A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
72 KAPOSI ZOLTÁN A hazai fürdők tulajdonosi és gazdasági háttere A hazai piacgazdaság létrejöttének időszakában kiépülő fürdők széles tulajdonosi hátteret mutatnak. A fürdők kialakításának és üzemeltetésének sokfajta haszna volt, így több társadalmi csoport érdekeltsége jelenik meg a fürdők létrehozásában. Mivel Magyarországon a tulajdonszerkezet rendkívül strukturált volt, így a magántulajdonosok mellett számos szervezet, intézmény vagy társadalmi közösség is tulajdonossá válhatott. Tipikus jellemzője volt a kornak az uradalmi tulajdonban lévő fürdő. A dualizmus korában a hazai uradalmi rendszer gyorsan áttért a tömegtermelésre, viszont az 1880-as évektől a gabonaértékesítés lehetőségei visszaestek, ezért a birtokosok igyekeztek egyéb jövedelemforrásokhoz hozzájutni.23 Ebben az időben jelentek meg a nagybirtokokon a különféle ipari üzemek (szeszgyárak, gőzmalmok, téglagyárak stb.), s ebbe a sorba tartoztak a fürdőalapítások is. A már emlegetett pöstyéni fürdő a gróf Erdődy család birtokán jött létre.24 Trencsénteplicz felfutása a birodalmi szerepű, bankár és nagyvállalkozó báró Sina családnak köszönhető. Sina György 1835-ben vásárolta meg a trencséni uradalmat fürdővel együtt, amely aztán egészen 1909-ig a család tulajdonában is maradt.25 Párád felfuttatása a tulajdonos gróf Károlyi családnak köszönhető.26 Hévíz fejlesztésében nagy szerepe volt gróf Festetics Taszilónak, a keszthelyi hitbizományi uradalom tulajdonosának.27 Harkányfürdő kapcsán már emlegettük a Batthyány-családot és a siklósi uradalmat; a birtok 1869-tól Benyovszky Lajosé lett.28 A Batthyányak kapcsán említhetjük a Vas megyei Tarcsafürdőt is.29 A margitszigeti fürdő a Habsburg főhercegek tulajdonában volt. A Balaton melletti nagy fürdőtelepek egy részének kialakítása is világi földesúri birtokokon történt. Bélatelep máig hordozza nevében a lengyeltóti uradalom tulajdonosának, gróf Zichy Bélának nevét, akineka földjén a telep kiépülhetett.30 Nem messze tőle. Boglárhoz közel jött létre a Jankovich-birtokon a Jankovich- telep stb.3' Földvár fürdőtelepe sem jöhetett volna létre a kőröshegyi uradalom tulajdonosa, gróf Széchényi Imre nélkül.32 A fürdők a tulajdonosoktól eleinte beruházásokat igényeltek, de később a földesúri jövedelmek szempontjából egyre fontosabbá váltak. Tévedés lenne azt hinni, hogy a nagybirtokosok közül csak a világi földesurak foglalkoztak fürdők létrehozásával. A vizsgált korszakban Magyarország nagybirtokainak mintegy 20-25%-a egyházi tulajdonban volt, s ezek a szervezetek sem akartak kimaradni a jövedelmező lehetőségből. Gondoljunk csak arra, hogy a Balaton keleti fele félkörívben szinte teljes egészében az egyházi szervezeteké volt. A Tihanyi Apátság, a Veszprémi Káptalan és a Veszprémi Érsekség földjeiről van szó, amelyek számos jelentős fürdőt hoztak létre. Balatonfü- red fürdőjének igazgatását, amely fürdő a bencés rend Tihanyi Apátságához tartozott, 1850-1913 között az apátság Fürdőbizottsága irányította, amelynek tagja volt a jószágkormányzó, a fürdőorvos és a fürdő felügyelője, valamint Arács és Füred falvak bírája, illetve a vendégek két választott képviselője.33 De más vidékeken is szép számmal előfordultak egyházi tulajdonú fürdők. Az ország déli szögletében az 1910-ben több mint 8000 fős látogatottsággal bíró Buziásfürdő például a Vallásalap birtokában volt. A nagyváradi Felixfürdő a premontrei kanonok rendé, a szintén nagyváradi Püspökfürdő - nevéből is következően - a római katolikus püspökségé volt.34 Erdélyben a szovátai fürdő tulajdonjoga 1896-tól átkerült a református egyházhoz.35 A helyi közbirtokosságok is számos fürdőt alapítottak, közülük hadd emeljük ki az erdélyi Borszéket és Tusnádot, amely fürdők pár ezer fős vendégserege a helyi közösség bevételei szempontjából nagy jelentőséggel bírt. A szabad királyi városi közösségek is számos esetben hozhattak létre fürdőt, közülük talán a legismertebb a Sopronhoz tartozó Balf és a felvidéki Bártfafürdő. Nem volt ritka a banki tulajdon sem: sokszor láttak üzleti lehetőséget helyi vagy regionális szinten működő bankok a fürdők megalapításában. így például a Magas-Tátrában lévő fürdőtelepülések közül Ótátrafüred a szepesi banké volt, míg az 1882-ben alapított Alsó-Tátrafüred a késmárki bank által jöhetett létre.36 A földtulajdonból azonban nem következett, hogy az uradalmi, városi, banki stb. vezetés feltétlenül igyekezett volna a fürdő működését beilleszteni a hagyományos üzemgazdálkodási rendszerébe. Sokkal gyakoribb volt, hogy a fürdőt hosszú távra, 10-25 évre bérbe adták. A bérleti modell nem speciális magyar 23 Az uradalmi gazdálkodás változására lásd: Kaposi 2000. tanulmányát. 24 Fényes 1851. szövege alapján. 25 Kerényi B. 2007. 26 CsiffAry - Cs. Schwalm 2007. 27 Lásd: Szántó 1980.1 -2. kötet fejezeteit. 28 Szita 1973. 29 Pataki 1898.408. 30 Szaplonczay 1914. 21. 31 A Jankovichoknak a Balaton mentén Bogláron, Ordán és Kislakon is voltak földjeik. 32 Szaplonczay 1914. 26. 33 A balatonfüredi fürdő igazgatására lásd: Katona 2000. tanulmányát. 34 CsiffAry 2004. 50., Kósa 1999.62. és Péter 1.2009.8. 21. 35 SzollAth 2009.6. 36 Pallas Nagy Lexikona 1897.15. kötet.Jatrafüred". Lásd még: www.mek.hu Letöltés: 2013.június 10.
