Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok

7.5. Szimbólumok

7.5.4. Krisztus-monogram

137

A Krisztus-monogram tükrözte a zsidó Isten nevének kimondhatatlanságához fűződő szabályt (Vanyó 1988 37-38).579 Mássalhangzó jelölése révén görög betűi kötődhettek a héber írásmódhoz, de a szavak rövidítése (compendium scripturae)580 és a betűk összefonása (ligatura) már az ókeresztények előtti görög és latin feliratok kedvelt eszköze volt. Platónnál a kimondott szó képe az írás, így a betűk maguk is jelképpé, adott esetben alkotássá válhattak (Vanyó 1988 14). Constantinus látomásáról megemlékező Lactantius és Eusebios Krisztus jelének leírását eleve két különféle módon adták meg:„X" (általában P-vel kiegészülve: Krisztus-monogram), illetve „+" (általában P-vel kiegészülve: Sztaurogram). Talán az„X"-alapú monogrammé lett az elsőbbség [De mortibus persecutorum, XLIV. - Kr. u. 318), mivel Eusebios műve csak 337-ben készült el (Vita Constantini I, 31 ,).58'

A Milvius-hídnál 212. október 28-án vívott csata előtt a császár látomásában bukkant fel a labarum,582 Ejelben győzz! (gör. Touto nika; lat. In hoc signo vinces) felirattal.583 A kereszténység első tudatosan megtervezett

A magyar szakirodalomban Czobor Béla írt először a„legrégibb keresztekről"(Czobor 1880A). Másik kombinációs lehetőséget mutat a Vatikáni Múzeum 4. század közepéről való 28591. számú szarkofágján (Passio/Anastasis szarkofág) a kereszt tetején megjelenő Krisztus-monogram (Milloy - Kasper - Buranelu 2005 52-55).

579 Isten nevével kapcsolatos mózesi tiltások: 2Móz 20,7; 5Móz 5,11. Újszövetségi megerősítése: Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé MtVII.6. Erre emlékezett vissza 500 körül Mabbug püspökeként Philoxenos: Neveit festették le ugyanis, nem pedig természetét, elnevezéseit, nem pedig valóságát (De Trinitate - Bugár 2004 248). Az ókeresztényeknek nem is állt rendelkezésükre semmiféle leírás Krisztus megjelenéséről. (Szent Pál: Nos én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. - ApCsel 17,22-23). Publius Lentulus (Judea procuratoraként kitalált személy) állítólagos levelében leírta Jézus kinézetét, de ez a hamis levél csupán idealizált képzetet tükrözött. Origenes Krisztus megjelenését egyenesen polimorfnak tartotta (Bugár 2002 94), bár véleménye jórészt Kelsos negatív irányban elfogult Jézus-leírásának cáfolata (Contra Celsum 1.68,71,11.76,111,1, IV,2. Hamman 1987 114). Ha Jézust mégis ábrázolták, akkor nyugaton inkább rómainak mutatták be (Marucchi - Vecchierello 1935 312), vagy képi interpretációjához a pogány művészet eszköztárát (például Helios-figura) használták fel (Vanyó 1988 67), így külön ókeresztény ikonográfiái ábrázolási szabályai akkor még nem is alakultak ki. Az örök ifjúság isteni természetére utal (Montanari 2010 64 126), ahogy a 4. századi fríz-szarkofágokon szakálltalan latin ifjúként, rövid fürtös „heroikus" hajviselettel láthatjuk. Ezzel egy időben már megjelent a számunkra ismerős hosszú haj is, melyet a képek készítői talán Zeustól (Vanyó 1988 67), Apollótól (Bugár 2002 94) vagy a genius-ábrákról kölcsönöztek. A passió-szarkofágokon látható Krisztus-ábrázolások típusai: Évszak Krisztus (hosszú csigás haj, szigorú arc), Csodatevő Krisztus (hosszú csigás haj - Constantinus idejétől), Szép Krisztus (ifjú arc, középhosszú haj), Imperator Krisztus (hosszú haj, szakáll, jobb kézzel császári üdvözlő mozdulat), Krisztus Victor (jobbjában a kereszt) (Gerke 1939 7 17 19).Salamisi Epiphaniosa4. század végén Theodosius császárnak írt levelében így fogalmaz: názír (Isten követője), akinek haját olló nem érhette (Bugár 2002 94). A4, század végére Rómában is Jézus ábrázolásának valósághűbb stílusa győzött, amikor már keleti férfiként mutathatták be, szakállal és középen elválasztott hosszú hajjal (Lanciani 1892 348). A közeli Dalmatia területén talált Krisztus-ábrázolások (Cambi 1970) is csak a Jó Pásztort mutatják, vagy jellegtelenek. Végül pedig a keresztényüldözések megszűntével a 4. századi krisztológiai viták is okot adtak Krisztus ábrázolásának kerülésére, hiszen az egyházatyák minimalizálni akarták Krisztus emberi természetének jelentőségét. Ez a kényszer csak akkor oldódott, amikor tisztázták az isteni és emberi természet kapcsolatát, így Jézus Isten és ember közt való világos közvetítőszerepét már a képek is példázhatták (V

