Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.5. Szimbólumok 7.5.1. Lámpa 133 való összekapcsolása (Hudák - Nagy 2005A 34 2005B 34). A medalion jelenlegi töredezett állapota persze nem jelentheti a koszorú leveleinek tagolt ábrázolását. Péter és Pál rámutató mozdulata Krisztus dicsőítésén túl talán a mártírság jelképes felajánlásának a koszorúhoz kapcsolható jele, hiszen ők maguk is mindketten mártírokká lettek. Ugyanakkor a IV. sírkamra felett talált tárgy, egy áttört bronz Krisztus-monogram (Katona - Kárpáti 2000 69) valóban lámpatartó lánc tagja volt. Mindez a medalionjának alsó és felső részén látható függesztő karikák és a korabeli analógiák alapján nagy biztonsággal állítható. Díszes keresztény votív függőlámpákat (lychni pensiles) említ a Liber pontificalis (Liber Pontificalis XXXIV Nagy L 1938 142), melyeken a monogramok mellett néha a felajánló nevét tartalmazó táblácskák is ott voltak.560 A II. sírkamra sírja feletti kis falifülkében látható korsó áll, de mellette a pohár lebeg. Felvetődhet a lehetőség, hogy a pohár inkább üvegmécses, annál is inkább, mert Róma katakombáiban valóban gyakran fülkékben tartották a lámpákat (Marucchi - Vecchierello 1935 345). Venantius Fortunatus a 6. században Ravennából Szent Márton képe alatt egy fülkében üveglámpást említ (Vita S. Martini IV 686-701). Ismertek mécses alakú üvegmécsesek is (például Goethert 1997 192). A kutatás valóban több, korábban üvegpohárként ismert leletet határozott meg mécsesként (Lazar 2003 198-200). A II. sírkamra festményén azonban fény, vagy láng nincs ábrázolva, noha a jelképnek az lenne a leglényegesebb eleme, továbbá a mellette levő korsó is inkább egy poharat feltételez oda, mint mécsest. Bár elképzelhető, hogy a fülkében többek közt mécsest vagy gyertyát is tartottak (Schmidt 2000 279), ezzel együtt a II. sírkamra falfülkéjének festett pohara nem mécses, hanem a kancsóhoz tartozó ivóeszköz. Az öt felsorolt elemből tehát végül is Pécsett csak három utal vitathatatlanul lámpára: a ma- uzóleumi gyertyatartó, az I. sírkamra festett kandelábere561 és a bronz Krisztus-monogram, míg a Péter-Pál sírkamra északi falán látható monogram, illetve a Korsós sírkamra falfülkéjében ábrázolt pohár nem lámpa vagy lámpatartó. Az újszövetségi említések közül Keresztelő Szent János személyének útmutató lámpához való hasonlítása (János 5.35), illetve Isten (lámpa helyett) világító fényét örökkévalónak tekintő idézetei (Jel 22.5 Basilius: De Spir. canc. 29,73 Hamman 1987 189-190) illenek ide leginkább. A Bibliában a fény - szemben a tűz destruktív bemutatásával - inkább pozitív spirituális jelentésű, mely az igaz utat mutatja. A mécses lángja az örök fényt (lux perpetua), az örök életet jelképezte az ókeresztények számára (Hamman 1987 182 Migotti 1997A 76). Szent Jeromos említette, hogy az ókeresztények szertartás közben a világításon túl rituális célból is használták a mécsest, kezükben hordva, zsoltárokat zengedezve (C. Vigilant. N. 8.).562 De Rossi nyomán Orazio Marucchi úgy vélte, hogy a római temető tulajdonosaként szereplő Pomponia Graecina keresztneve révén azonos Lucinával, mely nevet keresztnévként kaphatta. A lux (fény) szóból eredő név pedig a kereszténnyé válást szimbolizálta. (Marucchi - Vecchierello 1935 27) Szem előtt tartva, hogy esetünkben temetőről és sírkamrákról van szó, a Péter-Pál sírkamra előkamrájának falára festett „örök" kandeláber jelképes fényével valóban eltörölte a halál véglegességét, felülkerekedett sötétségén és a Paradicsomba vezető utat mutatta. A bronz Krisztus-monogram pedig egyszerűen egy mécseshez, mint használati eszközhöz tartozott, ábrázolt jelképe alapján természetesen keresztény temetőrészben, keresztény tárgyhoz.563 Ez alapján tehát a lámpa és a fény keresztény jelentése: az igaz út megvilágítása ezen a világon és a halál után is. 560 Sírhoz kapcsolódó, láncra függesztett lámpások ábrázolása látható a kairói Kopt Múzeum egy 5. századi sírsztéléjén (Török L 2005 153-154). 561 Kandeláber-ábrázolások sok helyen előfordulnak a Birodalom területén. Pannóniában már az aquincumi helytartói palota festményein megjelent (Fitz 1990 269), ókereszténynek tartott környezetben pedig egy 3. századi sisciai ólomtáblán (Migotti 1997a 75) talán nem egy trident, hanem kandeláber látható. 562 A fény és a sírkamrákban ábrázolt világító eszközök pogány és ókeresztény szimbolikájáról bővebben: MichaeliI 52- 57. Rómában az ókeresztények által használt Szent Valentin-temetőt a 11. században még úgy emlegették, hogy a temető, ahol a lámpák mindig világítanak (coemeterium ubi semper ardent lampades) - Marucchi - Vecchierello 1935 89. 563 Czobor Béla e lánctagokat még nyakláncnak tartotta (Czobor 1879 179).
