Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
136 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok tedrát574 - akár festve, akár valódi székként mely keresztény környezetben több dologra utalhat. Az egyik a bibliai személyek felmagasztalása, akik esetünkben a Péter-Pál sírkamrában Mária, illetve a Mauzóleumban Jézus lennének. A másik lehetőség a halott felmagasztalása, aki az életből átlép a túlvilágra, halálával elnyerte a trónt és immáron érinthetetlen. Harmadikként a római katakombákban szertartások alkalmával használt„püs- pöki" katedrák és kőszékek említhetők (például Szt. Ágnes temető, Szt. Pamphilius temető stb.), melyek egy részéről már Orazio Marucchi is megsejtette, hogy nemcsak keresztény eredetű rítusoknál alkalmazták - Marucchi - Vecchierello 1935 181). Az első lehetőség talán jobban illik a keresztény tanokhoz, míg a második lehetőséget - bár pogány átvétel - sokszor alkalmazták az ókeresztények, a 3. lehetőség viszont Pécsett nem áll fenn. Pécsett a Péter-Pál sírkamrában a Három bölcsek Mária felé lépdelnek, utána pedig a Noé-jeleneten galamb alakjában láthatjuk a Szentlélek eljövetelét. A történeti sorrend tehát megvan: a Messiás jövendölése és várása (Három bölcsek), a Messiás eljövetele (Mária a kisdeddel) és imádása, végül a Megváltás után a Szentlélek eljövetele (Noé a galambbal). A Mauzóleum ülő alakja esetében azonban a bibliai témaválasztás (Jézus) helyett a sírkamra belső elrendezése okán inkább a halott ábrázolása valószínűsíthető, ahogy az fentebb már látható volt. 7.5.4. Krisztus-monogram575 (Illusztrációk:299. p. 7.5.4.1-7.5.4.5.) A 4. században először főként a Krtisztus-monogram és annak különböző változatai terjedtek el, de nem feltétlenül csak a kereszténységre utaló jelentéssel. Az 5-6. századig ugyanis Krisztus keresztre feszítésének és így a keresztnek az ábrázolása576 jórészt tabunak számított.577 Mielőtt a kereszt, mint jelkép felváltotta a Krisztus-monogramot, még bizonyos átmenet is megfigyelhető volt.578 vén látható. (A pannoniai darabokról legutóbb: Tóth 12009 7-8.) 574 Trónusábrázolások és valódi katedrák ismertek a római katakombákból (Coemeterium Maius-Testini 1980 148 Nicolai- Bisconti - Mazzoleni 2002 44-45), ahol a lakomán„jelenlévő" halottnak vagy halotti rítus kellékének szánták (Marucchi- Vecchierello 1935 176). Maga a trónus használata persze az ókeresztény egyházi méltóságok körében is meghonosodott, gondoljunk csak a ravennai Maximianus püspök 6. századi trónjára, a S. Pudenziana alatt talált „püspöki" katedrára vagy a Szent Péter katedrára. A legékesebb trónus talán a Santa Maria Maggiore apszismozaikján, a három mágus jeleneten látható, ahol Mária alatt már szinte kanapé méretűvé válik (Deckers 1984 271). A trónt elfoglaló jeles személy gyakran ülőpárnát (pulvina) is kapott, hogy ülve is kimagasodjék. Ilyen a ravennai Neon püspök baptisteriumának apostoli trónokat ábrázoló mozaikján látható. 575 (Archaeology 1907 Gábor 2008C) Szinonimák: ~kereszt, ~Chrismon, ~krisztogram, ~Jézus-monogram, ~Jézuskrisztus- monogram, ~labarum, ~Sztaurogram stb. Pasquale Testini ismertette a monogram változatait (P. Testini: Archeológia Cristiana. 1980. Bari. 354-357). Albert Hauck a 19-20. század fordulóján alapvetően szintén három csoportba sorolta a monogram típusait, de nála a Testini-féle 2-3. csoportok sorrendje még fordítva szerepelt (Hauck 1903). A Krisztusmonogramok és keresztek észak-horvátországi (Pannónia) tipológiáját 14 típussal Branka Migotti adta meg (Migotti 1997a 99-100). Artner Edgár 17 általánosan ismert típust sorolt fel, melyek közé beszámította többek közt a kajmós keresztet, vagyis a szvasztikát és a Salamon-keresztet is (Artner 1958 220). 576 A menóra ábrázolása is lehetett a kereszt elődje, illetve palesztinai ossariumokon szerepelt a„tau"-jel („T") (Vanyó 1988 162 2005 115). A Barnabás-levélben olvasható is a fau és a kereszt Jézussal való összekötése (9,8), valamint a qumráni közösség jele is a tau volt, melyet Ezekiel látomásának és a Jelenések könyvének angyala tett a kiválasztottak homlokára (Ez 9,4; Jel 7,3 - Vanyó 1988 156). A Péter-apokrifben Az Ige a függőleges szára (stipes), a visszhang a vízszintes szára (patibulum), az emberi természet. A szög pedig, amely közepén a függőleges és vízszintes szárat összetartja, az az ember megtérése és bűnbánata (Vanyó 1988 156-160). Az ima közben a homlokra való keresztvetésről (,,tau"-alakban) már Tertullianus is írt (Adversus Marcionem III. 22,18 Apologeticus 16,6 Hamman 1987 183). írott forrásokban tehát már jóval Constantinus előtt szerepel a kereszt, mint jelkép. 577 A kereszt jelentésének legnagyobb változását Kyrillosnál láthatjuk, aki egyenesen az élet fájához hasonlította (Kát 13,35. Vanyó 2005 248). így nyerhetett a pogányok számára eredetileg megalázó, a zsidók számára pedig istentelen (MózV21,23 Gál 3,13) kivégzőeszköz néhány évszázad alatt teljesen ellentétes jelentést a keresztény szimbolikában. A kereszt-jel magyarázatának négy különböző változatát Szent Ágoston adta meg (Ep. 55.14,24-17,32). A legelső keresztény készítésű crucifix-ábra talán a 400 körül készült Gaul-i pikszisen látható. Maga a kereszt-kultusz keleti eredetű lehet és Európában a Balkánon bukkant fel először (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 71). Pannóniában az eddig ismert legkorábbi keresztábrázolás egy Tokodról való kerámiatál alján látható az 5. század első feléből (Lányi 1981 114, Tóth E 1994-95 135, Cséfalvay 2002 18). 578 írott forrásokban az ókeresztények nem különítették el a Krisztus-monogramot és a keresztet, ábrázolásban viszont az 5. századig inkább a Krisztus-monogram különböző formáit részesítették előnyben. Akár összekomponálva is megjelenhetett a két jelkép: például Naissus sírkamrájának festményén sztaurogramként(KAPLAREviC2011 67) vagy Szófia keleti temetőjének 1. számú sírjában kereszt és krisztogram együtteseként (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 60-61).