anyó 1988 21-22). Összefoglalóan Jézus istenember-képének alakulásáról a késő antik időszakban: Stockmeier 1984.

580 A praktikum mellett az intimitásra, a vallási misztérium elrejtésére, gúnytól való megóvására való törekvés lehetett a rövidítés oka. Gondoljunk csak a keresztényeket gúnyoló Alexamenos-graffitire (Testini 1980 10-11), vagya karthagói szamár-ábrázolásra (Marucchi - Vecchierello 1935 44). Szent Pál valóban megemlíti, hogy a Keresztre-feszített imádata a zsidóknak megütközést, a pogányoknak pedig bolondságot jelent (1 Kor 1,23). Minucius Felix apologéta pedig leírta a keresztényekről az 1-2. században elterjedt pletykát, miszerint szamárfejet imádnak (Octavius 9,3). E pletyka eredetét Tertullianus éppenséggel Tacitusnak tulajdonította (Apologeticum XVI,1-3).

581 A legjobban datálható pénzeken fennmaradt jelképek megjelenési ideje viszont árnyaljáé képet. Constantinus ticinumi ezüstpénzén már 315-ben szerepel a kereszt (Kocsis 2003 Fig. 4.), de ott látható Constantinus 334-335. évi aquileiai veretén is (RIC VII.124.). Ennél későbbiek Constantinus 333-335. évi antiochiai (Kaufmann 1913 643) és II. Constantius 347-355. évi szintén antiochiai veretei (RIC VII. 78.), a pénzekről általam ismert legkorábbi sztaurogrammokkal. Pannóniái pénzekről: Alföldi A 1931-32.

582 A csatában a labarumot Constantinus hadijelvényeként vitték a katonák, a csata után pedig már birodalmi jelvényt, standardot vagy birodalmi jogart jelentett. Általános képe a hosszú lándzsa, tetején kereszttel, koszorúval és drágakövekkel, ahol azonban a kereszttag hadijelvény esetén akár textília (ruha) felaggatására is szolgálhatott (Yates 1875 1044-1046).

583 Az Apostolok levele c. apokrifben Krisztus előtt a felhők közt a kereszt jár - könnyen lehet, hogy 312-ben ez szolgált mintául Constantinus számára, akinek azért volt más látomása is. Korábban, 310-ben még Apollo víziójával készült a győzelemre (Panegyrici Latini, 7.21.4. - Brown P 1993 77), ami akár kétségessé tehette volna a későbbi kereszt-víziót. Másoknak szintén volt látomása. Damaszkuszi János a messzalianusokés eukhiták (imádkozok) ragyogó kereszt-látomásairól tudósít, Makarios megjelenő fényes keresztről írt (Vanyó 1988 162). Jeruzsálemi Szent Kyrillos 351-ben éppen II. Constantius császárnak (Nagy Constantinus fiának) irt a Jeruzsálem felett megjelent keresztről. (Vanyó 1988 162-