Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
106 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok sen kívüli ábrázolását (Ilii -3). A babilóniai Ros ha-Sana egy vitát örökít meg, melyben egyik részről semmi képet nem enged, másrészről leginkább csak az istenek képmásának készítését és a képek imádatát tiltja. Megemlékezik arról is, hogy egy babiloni zsinagógában a fogság idején bent volt a perzsa király szobra (24a). A je- ruzsálemi Avoda Zara (42d) és az Ms Kairo (II 20.15f) pedig hírt ad arról, hogy a zsidók a 3. század második felében, illetve a 4. század első felében kezdtek el nagyobb számban képeket festeni a falakra és mozaikokat készíteni. Szórványosan azonban már jóval korábban, Krisztus idején is díszítették képek a zsinagógákat Palesztinában. Ünnepeik jelképei, például a kivonulás ünnepének báránya, az újév ünnepének sófár szimbóluma, a sátoros ünnep lulabja (pálma és más ágakból font nyaláb), illetve mirtuszkoszorúja, a templomszentelési ünnep menórája vagy éppenséggel a 2. század után az elpusztult Nagytemplom berendezési tárgyai díszítésként megjelentek a zsinagógákban. Síremlékeket még korábban, már a hellenista időkben elkezdtek állítani Palesztinában. A szarkofágok és ossariumok használata Krisztus idején kezdődött el, de csak a Kr. u. 3. századtól díszítették őket például a Jeruzsálem környéki temetőkben. Krisztus idején Heródes még hellenista jelképekként horgonyt, bőségszarut, koszorút, pajzsot stb. veretett a pénzekre. A zsidó háborúk alatt viszont már kimondottan zsidó jelképek kerültek a zsidó feliratok mellé az érméken.416 Az új zsinagógák építésének 425 utáni tiltása a régiek díszítésére, gazdagítására ösztökélte a zsidóságot (például Beth Alpha mozaikpadlós zsinagógája), de már a 4. századtól keveredve jelentek meg a pogány és zsidó elemek a padlómozaikokon. Legismertebbek azonban a 3. századi Dura-Europosban épített zsinagóga falfestményei még ószövetségi jelenetekkel. Az itáliai zsidó sírfestmények szintén egyidősek lehetnek az ókeresztény művészet megjelenésével (2-5. század - Vanyó 1988 17-19 43), és felismerésük sem nehézkes, hiszen nem kérdéses, hogy voltak külön zsidó katakombák Rómában417 és másutt is (például Beth She'arimban - Sörries 2011 261). Végül a 7. század eleji Alexandriában az addig sem ritka zsidó-keresztény hitviták középpontjába került a szent képek kérdése és eljutott a zsidó képrombolásig (Alexandriai Theophilus, Homilia a Szűzről - Bugár 2004 280-281). A fentiekből látható tehát, hogy a zsidóság a teljes tiltástól elindulva egyre megengedőbb lett a képi ábrázolások engedélyezése terén. A kereszténység történetében a jelenetes képek először a sírokhoz kapcsolódva tűntek fel, főleg keleten és Itáliában. A megmaradt falképek legismertebb helyszínei Róma katakombái, ahol az ábrázolások első kiteljesedése a 3. században következett be. Az ókeresztény művészeket ekkor még inkább az apokrifek, mint a későbbi kánoni iratok ihlették (Vanyó 1988 68), legalábbis az 5. század legelejéig.418 Az ortodox keresztények számára a képek ószövetségi tiltását a 4. század 2. felében történt zsinati megerősítések folytán lassan„hivatalossá"váló Evangéliumok adott részlete is megerősítette (Mt4,10). Ugyanakkor az is látható volt, hogy a zsidók-akiktől az ószövetségi tiltás ered - maguk sem tartják azt be minden esetben. A keresztények éppen tőlük vették át például a lulab vagy a menóra jelképek ábrázolását.419Továbbá a Róma városi katakombákban az ószövetségi képek bőven megtalálhatók, míg Krisztus halálának és feltámadásának jelenetei nem, és persze maga Isten ábrázolása sem.420 Dura Europosban a 3. századból látható ugyan a feltámadás ábrázolása (sőt a teremtő keze is), de csakis ószövetségi kontextus alapján: így szóI az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: ímé, én bocsátók ti belétek lelket, hogy megéledjetek (Ezekiel 37,5). Ezen kívül az ókeresztények az Ószövetségből főleg olyan jeleneteket választottak megfestésre, melyek saját életükben is előfordultak, és amelyek rendszerint párhuzamba vonhatók 416 Nagy Heródesnek sem állíthattak Júdeábán szoborportrét (pedig ő nem volt zsidó), de egy szíriai pogány templomban, Athénban vagy Kosz szigetén már igen. Philippus (Heródes fia és a keresztelő Szent János fejét követelő Heródiás férje) viszont az első volt a zsidó történelem során, aki emberi arcképet veretett pénzeire (sajátját, Augustusét és Tiberiusét) és neki is volt máshol szobra, mint ahogy Antipasnak is. Heródes Templomában viszont felhalmoztak olyan templomi adóként befolyt tyrusi ezüst sékeleket, melyeken egyébként tiltott portrék voltak. (Grüll 2009A 16 22-24 28-30174) 417 Antonio Bosio 1602-ben azonosított egy zsidó katakombát és ma már ószövetségi képek, jelképek és főleg feliratok használata vagy kokhim típusú nyitott oldalsír megjelenése alapján csak Rómában hat olyanról tudunk, melyek egyidősek a többi katakombával (Sörries 2011 100) - bár akad olyan kutató is, aki felismerhetőségükkel szemben kétkedő (Grüll 2009B 243). 418 A keresztények a 4. század előtt az apostoli krédót vallották, de a szent iratok központozás és sorrend nélküli, sok kérdést homályban hagyó változatai terjedtek el. Az Evangéliumok az 1. század 2. felében keletkeztek. A 2. században már több mint harminc evangélium létezett, melyek között talán Irenaeus próbált először rendet tenni. Végső kanonizálásuk az 5. század legelején I. Ince pápa alatt történt meg. 419 Thessalonica ókeresztény temetőjében menóra ábrás sír volt (Frey 1936-52 693b), egy itáliai feliraton menóra és a Krisztus-monogram együtt látható (Frey 1936-52 84), a syrusi síremlékeken pedig a menórák keresztekkel szerepeltek. (Grüll 2009A 160) 420 Jézus közvetlen ábrázolásának hiánya valószínűleg több okra vezethető vissza. A Lázár-ábrákon túl a feltámadás talán legkorábbi képe Saqqara (Egyiptom) 5-7. századi kolostorában látható (Sörries 2011 325).
