„Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet, 1916-1917 (Kaposvár, 2015)

Berta Gyula - Horváth Szilvia: Gunszt János: "Verje meg az Isten, aki ezt okozta." Gunszt János hadinaplója II-III. kötet (1916-1917)

Verje meg az Isten, aki ezt akozta.

célozva lő. Kedélyesen kántálnak, viccelődnek, a Pista pedig potyog, mint ősszel a légy. Már tele volt a muszka Stellung előtti terep mozdulatlan holtakkal, a földön vánszorgó sebesültekkel, s az infanterival egyetemben, az ágyuk s a gépfegyverek is gyönyörűen lőttek. „Szólnak az ágyuk, gépfegyverek” notázta egy jókedvű bakám. Végre aztán rohanva rohant vissza ki ép volt, s vissza vánszorogtak a sebesültek is. A támadás [7. oldal] csak 150 lépésnyire csak 150 lépésre jutott a ruszka Stellungtól, de a Pisták legnagyobb része csak a IV/30-án éjjel felderített Schützenmuldekig mehetett. Nekünk 2 halottunk s 11 sebesültünk volt, legnagyobb részük, súlyos sebet kapott. 2-nek az ágyékukat vitte el egy granatsprengstück. Csupán a gránát pusztított.

Hej hogy kinézett a Stellung! A főhadnagy úr deckungja 2 VolltrefFert kapott. Sok halott a front előtt.

JÚNIUS 5.

Csend és nyugalom, a Pisták erősen ássák magukat előre. Azt mondták egyesek hogy a tegnap d. u. általunk feladott Stützpunktban muszkák vannak. 3 emberrel kimentem, senki sem volt benn. Aláaknáztam a Schutzenhildeket behozattam, aztán aló előtt árkozó muszkákra Fiánkéból vagy 200 x-röl Feuerüberfallt csináltam. Volt nagy megrökönyödés - az árok fenekét is lőhettem. Tökéletesen bőrig áztam. Este pár Schrapnell más semmi, nagy eső. Elege van a Pistának.

JÚNIUS 6.

Eső, d.u. [délután] megáll; este partronill, valami fontos munkát végzett 2 pionier. 9-kor indultunk, de már Vi óra múlva borzasztó idegessé lett Sándor önkéntes. Horváttal elöl csúsztam teljesen jogtalanul, a fasorban vagyok és Sándor tőlük vagy 80 x-re is hangosan beszélt, orrát fújta és köhögött. Azt hittem, hogy megpukkadok. Úgy veszem észre beképzelt és nem egészen nyílt fiú. 2 óra felé nagy robajjal szalad valami mellettünk, én nem vettem észre, mert dolgoztam. Mikor figyelmeztettek, már csak 5-en voltunk, [8. oldal] a társaság visszaszaladt, nem volt más hátra, ezeknek is visszavonulást parancsolni. 69-eseknek gondoltam őket először, majd támadó ruszkáknak, de később rájöttem hogy megriadt muszkák voltak s a társaságot összeszedve utánuk lövettem.

Soha ily idegessé nem tettek, mint ma.

12