A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kaposi Zoltán: Fürdők és fürdőélet Magyarországon a dualizmus korában
FÜRDŐK ÉS FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 73 jelenség, hiszen a nyugat-európai országokban a bérleti gazdálkodás szinte minden ágazatban sokkal elterjedtebb volt, mint nálunk. Az ilyen hosszú időtávú bérletnek számos előnye volt. Egyrészt az uradalmi vezetés megszabadult a fürdők apró gondjaitól. Másrészt a szerződés biztosította, hogy a bérlő nem akarja lerabolni a komplexumot, sőt, sok esetben jelentős bővítéseket, fejlesztéseket, technikai beruházásokat hoz létre, amivel javítja a jövedelmezőséget. Nem véletlen tehát, hogy az általunk ismert esetekben az üzemeltetés az 1860-70-es évektől kezdve sok helyen bérleti formában történt. De gyakran találkoztunk rövid időre szóló bérleti szerződésekkel is. fgy például a Sopron város tulajdonában lévő, a 19. század vége felé közepes látogatottsággal bíró baIfi fürdőt általában hat évre adták bérbe, ám ha a bérlő nem találta meg számítását, s visszamondta a szerződést, akkor hamarabb bekövetkezhetett a bérlőcsere.37 Egy ismert bérleti sikertörténet a nagy forgalmú Pöstyénfürdő esete. 1889-ben bérelte ki az Erdődy grófok tulajdonában lévő fürdőt egy ipolysági textilkereskedő, Winter Sándor, aki később bevonta a fejlesztésbe fiát, Lajost is. Gyors modernizációt hajtottak végre, külső tőkeforrások bevonásával mintegy negyed század alatt Pöstyén Európa-hírű, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtó világfürdővé vált. A háború alatt elnéptelenedőfürdő fennmaradását elősegítette, hogy Winter felajánlotta hadikórháznak, ahol sebesült katonákat láttak el.38 Egy másik eset a Festetics Tasziló gróf (később herceg) tulajdonában lévő Hévíz fejlődése, amelynek az adott nagy lendületet, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros bérbe vette a Festetics uradalomtól.39 A bérlők nem feltétlenül más ágazatokból érkező nagyvállalkozók voltak. Sokszor előfordult, hogy orvosok, természetgyógyászok vállalkoztak bérlőnek. Esetükben a fürdők megalapításánál vagy bérleténél kettős cél jelent meg: egyrészt a társadalmi haszon (vagyis a gyógyítás), másrészt a jövedelemtermelés. Érdemes kiemelni a sorból dr. Szontagh Miklós (1843-1899) esetét, akinek Újtátrafüred felfejlesztése köszönhető. Szontagh 1873-ban bérelte ki a helyi vízgyógyintézetet, amit aztán egy-két évtized alatt Monarchia-szerte híres fürdővé alakított. Mintegy 20 holdat kitevő bérletén 1876-ban kezdte meg működését a hidegvízgyógyintézet. Szontagh felismerte, hogy a gyógyításban nagy szerepe van az egész évben jellemző ritka levegőnek, a talaj, a levegő, a víz, a vegetáció és a helyi fekvés által biztosított gyógyklímás hatásnak. A betegek legtöbbje légzőszervi és emésztési bántalmak miatt kezeltette magát.40 A fürdőtelepülés 1883-ban új szanatóriummal bővült, amely az akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt. Tegyük hozzá, hogy Szontagh nemcsak fürdőüzemeltetőként és orvosként, hanem a Magas-Tátra megismertetőjeként is jelentősét alkotott, könyvei több kiadást is megértek.41 A korabeli bérletek és vállalkozások általában hosszú távú családi stratégiát is feltételeztek: ez esetben az alapító halála után fia, ifj. Szontagh Miklós 1909-ben vette át a szanatórium vezetését, s hosszú időn át annak főorvosa is volt. A fürdők létrehozásában nem szabad megfeledkeznünk azokról a civil közösségekről, helyi vagy regionális kiterjedésű társadalmi szervezetekről, amelyek egy-egy adott cél érdekében hosszú távú fejlesztési programot valósítottak meg. Tipikus jellemző volt az ilyen közösségek létrejötte a Balaton déli parti fejlesztésében. Joggal állapította meg Kanyar József, hogy a kapitalista fürdőkultúra első társadalmi szervezői azok a fürdőegyesületek voltak, amelyek rendkívül agilis és „tószerelmes" orvosokkal, gazdatisztekkel, birtokosokkal, mérnökökkel az élükön jobbára a 19-20. század fordulója körüli időben alakultak.42 Csak néhányat említünk a népes listából: Balatonszentgyörgyi Társaskör, Balatonföldvári Fürdőtelepesek Egyesülete, Balatonberényi Fürdőegylet, Balaton-Fonyódi Szépítési Egylet, Balatonboglári Fürdőegyesület, Balatonfenyvesi Fürdőegyesület, Fonyód Sándor-telepi Fürdőegyesület stb. Infrastrukturális fejlesztések A fürdők fejlesztése alapvetően része volt a hazai infrastruktúra nagymérvű átalakulásának. E téren 1867 után jelentős technikai fejlődés ment végbe. Közismert, hogy a dualista korszakban szinte átépült egész Magyarország. Ehhez előbb osztrák, cseh és német, később pedig már a hazai gazdasági fejlődés eredményeképpen belső források is egyre nagyobb mértékben álltak rendelkezésre, így a relatív pénzbőség elősegítette a korszerűsítést. A széles körű fejlesztési források közül emeljük ki a tulajdonosok, a bérlők, a bankok, a vállalkozók, és a külföldi tőke szerepét. Az infrastruktúra fejlesztésének egyik legfontosabb ágazata a vasút volt. A vasúti megközelítés lehetősége sokat emelhetett egy-egy fürdő látogatottságán, hiszen az gyorsan és kényelmesen elérhetővé válhatott. 1861-ben a Déli Vasút Társaság átadta a Budát Kanizsával, s azon keresztül az adriai Trieszttel összekötő 37 Güntner 1998.235.1900-ban hozzávetőlegesen 2700 fő lehetett a fürdőt látogatók száma, akik döntően Sopron, Győr, Szombathely és Bécsújhely lakosságából kerültek ki. Sokan csak néhány órára jöttek, ők voltak a „futóvendégek". Güntner 1998.241. 38 Kósa 1999.66-67. A pöstyéni fürdő fejlesztésének eredményét korábban már bemutattuk. 39 Lásd: Szántó 1980.2. kötet adatait; illetveTAR 1994.93. 40 Szontaghról: Kósa 1999.65. 41 Lásd pl.: Szontagh 1885. Tátráról szóló alkotását. 42 Kanyar 1983.24.
