Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
10. Helyi, birodalmi, keleti és nyugati (itáliai) jellegek Sopianae temetőjében
10.4. Nyugati (itáliai) jellegek 175 10.4. Nyugati (itáliai) jellegek Észak-ltália hatása már a római hódítás előtt érezhető volt Pannóniában. Eleinte főleg a Borostyán-út mentén, de Pécs környékén is. A későbbiekben pedig Pannónia provincia létrehozása után ez már természetes. Az Itáli- ával határos provinciák esetén pedig még fokozottabb központi hatásokra számíthatunk. A kereszténység DNy felől való pannoniai terjedése szempontjából Róma mellett ravennai és aquileiai missziós kiindulópontokra gondolhatunk (Tóth E. 1991B 742).799 Victorinus püspök okán a nyugatról érkező keresztény térítés pannoniai kiindulópontját a város központi helye miatt a Mithras-kultusz terjesztéséhez hasonlóan Poetovioba, vagyis a Gallienus-kori katonai főhadiszállásra tehetjük (Tóth E 1991B 743). Sirmium vagyThessalonica egyházi szerepétől függetlenül (NagyT 1939 225-228) Pannónia és lllyricum egyaránt a Római patriarchatus területéhez tartozott (Katus 2007 34-35). Róma fennhatósága kiterjedt Dalmatiára és Salonára is, ami a dalmát szigeteken talált emlékekben ki is mutatható (Camsi 1989). Ilyen értelemben a so- pianaei és dalmatiai emlékek egy része közösen Róma városi gyökerekre vezethetők vissza. Nagy Tibor felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Aquileia püspöke csak az 5. század elejétől emelkedett metropolita rangra, így korábban semmiképp sem lehetett Pannónia feletti egyházjogi hatósága, inkább Poetovio keresztény misszionálásában lehetett nagyobb szerepe (NagyT 1939 16 230). Az Itália felé tekintő pannoniai városok számára az elsődleges mintát a pápaság központja, Róma adta (Kádár 1939 52), még abban az időben is, amikor Milánó hatása az ariánusok ellen küzdő Ambrus püspök gyakori látogatásai révén megerősödött a 4. század utolsó harmadában. A fennmaradt sírépítmények alapján Sopianae keresztény kultusza a „sírközpontú'',„ereklyeközpontú" vagy „szentember" kategóriákat tekintve az elsőhöz állt legközelebb (Sághy 2003 248-249). Rómában a 4. századtól szintén a sírközpontúság érvényesült, hiszen Rómában minden más korabeli városnál jobban előtérbe került a halál kultusza (Lanciani 1892 214), míg a Birodalom keleti felében a szentember-központúság is.800 A4, század végi Sopianae esetében tehát Róma hatása a legerősebb,801 a temetői festmények, sőt Róma szentjeinek, Péternek és Pálnak festményen történő megjelenése alapján. Ahogy Rómában, úgy itt is legkésőbb a 360-as évektől megindulhatott a mártírsírokhoz való keresztény zarándoklat [peregrinatio ad loca sancta) szokása. Ennek bizonyítéka az ablakokkal megvilágított belsőterű, bejárást lehetővé tevő és a depositio ad sanctos szokás gyakorlását is mutató birodalmi stílusú V. sírkamra. Bár fentebb a sírkamrák és sírok kifestését Sopianaeban és a Balkánon közösen felbukkanó jellegnek tekintettük, a korábbi és mai kutatás a pécsi festményeket leginkább Róma köréhez tartozónak vélte és készítőik legalább egy részét itáliai eredetűnek tartotta.802 Fontos figyelembe venni azt a tényt is, hogy Róma katakombáinak legintenzívebb használata a 3. század 2. felére és a 4. század 1. felére tehető (Bowes 2008A 583) és fest799 A ravennai Apollinaris püspök története és a sirmiumi Demetrios vértanú ravennai tisztelete nyomán Nagy Tibor vizsgálta a pannoniai kereszténység Ravennával való kapcsolatát (NagyT 193913). Az aquileiai kapcsolatot viszont inkább Nagy Lajos preferálta (Nagy L 1938 Migotti 1997A 104). Az egyháztörténeti forrásokból ismert, 480-as évekre tehető pannoniai ortodox„hatalomátvétel"okán Nagy Lajos a Pécsett és Salonában felbukkanó keresztény jellegek nagy részét, így a cella trichora épületeket és az egyapszisos temetői épületeket is Aquileiából eredeztette. Fülep Ferenc az I. sírkamra boltozatának madarakkal, virágokkal, növényekkel teli paradicsomi kompozícióját és a medalion-portrék megjelenését rokonította Aquileia felé, sőt az apostolok ábrázolásának Nisben előkerült közeli párját szintén Aquileia felől eredeztette (Fülep 1984 39-40). Friedrich Gerke szerint a II. sírkamra Róma városi katakombák festményeihez hasonlatos Paradicsom-ábrázolásai Aquileián átjutottak el Sopianaeba (Gerke 1952 130). 800 Majd csak a pannoniai ereklyék 5. századi menekítésével feltételezhető egyenes út a középkori templomok patrociniumi ereklyéi és egyáltalán az ereklyegyűjtés, az ereklyeközpontúság felé, annak ellenére, hogy Damasus pápa a mártírok sírjainak helyreállításakor a felirat szerint még óvakodott a pápaelődök hamvainak megzavarásától (Lanciani 1892 220). A 401. évi V. karthágói zsinat rendelte el, hogy minden oltárnak ereklyével kell rendelkeznie, Vigilius pápa 538. évi levele leszögezte, hogy a dedikációnak is nélkülözhetetlen feltétele a vértanú-ereklye odavitele, viszont Nagy Szent Gergely pápa nem helyeselte az ereklyék feldarabolását (Vanyö 2005 260 262). 801 A pécsi sírkamrák újkori kutatástörténete során végig nyilvánvaló volt Róma meghatározó hatása. Már Koller József is a katakombákból citálta képanalógiáit (Koller 1804 24-34), és itáliai oldalról De Rossi is rögtön ebben a körben értelmezte a Péter-Pál sírkamrát (De Rossi 1874 150). 802 Artner 1958 102. Makkay János Róma városi analógiákként elsősorban a Via Latina M és O cubiculumai, a Domitilla- katakomba, illetve a Szent Péter és Szent Marcell-katakomba festményeit hozta fel, kiemelve a quattuor sancti coronati történet Pannónia felé mutató hagyományának lehetőségét (Makkay 2007 6 24-25 31-33 75-86). A Péter-Pál sírkamra boltozatán látható arcképek a Rómából szétterjedő fondo d'oro büsztökkel is rokoníthatók. Sopianae 3-4. századi felülről irányított felemelkedésének ténye valóban alátámasztja a két város szoros kapcsolatait.
