Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.2. A pécsi sírkamrák falfestményei 7.2.1. Az I. (Péter-Pál) sírkamra falfestményei 115 A dongaboltozatnak a rövidebb, az északi és déli oldalfalak felé eső végénél a tér teljes kitöltése érdekében a keret egy-egy erősen stilizált, helyenként szőlőkacsokkal kombinált akanthuszinda-köteget is határol. A dongaboltozaton egy Krisztus-monogram, valamint négy medalion található négy mellképpel. A középen látható, erősen sérült, koszorúba foglalt, fekete színű Krisztus-monogramot két-két páva, a boltozat hosszabbik oldalán két-két szárnyaival csapkodó galamb, valamint egy-egy lándzsahegy alakú, szalagokkal átkötött virágos ágköteg, füzérdíszek és mélyvörös színű, szintén kereteit mező szegélyezik. A sírkamra gazdag növényi ornamentikája, virágdíszítményei és madáralakjai a 4. század második felére keltezett katakombafestményekről jól ismert Paradicsomkertet jelenítik meg. A portrékra vonatkozóan: Az ovális, illetve szív alakú fejforma, a viszonylag lapos arcforma, a nagy méretű, mandula alakú szemek, a kissé felfelé tekintő szembogár, a keskeny, egyenes orr, a homlokközépig érőjellegzetesen a kor férfi frizura divatjára jellemző, a fejre sapkaszerűen rásimuló haj454 és az átszellemült tekintet alapján a négy mellkép a 4. század utolsó negyedében, még inkább a század végén készülhetett. (HudAk - Nagy 2005A 44-47 2005B 44-47). A középső mező sarkaiból a mező oldalaihoz hasonlóan egy-egy lándzsa alakú növényi minta mutat a kép közepe, a Krisztus-monogram felé, elérve a medalionok szegélyét.Talán a boltozat medalionjaiban ábrázolt személyek meghatározása a legnehezebb. A sírkamrát építtető család megismerése tekintetében fontos annak felismerése, hogy szenteket vagy halottakat mutatnak, nőt is ábrázoltak-e, illetve konkrét vagy idealizált alakokról van-e szó. A kérdés megosztotta a kutatókat és ma sincs egységes álláspont. A sírkamra leghangsúlyosabb arcábrázolásai a boltozat négy büsztje mellett, a falakon Mária és az apostolok. A karikatúraszerű arcok színezésében megfigyelhető az árnyékolás ábrázolására való kezdetleges törekvés. A Pécsett hangsúlyozottan kontúros szemek és szemöldökívek egyrészt a római Via Dino Compagni- katakomba Sámson termének 4. század végi, jellemábrázolásra is törekvő arcaival (például filiszteusok, szamaritánus nő stb. - Bisconti - Mazzei 1999 67), másrészt előremutatva a későbbi bizánci mozaikportrékkal rokonítható. A Priscilla-katakomba gazdag ruhájú, esdeklő tekintetű oráns hölgye érzékeny ábrázolásának színvonalát viszont nem érik el. Szőnyi Ottó és Ejnar Dyggve 330-340 közé keltezték a sírkamra festményeit (Szőnyi 1929 543 Dyggve 1935 12). Hudák Krisztina azonban már 2003-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a sírkamra képtípusainak nagy része éppen Damasus korában válik gyakorivá, az orthodox teológiához kötődik és a Krisztus- monogrammra mutató apostolok képtípusa a 4. század közepe előtt nem fordult elő (HudAk 2003 2009). A legkésőbbi dátumot viszont az 5. századra helyezve a sírkamrát Jozef Strzygowski adta meg (Strzygowski 1893 56-57). Kádár Zoltán meghatározásában a freskók készítésének ideje inkább 366-384 közé kerül (Kádár 1939 9 1940-41 68). A falfestményeket az itáliai passió-szarkofágokkal egybevetve arra lehet következtetni, hogy az I. sírkamrát 380 után festették ki (Gerke 1939 50-54 Gosztonyi 1943 20). Hudák Krisztina szerint a 390-es években készültek (HudAk 2009A).455 Fülep Ferenc a festmények készítésének dátumát 395-ben adta meg (Fülep - Bachman - Pintér 1988 27), míg Heidl Györgynél ugyanennek legkorábbi ideje Jeromos bibliafordításának és kommentárjának meghatározható évei alapján csak 397 lehetett (Heidl 2005A). Mindezek alapján a Péter-Pál sírkamra kifestése a 390-es évek előtt semmiképp nem történhetett. A festmények vizsgálata kimutatta, hogy a sírkamra képeit legalább két mester készítette. Az első mester a dongaboltozat medalionjait és büstjeit (az északkeleti arckép kivételével), Mária fejét és a három mágust készítette, míg a második mester az északkeleti medalion portréját, Évát, a Jónás-jelenetet és a Noé-jelenetet festette. Mindkét mester műhelyének hagyományai visszanyúlnak a 4. század elejéig. Az első mester vonalas stílusa és realisztikus portréi azonban elütnek a második mester műveinek fény-árnyék hatásától és szimbolizmusától. Mindkét műhely stílusa felfedezhető Rómában is (Hudák 2003).456 454 A galliai passió-szarkofágokon kedvelték a sapkaszerű hajábrázolást (Gerke 1939 42). 455 A dongaboltozat akanthusz-díszeinek ábrázolásai a 3-4. századból, a medalionok többszínű vagy többsávos keretének párhuzamai, illetve madarakkal együtt történő ábrázolásai a 4. század második feléből ismertek (római Cyriaca- katakomba fejmozaikjai, brignori mozaik, thessalonicai Georgios-rotunda mozaik Ananiás képe és a konstantinápolyi Theodosius-oszlop talapzatának magisztrátus alakja stb.). Párhuzamaik alapján II. Valentinianus (375-392),Theodosius (379-395) és esetleg Arcadius (395-408) császárok uralkodásának idejére tehetők (HudAk - Nagy 2005A 44-46, 2005B 44-46). Az I. sírkamra festményrészletei közül a Jónás képen látható növény mellett éppen a boltozat portréi mutatják a legkésőbbre datálható stilisztikai fejlődést, mely feltételesen a 4. század végére tehető (HudAk - Nagy 2005A 39, 2005B 39). Péter és Pál ábrázolása a 4. század 2. felére, a krisztogram e típusa a 390-es évektől Mária fejének ábrázolása a 370 körüli időktől, a boltozaton látható egyénített arcvonásokkal ellátott fejek pedig a 380-as évektől datálhatok az analógiáik alapján (HudAk 2009A 233 237). 456 A feltételezett 2. mester Jónás-ciklusát Kádár Zoltán inkább provinciális alkotásnak tartotta (Kádár 1939 29).
