Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

9. A temető terjeszkedése és belső kronológiája

9. A TEMETŐ TERJESZKEDÉSE ÉS BELSŐ KRONOLÓGIÁJA (Illusztrációk: 302. p.9.1- 9.2.)

Ahogy már korábban láttuk, a legkorábbi temetkezések (Kr. u. 1 -2. század) a sírkövek előkerülése alapján a mai Ferencesek utca vonalában lehettek, közel a város északi széléhez. A tulajdonképpeni nagytemető használata csak ezután, vagyis a 2. század legvégén kezdődött, valamivel a korábbi síroktól északra. Az itt tapasztalható komolyabb területrendezés, művelésiág váltása, valamint a korábbi terület felhagyása miatt e nagytemető létrejötte nem annyira a korai temető észak felé való terjeszkedéséből, hanem inkább egy új temető létesítéséből származtatható.

Az északi nagytemető esetében a városból kivezető út mentén keletkeztek az első sírok. A temető területe ezután elkezdett szélesedni739 és végső kiterjedése megfelelt a késő római nagytemetők képének. A város északi előterében ugyanis a Mecsek hágói felé kettéágazott az út, így a két út mentén sorakozó 2-3. századi sírok már egy szélesebb sírmező alapjait alkothatták.740 Mindkettőt római kori leletek és lelőhelyek sora szegélyezi. Úgy tűnik, hogy az É-i nagytemető Sopianae ÉK-i sarkától indulva az utóbbi útvonalat követve elsősorban ÉNy felé terjeszkedett. A nagytemető legkorábbi része a Széchenyi tér és Székesfehérvár utca környékén volt.741 A legkésőbb kialakult rész pedig a várostól legtávolabbi ÉNy-i végén, a Szent István téren található, amely a legmagasabb pontja is egyben. A terjeszkedés elsődleges iránya az út mentén D-DK-ről É-ÉNy felé. Ezt támasztja alá a praktikum (a város közelsége), a hidrogeológia (az iparterület használatakor innen már elvezették a felszíni vizeket) és az ipari terület fokozatos észak felé való húzódásának követése. A temető betelepítésének második irányát a szélesedés, és a két mecseki hágóút közti terület elfoglalása adta.

A jelen munka legfőbb témáját jelentő ókeresztény temetőrész (a temető nyugati és északnyugati része) használatának kezdetére is tudunk következtetni. A természettudományos vizsgálatok eredményei (radiocarbon) a Róma városi zsidó temetők (például Villa Torlonia-katakomba) használatának kezdetét 2 évszázaddal korábbra tolták vissza, mint azt korábban a kutatás gondolta (Rutgers -De Jong - Borg 2002). Az írott források alapján bőven ismert volt a diaszpóra 1. századi megjelenése Rómában, de korai temetkezési elkülönülésük nem. Bár 1. századi ókeresztény katakombarészletek eddig is ismertek voltak (például Priscilla-katakomba), mindennek az ókeresztény régészetre is nagy hatása volt. Az új eredmények birtokában felmerült a kérdés, hogy Róma város ókeresztény temetkezési szokásainak kialakulásában előfutárnak tekinthetők-e a zsidó katakombák megjelenései.742 Rómához viszonyítva Sopianae kereszténységének kezdetét ennél későbbre kell tenni, vagyis közvetlen temetkezési előképként itt már nem a zsidó szokások, hanem Róma ókeresztény hagyományai merülhetnek fel, mégpedig leginkább a 3. század végétől vagy a 4. század elejétől. Sopianae északi temetőjét a 4. században sem tekinthetjük kizárólag kereszténynek (Id. pogány hamvasztásos sírok), így itt csak elkülönülő temetőrésszel számolhatunk. Az önálló temető kialakulásának hiánya vallási tekintetben is utal a Rómához képest szokásos provinciális ütemkésésre és arra, hogy eleinte a temetőn belül sem feltétlenül az ókeresztény egyházszervezet irányításával különültek el. Pécsett a keresztény temetőrész csírái már megjelenhettek a 3. század végére, de ennek egyelőre bizonyítéka nincs. Biztosan annyit állíthatunk, hogy a temetői elkülönülés a 4. század közepétől fokozatosan érezhető, mégpedig először a kereszténnyé váló családok kezdeményezésére,743 és csak később az egyház szervezésében.744

739 Modern teóriák eredménye az a nézet, miszerint csak az út mellett lehettek sírok. A temetők mélységi terjeszkedése valójában gyakran addig folytatódott, míg el nem értek a városból kivezető másik útig (Lanciani 1892 260). Közvetlen az utak mentén való temetkezés lehetősége elsősorban a tehetősek kiváltsága volt, míg a szegények az úttól távolabbi parcellákban kaptak helyet (Maywald 1902-1904).

740 Sopianae északi temetője egyes vélemények szerint a város nyugati kapuja felől vezető út mentén alakult ki, mely É felé ágazott el (Magyar 2007 45). A késő antik temető legkorábbi ismert magja azonban a K-i kapuhoz volt inkább közel és csak a 4. század 2. felében terjeszkedett oly mértékben Ny felé, hogy azon vége már valóban közelebb esett a város feltételezett Ny-i kapujához. A város esetleges É-i kapujáról még ennyi adatunk sincs.

741 A XVII—XVIII. sírkert bustuma a 2-3. század fordulójára tehető, illetve a Székesfehérvár utcában is volt 2. századi sír.

742 Ugyanígy következik a keresztény háztemplomok létrejötte a zsidó házi szertartásokból. A 3. századig sokszor egymás közelében voltak a zsinagógák és háztemplomok, mivel a korai kereszténység még kötődött a zsidósághoz (például Delos, Dura Europos).

743 Az ókeresztény családi szertartások és családi szakrális épületek jelentőségéről bővebben: Bowes 1989 2008B. A keresztény magántemetekezések helyi hagyományalakító jellegére Sopianae esetében Sághy Mariann hívta fel a figyelmemet.

744 A pogányoktól és zsidóktól való távolságtartás első hivatalos egyházi előírásait az elvirai zsinat (305-306) kánonjai tar-