Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.1. Az ókeresztény képekre és előtörténetükre vonatkozó írott források 103 tételezhetünk akár az ajtókon is, ahogyan azt a 6. század elején Ephesusi Hypatius mint egyetlen helyet említi, amit képpel egyáltalán díszíteni lehet [Quaestiones miscellaneae I 5). Mivel azonban a felszíni képek hordozói gyakran szerves anyagból készülhettek, nem maradtak fenn. Hiányoznak a leírások alapján meglehetősen naturális, bizonyító erejű mártír „képi-regények" és feliratos szövegeik, melyeket a Domitilla-katakombában láthatójelenetek (Achilleus, Crispilla és Benedicta mártírok lefejezése) vagya S. Stefano il Rotondo képei alapján el tudunk képzelni.405 Helyes lenne tehát a sírkamrák fennmaradt képeit egy nagyobb egész részeiként, a felettük egykor állt épületek feltételezhető képeivel egymást kiegészítő, egymásra utaló egységként felfogni, melyből csak a „halottak számára" készült képek egy töredéke maradt fenn. /a=(a+b)-b/.406 A pécsi sírkamrák képtémái persze nem kizárólagosan sírfestmény témák, így bibliai szkénék felbukkanására a temetőn kívül is bőven van példa. A pécsi falfestmények vizsgálata során szem előtt kell tartani, hogy a mai kutatók attitűdjei merőben különböznek a képek készítőinek szemléletmódjától. Sopianae ókeresztény lakóinak a képi ábrázolások keresztényi voltával kapcsolatos korabeli vitákról nem feltétlenül volt tudomásuk, még akkor sem, ha Nyssai Szent Gergely eltúlzott véleménye szerint Rómában az utca népe éjjel-nappal teológiai vitát folytatott (De deitate filii et spiritus sancti - Sághy 2003 44). Sopianae lakói a képi szimbólumok történeti genezisével, komplex szemantikájával nem foglalkoztak, noha jelentéseiket nyilván ismerték. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vallás a keresztények többsége számára akkor is érzelmi/erkölcsi és főleg hitbeli ügy volt, nem pedig filozófiai.407 A keresztény- nyé váló Valeria határprovincia lakói körében a különböző keresztény irányzatok közti finom különbségek legfeljebb csak kiélezett helyzetben, filozófiai és teológiai kereteiket elhagyva merültek fel (Pozsárkó 2004 10). Sopianae keresztényei a sírkamrák kifestését nem mélyfilozófiai szempontok, hanem a kereszténység általuk átvett régi-új hagyományainak követése okán rendelték meg, nem mentesen az aktuális egyházpolitikai irányoktól. A 4. század 2. felében elsősorban két hagyomány után kutathatunk a képeken: ariánus, illetve római mintájú ortodox. Míg az első szinte megfoghatatlan, a másodikkal könnyebb dolgunk van. 7.1. Az ókeresztény képekre és előtörténetükre vonatkozó írott források408 Az őskori kultuszok vagy antik pogány vallások szentélyeiben a képileg is megjelenő tárgyak, állatok, szellemek, istenek, vagy zsidó-keresztény szemszögből nézve a bálványok álltak. A rabbinikus szövegek, a Szentírás, az apokrifek a mártírakták és egyéb korabeli írott források segítenek bennünket megérteni, hogy szakrális szemszögből hogyan alakul jel, valamint jelölt viszonya, hogyan értik ezt a viszonyt újra és újra félre, hogyan harcolnak e félreértés ellen és végül hogyan fejtjük meg mi a 21. században ezeket az ókeresztény időkben sem mindig egyértelmű szimbólumokat. A helyzet bonyolultságát jól jellemzi az a tény, hogy az ókeresztények ka123-144 - Bugár 2004 189-190). Ilyen táblaképekkel képzelhetjük el tehát Sopianae 3-5. századi temetője V. sírkamrájában a belső teret. 405 Már a 4. század elejéről tudósítás szól Lőrinc mártír szenvedéstörténetének ábrázolásáról a Constantinus által berendezett kripta felszerelései közé tartozó gyertyatartókon (Liber Pontificalis 34: S. Sylvester - Bugár 2004 264). 406 Az ókeresztény frízszobrászat emlékei sem kerültek elő Pécsett, hacsak a tetőtartó gyámtagok téglából formált, szinte antefix jellegű állatfej imitációs díszítéseit nem tekintjük„plasztikus díszítőművészetnek". A cella memoriae épületek belső terében nem zárható ki apostol- és mártírportrék egykori elhelyezése sem. 407 Constantinus korában még a pápák is távol tartották magukat a teológiai vitáktól és a 4. század második fele erősen intellektuálisnak vélt vallásossága (Sághy 2003 45 169) is valószínűleg csak az írástudó klérus hagyatékaként fennmaradt forrásokban létezett. 408 Bugár M. István (szerzőtársaival: Kövér András, Hasznos Andrea) könyvében filológiai és művészettudományos-iko- nográfiai szempontú kutatások révén - hasonlóan a német és angol nyelvterületeken mások által korábban közzétett forrásgyűjteményekhez - a legtöbb segítséget biztosítja bármely magyar kutatónak, aki ezzel a korszakkal foglalkozik (Bugár 2004). Közölt ismeretanyagukat - arra nagymértékben támaszkodva - a pécsi sírkamrák képeinek bemutatása előtt röviden értelmezzük. Másodsorban megemlítendő Sághy Marianne angolszász stílusban írt elemzéseinek gyűjteménye (Sághy 2003 Tóth S 2003 Gáspár 2003B), melynek olvasása szintén pótolhatatlan előnyt jelent egy 4. századi részkorszak megismerésében. Magyarországon pedig mindegyikük közvetlen nagy elődje Vanyó László, aki a patrisztikai szövegkiadások mellett évtizedekig közvetítette felénk az ókeresztény szimbólumok és irodalom kutatásának naprakész állását (Vanyó 1988). Egyik utolsó művének nagy érdeme, hogy felhívta a figyelmet a 4. századi képiség liturgiával való szoros összefüggésére (Vanyó 2005 24 291).
