Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
132 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok ember gyújtogatta őket), bent pedig az összegyűlt tömeg gyertyával térdepelt. A szemtanúk leírása alapján semmi nem hasonlítható ilyen látványhoz és közösségi élményhez. (Lanciani 1892 148) Az ókeresztény (késő antik) temetőben használt világítóeszközök esetében elsősorban olajmécsesre gondolhatunk, másod- és harmadsorban pedig gyertyára és fáklyára (Tóth E 1991C 261 ).553 A sírokban kétségtelenül az első a gyakoribb,554 mivel a másik kettő jórészt szerves anyagokból készült, így ma már legfeljebb csak koromnyomok vagy ábrázolások555 utalhatnak rájuk. Téglából kifaragott, kormos, gyertyatartónak meghatározott tárgy került elő az Ókeresztény Mauzóleum ásatásán (Fülep - Bachman - Pintér 1988 18). Gyertyát ábrázol a Pécs-Székesfehérvár úti sír kék üvegpaszta gyűrűje, melyen ethrog (citrusféle növény ága) és lulab mellett menóra látható (Scheiber 1983 45-47, Katona - Karpáti 2000 65, Gáspár 2002 85). A fáklyák koromnyomait inkább a sírkamrák „kirablóival" hozhatjuk kapcsolatba, mivel a temetést végzők még valószínűleg rendben hagyták maguk után a sírkamrát, és nem akarták a falakat és freskókat összekormozni.556 A késő antik pogány, zsidó és ókeresztény sírokban egyaránt gyakori lelet az olajmécses (Migotti 1997 76). A pannoniai ókeresztény mécseseket és függesztő láncokat Gáspár Dorottya (Gáspár 2002 17, 48, 50, 66, 123, 126-127,139-141) és Branka Migotti gyűjtötte össze legutóbb (Migotti 1997 76-86). A pécsi temető sírkamráihoz köthetően a fent említett mauzóleumi tárgyon kívül további négy alkalommal találhatjuk meg emlékét, ami mutatja, hogy akár praktikus okokból, még inkább szimbolikus jelentése révén a sírkamrákba való temetkezés ókeresztény rítusához is hozzátartoztak.557 Az I. sírkamra előkamrájának falán festett kandeláber részlete volt látható (Szőnyi 1907 2, Gáspár 2002 71, Hudák- Nagy 2005AB 32),558 amelynek tetején eredetileg akár olajmécsest ábrázolhattak. Szintén az I. sírkamrában, az északi falon látható festett Krisztus-monogramról Gáspár Dorottya feltételezi, hogy egy festett lámpatartó részlete, mely a felette levő girlandról lógna (Gáspár 2002 72-73).559 Ez alapján a sorrend felülről lefelé a következőképp nézne ki: festett szalagok, alatta Krisztus-monogram, ahhoz a festményen valóban hozzákapcsolt keret, mely a fali fülkét övezi, így adná magát a lehetőség, hogy a „lámpa helyét" övező keretes fülkébe a kürtőn keresztül valóban mécsest engedtek le. Az I. sírkamra Krisztus-monogramjáról azonban inkább festett szalagok lógnak alá, továbbá a boltozaton látható Krisztus-monogram már biztosan nem egy lámpafüggesztő része. Elfogadottabb e Krisztus-monogram koszorúval 553 A rómaiak a régebbi időkben éjszaka végezték el a temetés szertartását, később inkább nappal (Hamman 1987 226). Mindkét esetben használtak azonban fáklyákat (Kuzsinszky 1902-1904). 554 A dalmatiai Majasan egyik sírja felett épült négyszögletes memória-épületben több száz lámpa került elő, melyek rituális szerepe kétségtelen (Bowes 2008B 162). Úgy tűnik, hogy Pécsett mécses több volt a pogány sírokban (Nagy Lajos Gimnázium udvara), mint a keresztényekben. A tárgytípus sírba helyezésének fő divatja a 4. század közepe előtt lehetett itt. 555 A fennmaradt legszebb ókeresztény világítóeszköz az aquileiai tízágú lámpa, melynek karjai akár gyertyákat is tarthattak (Bertacchi 1978 71-73). A Gargaresc-ben (Tripoli mellett) talált Aelia Arisuth-sír egyik falfestményén látható is egy-egy gyertyát vivő alak (Dl Vita 1978 216-219). Durostorumban a bejárat falának két oldalára festettek belülről gyertyákat (Atanasov 2005 24). Több korabeli irodalmi említés is van 4. század elején keresztény templomban elhelyezett gyertyatartókról (Liber Pontificalis 34: S. Sylvestri - Bugár 2004 264-266). Gyertyákat láthatunk a Róma városi Domitilla-katakombájának egyik orante képe mellett (Artner 1958 124), a 4. század elejére keltezett silistrai (Bulgária) sírkamra és a serdicai 4. sír falfestményein is, mindkét esetben gyertyatartókkal (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 22-28 62-64), illetve a nápolyi S. Gennaro-katakomba egyik arcosoliumán ábrázoltak három férfit gyertyákkal (Artner 1958 86). A római nagytemetőben kimondottan lámpák és gyertyák részére kialakított tartópárkány is van (Testini 1980 248). Eugippius gyertyacsodákról írt Severinusszal kapcsolatban (Cucullis, luvao helységekben - Vita Sancti Severin'! XI.). A templomok esti lámpavilágításáról szólt Salamisi Epiphanios (Levél Jeruzsálemi Jánoshoz), Jób zarándokhelyének üveglámpásait pedig Egeria említette (Itinerarium c. 16,4). Zarándokok gyertyás virrasztásáról írt Nolai Szent Pál (Carmina 27,556-557). Ismert még a zsidó hagyományokból fennmaradt lámpagyújtás rítusa (Bowes 2008B 205). Az ókeresztények temetői lámpahasználatának legszebb, már-már költői leírása a következő: Testes kandeláberek sűrű fényfürtjeit csillámló mozaikok tükrözték aranykupola alatt: a késő római memoria a Tejút lágy fényzuha- tagát lépésnyi közelségbe hozta a sírhoz (Venantius Fortunatus: Carm. 3.7.41 és 46. - Brown P 1993 26 - Sághy M. fordítása). Szent Paula temetésekor is gyertyákat vittek (Jeromos Epistolae 108). 556 A legmarkánsabb koromnyom a XX. sírkamra K-i sírjának peremén látható. 557 A lámpagyújtás zsidó eredetű rítusát az ókeresztények a temetőn kívül is alkalmazták (Traditio Apostolica 29C Tertullianus ApologeticumXXXIX,!8 Cor. III.4. Dölger 1936 26 Bowes 2008B 54). 558 Festett kandeláberekről még: Vitruvius, De architectura, VII.5/3. 559 Boltívről lelógatott lámpa látható Jagodin Mala sírfestményén.
