Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
114 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok A nyugati oldalfalon szintén három bibliai témájú, kereteit kép sorakozik. Délről indulva sorrendben: a Mágusok, majd Mária, végül Noé jelenete. A bejárat melletti, a délnyugati falsarokhoz közel eső jelenet állaga rosz- szabb, az alakok elmosódottak, emiatt bizonytalanul értelmezhető. Csak annyi látszik biztosan, hogy három alakot ábrázoltak, a római viselettől eltérő, élénk színű ruhában, valószínűleg mindhármukat hosszabb hajjal és fríg sapkában. A három férfialak a római császárkorban szokásos „keleti férfi" ábrázolási sémájának megfelelően öltözött. Ruhájuk kidolgozása egészen részletező: zöld színű, öves tunicájuk alját szélesebb, okkersárga színű szegély díszíti. Szűk nadrágjuk és száras, zárt, keleti jellegű cipőjük szintén élénkzöld; a lábbeli körvonalát igen keskeny, vörös színű kontúrvonal emeli ki, hogy elkülönítse az azonos színű cipő és nadrág határvonalát. Az alakok köpenye mélyvörös, amelyet a két megmaradt felsőtestű alak jobb vállán korongfibula (kerek ruhakapcsoló tű) kapcsol össze. A jobb szélső figura sárga alapon „pöttyös" felsőruhája is jól kivehetően látszik köpenye alatt. A jelenet témájának egyértelmű azonosítását megnehezítik azok a lángnyelvek, amelyek a jobbra menő alakok lábánál láthatók. (...) Elsősorban ikonográfiái okok miatt lehetséges, hogy nem tüzet jeleznek a sárga csíkok. (...) Hasonlóképpen az sem valószínű, hogy a Három ifjú-jelenetet átfestették volna. Semmilyen jel nem utal arra, hogy több festékréteg lenne a falon. Mindhárom alak lába egyértelműen jobbra „halad". A két szélső figura, amelyeknek felsőteste is viszonylag épen megmaradt, kissé jobbra fordul, a középső képpanel ülő női alakja felé, akinek szemsíkja éppen egy vonalban van a jobb szélső keleti ruhás alakéval. A két panel így esetleg összetartozik. A bal szélső alak karját behajlítva tartja, mintha vinne valamit. Mindhármuk lába kissé behajlított, szemmel láthatóan „sietnek" a középső, kereteit mező alakja elé. A három ifjú történeténél nem ábrázolnak ilyen irányú mozgást. A középső képpanel ülő, főkötős nőalakjából egy 12 cm magas fej és váll egy részlete maradt meg. Az ülő nő feje a római katakombák Mária-ábrázolásaival rokonítható. A pécsi nőalak arcvonásai erőteljesek, határozottak, szem formája, orrhoz közel ülő szemei az ókeresztény festészetben gyakran előfordulnak. Mindazonáltal fej- és arcformájának legközelebbi párhuzamai 370-400 közé keltezhetők. Viselete megfelel a férjes asszonyok, a matrónák öltözetének, amelyre fátylának elrendezése is utal. Közelről, szemmagasságból jól kivehető az is, hogy a sopianaei mester Mária ruhájának nyakrészén piros-zöld ecsetvonásokkal dolgozott, míg karját jól kivehetően fehér színű felsőruhával takarta el. Lehetséges, hogy a színes foltocskák valamilyen, a ruháknak gyakran a vállrészére varrt rátét díszre utalnak, amely a késő római időszakban igen elterjedt volt, ezzel is gazdagítva a kompozíciót. Mária vállmagasságánál valószínűleg a gyermek jézus feje látszik, akit anyja ölében tart. Erre utal fejtartása és az ő, illetve a gyermek fejének egymáshoz viszonyított helyzete (...) Kérdéses, hogy mi lehet az ülő Mária mögötti két, elmosódott, talán kékeszöld folt. (...) Mária mögött pálmafa vagy két férfialak egyaránt feltűnhet az ókeresztény művészetben. (...) Az északi falsarok jelenete sérült, de még felismerhető állapotban maradt meg: a Noé-jelenet főalakja a bárkát jelképező ládában áll. A barnás árnyalatú tunicát és hasonló színű palliumot viselő, kissé erőteljes alkatú Noé balra fordulva mindkét kezét felfelé, a képkeret bal belső sarka felé nyújtja. A bal oldali kereten, az alak kezeinél valószínűleg a galamb elmosódott alakja látszik. A galamb alatt, a bárka bal oldalán talán fűcsomó foltját festették meg. Noé haja kissé bozontos, rendezetlen tincsekből áll, szakálla az ószövetségi alakoknál megszokott módon hosszú, egészen mellközépig ér. Úgy tűnik, hogy a bárkát jelképező, elmosódott felületű láda előlapja nem sima, hanem világosabb színű rekeszekre van osztva. (Hudák - Nagy 2005A 39-43 2005B 39-43) A Noé-kép mérete 61x79 cm, a középső képé 62x80 cm, míg a déli képé 78,5x82 cm. A képek festett keretezése egymáshoz hasonló módon, piros, sárga és barna sávokból áll. A sírkamra képei közül messze a Ny-i oldal első képe a legvitatottabb. Fenti leírása a ma látható állapotot rögzíti. 1780. évi felfedezése óta azonban nagy átváltozásokon ment keresztül.452 A Ny-i oldal középső képén a kutatás többnyire Máriát látta a kisdeddel, É-i képén pedig Noét - ezek tehát kevésbé vitatottak. A sírkamra boltozatának festményei három kereteit mezőben láthatók.453 Míg a középső mező növényekkel, állatokkal, portrékkal és Krisztus-monogrammal van kifestve, addig a két szélső, keskenyebb keretben csupán akanthusz motívumokat láthatunk. A központi, nagyobb, négyzet alakú teret az oldalfalakról már megismert motívumok közül a széles sárga és vörös, illetve a keskenyebb, de a vonalnál erősebb tónusú fekete sávok keretelik. teiben eltérő. Szerinte csak egy cet látható a képen (így a jobb oldali részlet nem a Jónást kivető cet feje, hanem a farka), a hajóban csak két ember van, Jónás kétszer látható (egyszer vízbe dobják, a második alkalommal pedig fekve, pihenő pózban, felülnézetből), Jónás második alakja pedig a keresztbe tett lábak miatt kissé nőies (HEIDL 2005A 42-45). 452 Alakjait a legtöbb kutató kezdetektől a tálakat vivő mágusokként azonosította (KOLLER 1804 31 Haas 1845 225 1852B 390 DeRossi 1874 151 Czobor 1880C 332-333 1903 7 Szönyi 1929 538 Balogh 1936 242 Nagy L 1938 38 Fülep 1963 69 Hudák - Nagy 2009 48-51). A 19. századtól Rudolf Eitelberger nyomán felmerült a babiloni ifjakként való azonosítás lehetősége is (Eitelberg 1856 1858 Henszlmann 1873 124 130Gosztonyi 1943 20 Fülep 1971 258 1984 40 Tóth E 2001A 1134). 453 Az I. sírkamra boltozatán a festmény szerkesztésmintájának nyomai - amilyeneket a Szőnyben talált hasonló elhelyezésű festményen felfedeztek (Borhy2001 70-74) - a sok restaurálás miatt ma már nem találhatók meg. Ugyanakkor elmondható, hogy centrális szerkezetük geometrikus szerkesztési elvei a két helyszínen hasonlók lehettek.
