Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
A drámapedagógia tágan értelmezve dramatikus eszközök és módszerek pedagógiai célú alkalmazását, a drámán keresztül való tanítás elméletét és gyakorlatát jelenti.2 A konkrét témával kapcsolatos lexikális ismeretek mellett alkalmas a társas kompetenciák fejlesztésére, a résztvevők között felmerült és általuk felvetett kérdések feldolgozására, konkrét társadalmi problémákkal kapcsolatban a személyes felelősségvállalás, az aktív cselekvés ösztönzésére. Egy adott problémára több nézőpontból kínálhat rálátást, a személyes bevonódással önálló vélemény kialakítására, a saját döntés felvállalására ösztönöz, emellett a közösségben létezés, a közös döntések felelősségének megtapasztalását is lehetővé teszi. Mindezt a legkomolyabb témák feldolgozása esetén is a játék, a fikció, a szerepben létezés által nyújtott biztonságos közegben. Az előnyök sorolása mellett nem hagyhatjuk el a drámával való tanulás múzeumpedagógiai foglalkozásokon, múzeumi órákon való alkalmazását nehezítő, számos esetben korlátozó vagy legalábbis kihívást jelentő tényezőket sem. A múzeumpedagógus sokszor csupán viszonylag rövid, egy-másfél órás időszakot tölt együtt egy-egy diákcsoporttal. Az első 5 percben fel kell tudni mérnie a diákok előzetes tudásszintjét, ismeretét a témával kapcsolatban, a csoport aktuális hangulatát, az osztályon belüli alapvető társas kapcsolatokat és egyéni szerepeket, melyek befolyásolhatják az együtt töltött időt, a közös munka hatékonyságát. A közelmúlt eseményeinek feldolgozásakor személyes érintettség, családi történetek is előkerülhetnek - ezek megfelelő kezelése is megfelelő módszereket, tapintatot és rugalmasságot kíván a múzeumpedagógustól. „Konfliktus": kell nekünk a dráma a múzeumban? A 20. századi történelmi események és az ezek révén létrejött közösségi és egyéni traumák tárgyalása akár egy múzeumi kiállítás formájában is nagyon erős érzelmi reakciókat válthat ki. A téma érzékenysége feldolgozatlanságából, a jelen időhöz való közelségéből és sokszor a személyes érintettség tudásából vagy nem tudásából is adódik. A dráma - bár a fikció közegében - valós problémákra, személyes, valós tapasztalatokra és múzeumi közegben valós forrásokra épül. Nagy bátorság kell annak felvállalásához, hogy élve a múzeumi tárgyak, dokumentumok, fiktív vagy valós helyszínek hatáskeltő erejével, de nem ismerve a résztvevőket közös történet alakításába fogjunk. Vajon hogyan lehet„a legtöbbet kihozni"a múzeumi drámából, ha a gulág, a holokauszt vagy a kitelepítés a téma? Feldolgozás, mélyítés, érzékenyítés: módszerek, eszközök és munkaformák Ha egy múzeumpedagógus a dráma eszközeivel kívánja segíteni egy kiállítás feldolgozását, számos tevékenységforma közül választhat. És jól is teszi, ha a saját személyiségéhez, habitusához, pedagógiai és drámapedagógiai gyakorlatához legjobban illeszkedő módszereket, eszközöket alkalmazza, hiszen ezáltal ő maga is komfortosan érzi magát, így hiteles és kellően rugalmas is tud lenni, ami elengedhetetlen a játék sikeréhez. 2 A definiálás kérdését részletesebben lásd: Kaposi 2008., 2. o. 6
