„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)
Verje meg az Isten, aki ezt okozta. JÚLIUS 9. Nix veux6, nem ir senki sem, csak édes anyám hazulról. Otthon úgy látszik még 6-án nem tudták hogy Fähnrich vagyok. Hanem az tény, nagyon ráfizettem zugom egyik emberemnél sok jóságomért. Nagyon sok ember helyett kifizettem az első hadi kölcsön részletet, de persze nem kértem a pénzt. Hasonlóképen kifizettem 4 ember helyett egy jelvényt /á. 75... /. Ma ezek megjöttek, 2 derék embernek, mikor [32. oldal] kifizetni akarták, elengedtem az árát, a fiatalabbik Biró pedig rém szemtelen hangon követelőzni kezdett, hogy ő biz kifizette és keservesen megkeresett löhnungját nem hagyja. Annyira felbosszantott, hogy kirúgtam. Különben is disznó gazember. Egyszer csak jön be hozzám, Sándor önk. hogy Bíró tanukra hivatkozik, és hogy Beschwerdére akar menni ellenem. Hát ez kellett csak nekem. Kimegyek az árokba, odahivatom a görcsöt és az állítólagos tanúival együtt. Mikor hallotta, hogy ezeket is hivatom, már elfeheredett, ezek aztán szemébe mondták hogy hazudik. Hát olyan pofont adtam neki, hogy a traverzának esett. Oly szemeket meresztett rám, mintha nekem akarna jönni. „Zum rapport!”7 Disznó gazember, hát ez a hála a sok jóságomért. A zugom egészen megbotránkozott a gazember miatt s azok is megadjusztálták. JÚLIUS 10. M.-ról, az elmúlt éjjel rém sokat, és a végén nagyon furcsát álmodtam. - Otthon voltam szabadságon, mi ketten nagyon de nagyon boldognak éreztük magunkat, csak úgy mint tavaly augusztusban, talán még jobban. Egy este aztán sétálni mentünk s egy árnyas fa teljes sötétségében ismét magamhoz öleltem s édes csókjainak egész özönét raboltam. De baj történt. Kitüntetéseimbe valahogy beakadt a blousa s midőn tovább akartunk menni: a blous végig felgombolódott s én - oly nagyon szégyeltem magam s csak ismételt felszólításának engedve segítettem ismét begombolni. Hát nem volt furcsa egy álom? Furcsa és - azt hiszem úgy érzem soha meg [33. oldal] nem valósuló, meg nem valósulható. Na igen furcsát érzek, mintha sohasem látnám Szekszárdot. Ma csak édes Apám irt, gratulálván kinevezésemhez kívánja: „hogy te is velünk együtt még nagyon sokáig büszkélkedhessél harctéri sikereid fölött.” 6 Itt feltehetőleg német és francia szót használ egy kifejezésben, jelentése talán: Semmit sem akarok 7 „Kihallgatásra!” 28
