Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
198 /1. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) tett és vakolt sírok valóban a keresztényekkel egy időben jelentek meg a 4. században és velük együtt tűntek el az 5. század elején. 11.2.1.3.5. Pogány szokások elhagyására való törekvés. A korábbi sírképeken (sírköveken) a halottat búcsúztatókat aktív tevékenység közben ábrázolták: evés (lepény, puls, hal, tripus utal rá), ivás, pohár felemelése, tánc, zenélés stb. A lakomázó halott az élőkkel együtt látható. Aktivitása fontos, ugyanis a pogányok- nál még a halottak is esznek-isznak, részt vesznek a szertartáson, míg a keresztény képeken a halottak egyre passzívabbak, trónon ülve a lakomázó társaságtól is elkülönülnek, mivel már bevégezték földi életüket és a megmérettetés stádiumában vannak. A pogány halottkultusz során jelképesen a halott testet is aktívnak tekintik, míg a keresztény esetén inkább a lelket. A pogány halottkultusz külső jegyeiben lényegében a halott kap (ételt, italt, ajándékot, sírmellékletet), a keresztény esetén már a halott sokszor inkább útmutatást ad. A halál ugyanis felmagasztosulás és egy magasabb szintre jutás (Paradicsom/Mennyország), ahová az élők is követik majd őt. A pécsi temető szűk sírkamrái nem is támogatják az ott elköltött lakomát. A halottak számára esetleg még hagytak jelképes étel-ital mellékletet (loculusban, falfülkében, a síron vagy mellette), a halotti lakoma vagy a refrigerium viszont már a föld felett zajlott. Eredetileg részben ezzel a céllal épültek a cellae memoriae épületek. A legkorábbinak tekinthető II. sírkamrában még ott a libatio helye, a többiből pedig már hiányzik. Ugyanígy eltűntek a temető területéről az ott elkészített ételek tűzrakásának nyomai.916 A felszíni épületek síremléki-rendeltetése fokozatosan uralkodóvá vált és legfeljebb csak jelképes szertartások befogadására maradtak alkalmasak. Erre példák a XIX-XX. sírkamrák, melyek egymáshoz közeli helyzetük, azonos alaprajzuk és falszerkezetük, valamint falmintázatuk okán egyívásúaknak tarthatók. A sírok feletti épületek nagyságában való eltérés nem egy esetleges lakoma résztvevőinek befogadását, hanem a sírkamrák méretéhez való igazodást tükrözi. A XX. cella memoriae annyival nagyobb a XIX. felszíni építménynél, amennyivel a sírkamrája is nagyobb. Az elhelyezett sírládák 3:2 aránya megegyezik a felszíni épületek nagyságának 1,5:1 arányával. A felszíni építmények méretezésénél tehát nem a szertartás befogadásának igényét, hanem praktikusan az alsó építmény méreteit vették figyelembe. A felszíni építmény síremlék-funkciója így elsődlegessé vált a temetői rítusok befogadásához képest.917 Sőt a XIX. sírkamra cella memoriae épületének rendeltetése az írott forrásokban is említett képekkel díszített temetői építményekéhez közelít, hiszen talán nem is volt ajtaja, csak esetleg nagyméretű, délre néző ablaka.918 A keresztény „halottkultusz" egyházi tanítók által elvárt, de nagyon lassú alakulásának a folyamata Sopianaeban tehát előszóra szertartásokon való elkülönülés volta halottól, majd a szertartás is jelképessé vált, ennek eredményeképpen a cella memoriae épületek inkább síremlékek lettek, mintjakoma-helyek". 11.2.1.3.6. Intimitásra való törekvés. A titoktartás korábban a pogány és zsidó szertartások egyes elemeinél is jelen volt, de a misztériumvallások esetén csúcsosodott ki. Az ókeresztényeknél ez a disciplina arcani leginkább visszafogottságként és bensőségességként jelentkezett az imák és szertartások során, mely nem csupán a korábbi üldöztetések előli menekülésből eredt. Rómában a banquetet is inkább fedett helyen tartották. Ilyen volt a Domitilla-katakomba főbejárata előtt található boltozatos helyiség (Marucchi - Vecchierello 1935 104). A pécsi temető nagyobb épületei részben szintén a közösségi szertartások befogadására épültek (XXXII., XXXIII.). 11.2.1.3.7. Keresztény szimbólumok temetői környezetben. Keresztény jelképek vagy feliratok előfordulhatnak sírkövön, festményen, mozaikon, kisplasztikán, domborművön, szobron, ládikán, poháron, téglán vagy akár használati tárgyon, viseleti eszközön. Pécsett a Krisztus-monogram 4. század 2. felében, temetői környezetben való ábrázolásai nevezhetők mindent kizáróan keresztény jelképnek (I., IV., V., XX., XXXIII.). Ezen túl a temető területén előkerült 4. századi téglákon látható keresztről és a horgonyról feltételezhető ugyanez. 11.2.1.3.8. Vallásilag „semleges" szimbólumok keresztény környezetben, (például pálma, virág, szőlő, madár, kerítés stb.) A nem kizárólag keresztények által használt jelképek kombinációja kimondottan kereszírástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belülről pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. (Mt 23,27), másrészt ebből következik, hogy mégis csak szokás volt. 916 Megjelenve a sírhalmoknál és sírgödröknél ott készítik el az értékes ételeket, kiöntik a bort és mézes vizet a sírokra (Lucianus Charon 22). 917 A sírkamrák feletti építmények további fontos funkciója a sírkamrák felszíni vizektől való védelme. 918 A D-i oldal előtt megmagasított fellépő/pódium alapján feltételezhető lenne egy magas küszöb is bejárattal (Visy Zsolt észrevétele). A cella memoriae mérete azonban túl kicsi egy halotti lakoma befogadására.
