Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
11. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) Mivel Sopianae ókereszténységéről leginkább a temetője tanúskodik, ezért az alábbiakban megpróbálunk azon keresztül következtetéseket levonni a korabeli szertartásokra és a város püspöki egyházszervezetére vonatkozóan. 11.1. Antik és ókeresztény temetési szertartások A holtak eltemetését a fertőzések, járványok elkerülése teszi szükségessé. Emellett az ókorban mindez erkölcsi kötelesség is volt, a sírok fenntartásával, gondozásával együtt.803 A harmadik ok: törekvés a halott test„tisz- tátalanságától" való szabadulásra. Az antik világ temetési rítusai rendkívül változatosak. Gyakran azonos népek csoportjainak is más-más szokásairól tudósítanak minket a források. A Krisztus korában élt, katonaviselt Valerius Maximus a hétköznapi emberek halállal és gyásszal kapcsolatos szokásait írta le.804 A massiliaiak például még a temetéskor is megkülönböztetett koporsóban vitték a szabadokat és a rabszolgákat, megülték a halotti tort, de nem sokáig gyászoltak. A gallok a városukból távozónak pénzt adtak, hogy a túlvilágon azt visz- szakapják tőlük. A thrákok a születésnapot keseregve, a temetést vidámsággal ülték meg. A lykiai férfiak gyász- szertartáshoz női ruhát húztak. Az indiai asszonyok már az antik időkben alávetették magukat a ma is ismert sati törvényének.805 A perzsa férfiak pedig azért nem néztek kisgyermekeikre, hogy korai haláluk esetén ne kelljen nagyon gyászolni őket.806 807 Mindehhez képest a keresztény tradíciók a pogányságból való átmenet korszaka után némi egységesülést hoztak, de még így is sok eltérő szokás maradt. A pogány római temetés (funus) részletes szabályok szerint zajlott. Ezen belül a vagyoni helyzet, a megválasztott rítus és a megtiszteltetés alapján (például közösségi temetés - publicum funus)m különbségek is mutatkoztak. A tetemet méltó elbúcsúztatáshoz a halottmosó (pollinctor) készítette elő.808 A siratást akár hozzátartozók, akár siratok (praeficaé) is végezhették.809 810 811 A görögök a felravatalozott halottat8'0 lábbal a kijárat felé fektették és illatszerekkel dörzsölték be testét.8" A rómaiak ezen kívül füstölőkkel illatosították a ravatalozót (Kuzsinszky 1902-1904). A ravatalnál használt vizes edények az onnan kijövök jelképes megtisztulását célozták (Maywald 1902-1904). Pogány és keresztény ravatalozás között csupán annyi különbség feltételezhető, hogy a halott búcsúztatásakor utóbbi esetben annak keresztényi életére és annak jutalmára koncentráltak. A kereszté803 Az athéniak Marathonnál az elesett perzsákat is eltemették, amely görög rokonnak vagy ismerősnek nem került elő a holtteste, annak pedig jelképes temetést rendeztek. A halottak szájába a görögök gyakran obulust tettek, hogy a túlvilágra való átkelésnél Kharont, a révészt ki tudják fizetni. 804 Valerius Maximus pogány euthanasiáról is írt, ami később, a keresztények értékrendjében már elfogadhatatlan volt. 805 A legkedvesebb feleséget a halott férjjel együtt elégették. 806 Valerius Maximus Factorum et dictorum memorabilium 2,6,1 -17. - Németh 1998 236-240 807 A közösségi temetések bizonyítékai az őskori kurgánoktól az egyiptomi piramisokon át jól ismertek. A görögöknél hasonló publikus tiszteletadást jelentett, amikor a peloponnészoszi háború halottainak urnáit és csontjait kitették az agorára (Volp 2002 49). 808 A görögöknél a halott előkészítését általában nők végezték, a következő feladatokat ellátva: állfelkötés, halottmosás, öltöztetés, kifektetés, obulus-adás (Volp 2002 50). 809 A görög nők siratáskor megszaggatták ruhájukat, levághatták hajukat és összekarmolhatták arcukat (Lucianus De Luctu 12), de voltak bérgyászolók is. A zsidóknál tiltva volt az önkárosítás (Dtn 14,1 Lev 19,28 Volp 2002 38 51). 810 npóQeaie - a halott kifektetése, melyet követett a halott elé való járulás (eKcpopá) szertartása, amikor a gyászolóka halott és a család előtt kondoleáltak (Volp 2002 48-49). 811 Homeros: Ilias XXIII 71-76 Maywald 1902-1904 Bartosiewicz - Bózsa 2009 56. A halott illatosításának pogány római előzménye, amikor a hamvasztás után borral és illatszerekkel oltották el a parazsat (Homeros: Iliász XXIII 181-182 Lanciani 1892 172) vagy mirrhát öntöttek később a sírra, ezeknek ugyanis tisztító hatást tulajdonítottak (Volp 2002 66-67 94). A S. Maria Nuova mellett 1485-ben talált, korábban Tulliolaként (Cicero lánya) azonosított lány teste is illatos olajokban úszott (Lanciani 1892 295). Ott valószínűleg még szintén pogányok alkalmazták ezt a tartósítási módszert, amiről később majd valóban a keresztény szentek sírjai esetében hallunk újra.
