„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)
Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)
Gunszt János hadinaplója ll-lll. kötet [1916-1917] JÚLIUS 11. Nichts neuer! Senki nem ir, csak hazulról és Friedl. M. persze azok között van, kik végkép megfeledkezni látszanak rólam. Egyébként ma ünnepeltük 6 hónapi, azaz Vi évi eljövetelünket Reichenbergből. Édes Istenkém, 6 hónap nagy idő, még odahaza is, hát még itt! Tiszta szívből hálát adok a jó Istennek, hogy eddig megvédett s buzgón kérem, terjessze fölém ezentúl is védő pajzsát. Visszatekintve az elmúlt 6 hónapra, meg vagyok elégedve magammal, s az elért eredményekkel. A veszélyt soha nem kerültem, sőt nagyon sokszor kerestem is, pedig hát szeretem én is az életemet. Nem tagadom, törekedtem a kitüntetés után, hisz a mostani harcmodor mellett vajmi ritkán akad ehez csak úgy, magától alkalom, de a veszélyeket nem ezért kerestem, nem ezért mentem önként annyi de annyi patronillba. És időnként idegeim is követeltek valami erősebb lelki feszültséget, mert a Stellung harc unalmassága sokszor fél bolonddá tett már. Tenni valamit, ez űzött hajtott egész idő alatt, s az az ambició, hogy [34. oldal] bebizonyítsam az otthon levőknek, hogy nem smoncák voltak azok, a szép tervek, melyeket berukko- lásomkor szőttem. És hát - bevallom ezt is - nagyon szeretek katona, lenni s ambicióm volt, hogy jó katona legyek. Ez aztán az iskolában is a legelsővé tett s hát a rangelsőség presztízse megkövetelte, hogy itt fenn is elsők egyike legyek társaim között. Nem kérkedek, s nem önhittség beszél belőlem, midőn megállapítom a mai napon, hogy most is az elsők között vagyok, s ez megelégedetté tesz. Ha utói ér a harcos végzete, büszkén sóhajthatom utolsó pillanatomban: „Jó harcot harcoltam” s ez - úgy sejtem - köny- nyebbé teszi majd az élettől, ettől az oly sokat ígérő voltában oly titokzatos élettől való megválást. „Vater! Ich rufe Dich!”8 Este a főhadnagy ur parancsát hozza az ordinanc: „Pohárral sofort hozzám” Szép szolidan pityokáztunk beszélgettünk vig és szomorú dolgokról, mig aztán észrevétlenül 11 lett, s nekem 11-2-ig volt szolgálatom. Jól éreztem magam, dehat a szolgálat szolgálat. 8 „Uram, téged szólítalak!” 29
