Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
124 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok 1990), a kosár (Hudák - Nagy 2005A 24 2005B 24) és a pata (Makkay 2007 82) ábrázolásának lehetősége is.501 A mai restaurált állapotban egyértelműen fűben lépő, sarus lábfejet oldalról ábrázoló töredék látszik (Fülep 1977B 253), amelyről az is kiderül, hogy hátsó helyzetben lévő lábhoz tartozik. A Comodilla-katakombánál a vizet fakasztó Mózest ábrázolták lépés közben oldalról, de lábfeje már nem kivehető (Cubicolo di Leone - Guj 2000 64). Rómában mozaikokon is megjelenik a mozdulat, Constantina-mauzóleumának „szőke Jézus"-képén a 4. századból, illetve a Santa Maria Maggiore mozaikjain az 5. századból. Az ülő alakok lábfejét általában vagy eltakarja a ruha, illetve szemből vagy csak félig oldalról ábrázolják őket, de semmiképp sem lépés közben. A babiloni ifjak pedig általában szemben állnak a képeken, és felemelt kezű, imádkozó pózban vannak (Vanyó 1988 190). Amikor pedig oldalról láthatók (például a Priscilla-katakomba 4. század eleji képén), az nem a kemencés-je- lenet, hanem a tagadás-jelenet, vagyis akkor a tűz nem látszik. Lépés közben oldalról ábrázolt figurák ismeretesek még a Domitilla-katakomba vízfakasztásos jelenetén, Lázár feltámasztásánál, a Via Latina-katakomba Bileámot ábrázoló képén (4. század közepe), illetve a menekülő filiszteusai esetében. Ezek ószövetségi jelenetek, míg a Mauzóleum sírkamrájának D-i falán már inkább újszövetségi jelenetet várnánk. Lépő lábakat oldalról ábrázoló képet eddigi ismereteink alapján Pécsett csak egy történet ábráin készítettek: a Péter-Pál sírkamra napkeleti bölcseket ábrázoló képén - igaz, hogy nem saruban, hanem keleti cipőben. A lépés irányát tekintve szintén a Péter-Pál sírkamra analógiáját segítségül hívva a bölcsek az itt esetleg szintén megfestett, de megsemmisült Mária és a kisded felé is mehettek.502 Ezen ábrák mauzóleumi meglétét valószínűsíti továbbá a Pété r-Pál sírkamrára jellemző kettős képsor tematizálási szándéka: a sírkamra keleti oldalán a paradicsomi tematika (Bűnbeesés, Dániel, illetve a Péter-Pál sírkamrában Jónás is), míg a nyugati oldalon a dogmatikus tematika (vagyis az újszövetségi megfelelések: napkeleti bölcsek, esetleg Mária). Ez a tematika ókeresztény szarkofágok egy csoportján is megjelent. 7.4.5. Mária-ábrázolás (illusztrációk:298.p. 7.4.5.1-7.4.52.) A 4. század végén már rég nem tudták hogyan is nézett ki Mária eredetileg,503 mégis egyre több lett az ábrázolása.504 Dogmatikus szempontból Jézus istenségét és így az istenszülő Mária tiszteletét már a 3. század elején kimondta az Abercius-felirat (Marucchi - Vecchierello 1935 301). Mária ábrázolásának lehetősége ennek ellenére később is vitatott maradt. Agapetos pápa például 536-ban - valószínűleg eltúlzott tisztelete miatt - egyenesen be akarta tiltatni (Efezusi János, Keleti szentek élete - Bugár 2004 270-271). Ahogy azt fentebb láttuk, az I. sírkamra két külön keretbe komponált képe (Mágusok, illetve Madonna) egybe tartozik. A három mágus a nőalak felé menetel505, vagyis ő Mária a kisdeddel (Tóth E 1991B 744).506 A Madonna feje enyhén a kisded felé billen, tehát a gyermek Jézus jelenléte a hiányzó képrészleten feltételezhető. A Péter-Pál sírkamra jelenetének legkorábbi keresztény párhuzama a Priscilla-katakombából ismert, ahol 501 A jeruzsálemi bevonulást szamárral ábrázoló falfestmény látható Gargaresc hypogeumának falán (Di Vita 1978 228 231). 502 Egy temetőn belül az azonos festő(k) vagy festő csoport(ok) miatt több képi egyezésre is számíthatunk (Marucchi - Vecchierello 1935 272). 503 Szent Ágoston írta: Neque enim novimus fadem Virginis Mariae (De Trinitate XIII,5.; Marucchi - Vecchierello 1935 319). 504 Az első Máriának szentelt templomot épp a 4. század második felében avatják fel: a Santa Maria in Trastevere-t Rómában. Magnesiai Makarios művében (Kr. u. 400 körül) a megszólaló keresztény„apologéta"a krisztológiai vitában állást foglalva Istenhordozó szobornak nevezi a képét ( Apocriticus sívé unigentius IV 28). Nagy Constantinus számos Má- ria-ábrázolást állíttatott fel egy Kontaria nevű helyen (Parastaseis syntomoi chronikai - BugAr 2004 278). Szent Dániel életének leírásánál találkozunk Eulogios kőfejtővel, aki az Istenszülő képe elé sírva borul le és segítségért könyörög (S. DanielisStylitae Vita Antiquor 59. - BugAr 2004 247). A római katakombák Mária-ábráit deRossi állította először időrendi sorrendbe (De Rossi 1863 Marucchi - Vecchierello 1935 320). 505 Az egyes sírkamrák képeinek ikonográfiái programból adódó belső koherenciája ismert. Ezeken belül azonban egy-egy képet még ennél is szorosabb történetbeli egybefüggés is összekapcsolhat egy másikkal. Ilyenek például a viminaciumi festett sírkamra vadászjelenetei (KaplareviC 2011 59), illetve a silistrai életképek (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 22-28), melyek időbeli folyamatot és jelentésbeli egymásra utalást is mutatnak. Ez a fajta összekom- ponálás nem csupán összefüggő szimbólumok csoportja, hanem egy történet eseményeinek„elbeszélt" sora is egyben. 506 Makkay János Róma városi analógiái az I. sírkamra madonnájához: Priscilla-katakomba Severa-epitáfium, Via Lat- ina-katakomba„A"cubiculum, Damnatio memoriae (Catacomba di Novaziano), Domitilla-katakomba, Szent Péter és Szent Marcellinus-katakomba Madonna a Mágusokkal nevű cubiculuma (Makkay 2007 78-79).
