Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
9. A temető terjeszkedése és belső kronológiája
164 9. A TEMETŐ TERJESZKEDÉSE ÉS BELSŐ KRONOLÓGIÁJA A 4. század 2. felében a korábbi laza elrendezés után a temető betelt.745 A délről és kelet felől terjeszkedő sírmező elérte ÉNy-i határait. Ettől kezdve a külső irányok helyett a belső terület intenzívebb használata lett jellemző, a sírok és épületek sűrűsödtek. Az új épületeket kénytelenek voltak egymáshoz közel emelni vagy a területen lévő korábbi létesítmények fölé helyezni. Az utóbbira példák az egyszerre épített XIX-XX. sírkamrák, melyek egy betemetett korábbi vízelvezető árok fölé kerültek. A Cella septichora és a Mauzóleum pedig az addig temetkezés céljára nem használt völgytalpak oldalában kaptak helyet. A sírok sűrűsödését a szuperpozíciók és az 5. század elejére valószínűleg majdnem teljesen kereszténnyé lett város keresztény sírjainak a keleti temetőrészben való megjelenése mutatja, ahol a korábbiak felett 4. század végi sírok is bőven vannak (NagyT 1987-88 226). Ugyanez a kényszer magyarázhatja a Ny-i részen a IV. sírkamra fölé helyezett sírt. Végül a temető legkésőbbi történetét a temetőből való kilépés jellemzi. A bizonytalan külső körülmények hatására az 5. századi újabb sírok egy része már nem a temetőbe, hanem a város elhagyottabb részeire került, míg magában a temetőben egyre kevesebb volt az új sír.746 Az épületek kronológiai viszonyításának fő szempontjai az elhelyezkedésük, tájolásuk és„fejlettségük". Falfestményeik (l-ll. XX., és XXXIII. épületek) művészettörténeti és stilisztikai elemzése is további támpontokat szolgáltat. Végül egyes gyakori tárgytípusok is kormeghatározó értékkel bírnak (például érmek, üvegek stb.), noha e leletek többsége az épületek körüli sírokból került elő és csak feltételezhetjük, hogy a sírkamrákban is voltak egykor. Ahol temetői építmények vannak, ott a sírok megfigyelhetően körülöttük csoportosulnak, vagy legalábbis figyelembe veszik azokat. Az épületek általában nem vágtak át korábbi sírokat (kivétel a VII—Vili. és a XXVII. külső falai, illetve belső falak esetében a XIII.), tehát az épületeket alapvetően korábbinak kell tekintenünk, mint a sírokat. Ugyanakkor az építmények egymással sem szorosan egykorúak, építési idejükben akár néhány évtizednyi eltérés is lehetett, sőt egyes építményeknek több építési és használati fázisa volt. Ennek megfelelően az egyes épületek rendeltetése is változhatott. A város északi előterét az ipari hasznosítás után a 2. század végén, 3. század elején a temető létesítésekor részben planírozták. Az új temetőt feltételezhetően temetkezési egylet vagy később a keresztény egyházi irányítás parcellákra osztotta, de egységes felszín közös kialakításának igénye nélkül. A városból észak felé kivezető út mentén elhelyezkedő északi temető e hamvasztásos rész felett, de még a városhoz közelebbi területek felől (Széchenyi tér) terjeszkedett tovább ÉNy felé (Fülep - Burger 1979 241 Fülep 1984 174 Katona - Kárpáti 2000-2001 Hudák - Nagy 2005A 9 2005B 9). A Széchenyi téri Nagy Lajos Gimnázium udvarán több rétegben helyezkedtek el a sírok. Míg a 3. századi É-D irányítású csontvázas sírok fölé később 4. századi Ny-K irányításúak kerültek, addig a hamvasztásos sírok egy csoportja rátemetkezés nélküli külön csoportot képezett. Meghatározó a XVII—XVIII. sírkert helyzete, amelyben hamvasztásos sír volt, de az építményt csontvázas sír vágta át. E temetőrészen a mellékletek tanúsága alapján (például hagymafejes fibula) később is fennmaradt a hamvasztásos rítus. A korai hamvasztásos sírok és a valamivel későbbi É-D irányú csontvázas sírok alapján feltételezhető tehát, hogy a 200 körül létesített új nagytemető kiindulási magja a Széchenyi tér és a Székesfehérvár utca között volt,747 egy a városból ÉNy felé kivezető út mentén. Az innen nyugati irányba terjeszkedő sírmező az Apáca utca felé szélesedve (Gábor - Kárpáti - Kovaliczky - Pozsárkó - Visy 2003A 21) egységes temetőt alkotott. A terjeszkedés kezdővonalát és alapvetően ÉNy-i irányát Kraft János geológiai célszerűségek megfigyelésével is bizonyította (Kraft 2006 44). A Szent István tér sírkamrái a temető Ny-i részén a 4. század közepe után folyamatosan épülhettek (Fülep 1984 159-161, Hudák - Nagy 2005A 9 2005B 9), míg a körülöttük talált sírok az egyes építményekhez igazodva az épületeknél általában későbbiek, hiszen maguk a sírkamrák itt ritkán metszenek sírokat. A temető„terebélyesedésével" kialakult egy DK-ÉNy irányban 0,5 km hosszú temetkezési terület, melynek É-D irányú szélességét délről Sopianae város közelsége, északról pedig a Mecsek lábazata szabta meg. A temető Ny-i végének a város Ny-i vonalához képest való további kitolódását késői, nem előre eltervezett fejleménynek tarthatjuk. A 4. század második felében a temető korábban intenzíven használt K-i részében tovább temetkeztek (szuperpozíciók), és a középső rész használatát is folytatták, illetve a temető területe az új sírok, talmazzák. Tiltják a velük való házasságot és közös étkezést is, de a temetkezésre nem térnek ki. 745 A temető terjeszkedési lehetőségeit természetes és mesterséges körülmények határolták be. Északról a mai székes- egyház vonalában a kőzettalp-váltás, délen a városfal és árka, keleten az út és a vízelvezető árkok, míg nyugaton egy nagyobb, egyesített vízelvezető árok határolta. Hozzátehetjük, hogy egyenletes növekedését legalább két további tényező akadályozta. Az egyik a csoportokban történő temetkezés, a másik tényező a terület domborzati tagoltsága. 746 Fülep Ferenc például Sopianae központjában, a Postapalota udvarán talált K-Ny irányút!) téglasírt (Fülep - Burger 1981 64). 747 A Székesfehérvár utcában a jórészt 4. századi sírok közt Katona Győr Zsuzsa 2. századi pénzzel datált sírt is talált (Katona - Kárpáti 200-2001 29-30).
