„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)
Gunszt János hadinaplója ll-lll. kötet [1916-1917] egy csöppöt sem volt ma udvarias, a napi porció Schrapnellt épp akkor zúdította a nyakunk közé, mikor alezredes ur nálunk volt. Hát az igaz, majd agyonvágott bennünket. De vitte is a Viki bácsi a b-t erősen kifelé az Árnyassy grabenon. Csak hogy a ruszka azt is tűz alá vette s most a bácsi meg volt lőve, anélkül hogy meglőtték volna. D. u. a Korpskmdans Goglia járt nálunk; Alacsony, de jó bőrben levő bácsi [37. oldal] apró szemei igen élénkek. Harci díszben várom a zugomnál, odaér elém, s megáll. Elordítom magam: „Excellenz Pluch i d Res Johann Gunszt meldet sich gehorsannt als Zugskomdt vom I Zug.”9 Meglátja a két érmet, lekezel velem s németül kérdezi még egyszer, hogy hogy hivnak, mi vagyok cibilben, miért kaptam a kitüntetéseimet, meg hogy rövidlátó vagyok-e? Aztán lekezel, a Staabja csodálkozó szemekkel néz, Viki bácsi Árnyassy Apánk büszkén mosolyogva néznek s velünk együtt a Raj is lekezel. Faszi gyerek, pardon bácsi - a hadtest parancsnok úr, felmászott mindenhova. Hát ha ruszka most adja a d.e.-i porciót, lett volna óriási Abtreten! Egyébként Árnyassy Apánkon kívül csak velem állt szóba. Mindezek azonban kevésbé fontosak, ellenben egy fontos dolgot fel kell még jegyezni: Este felé, botrányos rossz postám miatt szomorkodva, elgondolkozva szívom, egy traverza tetején gyors egymásutánban a hazai cigarettákat, jön Baranyi főhadnagy úr szól:” Hallod Pali, nem volna-e kedved a MG-hez jönni? Szükségem lenne egy jó kmdansra!” Persze megdobbant szivem az örömtől, s mondtam, hogy noha kedvem nagy lenne, de előbb a főhadnagy ur tanácsát fogom kikérni, Árnyassy Apánk [38. oldal] valószínűleg úgy is a Pionierabt-hoz lesz kinevezve s én akárkinek nem leszek zugskmdansa, pd. oly féle alakoknál, mint Déry hdnagy. JÚLIUS 13. Az alatt a pár órai szunyokálás alatt, melyet inspektiosszolgálatomig élveztem, folyton géppuskáról álmodtam, s örült kmdókat adtam le vad álmaimban. Hát az igaz, már régóta szerettem volna sűrű puskás lenni, Reichenbergben kértem is kikepeztetésemet, de nem sikerült. Örült szerencse lenne ez, oda kerültet- ni, eltekintve attól hogy rémséges kárt tudnék csinálni a ruszkákban, ha alkalom kínálkozna, még pacim is lenne. 9 „Pluch kegyelmes úr, Gunszt János, az I. szakasz szakaszparancsnoka alázatosan jelentkezik.” 31
