Őszi Zoltán (szerk.): A múzeumpedagógia lehetőségei a Szovjetunióba hurcoltak drámájának iskolások számára történő élményszerű feldolgozására. Országos Múzeumpedagógiai Workshop, 2016. november 3. (Kaposvár, 2016)
A múzeumpedagógus választhat tehát, hogy csupán néhány - a klasszikus felosztás szerint - szabályjátéknak nevezett gyakorlatot épít be a tárlatvezetésbe, dramati- kus játékokba invitálja a diákokat egy-egy helyzet életre keltése során, esetleg konkrét színházi eszközökkel él vagy komplex tanítási dráma foglalkozást készít elő és ebben a keretben dolgozik a csoporttal. Bármelyik mellett dönt is, mindenképpen színesebbé és gazdagabbá teheti a megismerési folyamatot, a múzeumi élményt. A múzeum valamennyi formához kiváló helyszínt és inspirációt kínál, legyen szó a kontextus kialakításához alkalmazott műtárgyakról vagy demonstrációs tárgyakról, jelmezekről, háttér információkat biztosító szöveges vagy képi forrásokról vagy szerepben megjelenő élő interpretátorról. Belehelyezkedhetünk egy fotó vagy festmény alakjainak helyébe, feldolgozhatjuk egy tárgy előéletét vagy a kiállított tárgyak és dokumentumok segítségével egy teljes történetet mesélhetünk el, valós vagy kitalált szereplők megjelenítésével, szempontjaik, véleményük vizsgálata révén. A gulág téma és a 20. század más közösségeket érintő traumáinak feldolgozása során - ahogy a találkozó korábbi előadásain elhangzott - egyformán releváns lehet tehát a személyes tapasztalás lehetőségét biztosító érzékenyítő gyakorlatok alkalmazása, dokumentumokból, visszaemlékezésekből„összerakott"keretben saját történetek, rövid jelenetek kidolgozása vagy egy személyes élethelyzet tanítási dráma formában való feldolgozása. Nem a valódi történetek hiteles rekonstruálása, újrajátszása a cél, bátran ajánl hatunk olyan helyzeteket, ahol a meglévő források alapján a gyerekek saját fantáziájukat használhatják. Néhány ötlet: egy nap a táborban, születésnap ünneplése a gulágon, a foglyok álma, mi segíthet a túlélésben, hírek vagy információ nélküliség az otthonmaratottak esetében. A témaválasztáskor és a szerepek felajánlásakor külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyerekeket hosszabb időre sem kiszolgáltatott, sem elnyomó szerepbe ne kényszerítsük, ne alakulhassanak ki emberi méltóságukat sértő helyzetek. A dráma kifejezetten alkalmas arra, hogy a direkt kegyetlenségeket és borzalmakat a valóságtól elemeit, művészi, így akár sokkal intenzívebb hatást kiváltó módszerekkel jelenítsük meg - éljünk ezekkel! A foglalkozások, dramatikus munkaformák kiválasztásakor és megvalósítása során ne veszítsük szem elől a foglalkozás, a múzeumi óra célját, fókuszát. Fontos, hogy a foglalkozás tervezésekor a múzeumpedagógus magában tisztázza, az adott foglalkozás esetében a gulág-téma csupán keret egy adott probléma, élethelyzet vizsgálatához vagy a foglalkozás fókuszában a gulág által meghatározott szituáció, annak túlélése áll. A megajánlott szituációk - amellett, hogy biztonságosak - kínáljanak kihívást a diákoknak, hiszen valódi tanulás, új tapasztalat a rutin-válaszokon túl, a komfortzónából való kilépéssel jöhet létre. Lezárás: múzeumon innen és túl A dramatikus elemekkel gazdagított múzeumi óra vagy drámafoglalkozás akkor válik valódi múzeumi élménnyé, ha nem csupán a pedagógus habitusához és a gyerekcsoport jellemzőihez alkalmazkodik, de a múzeum, a kiállítás stílusához is. Minél több eredeti forrást, tárgyat, dokumentumot vagy helyszínt tudunk felhasználni, 7
