A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Bajzik Zsolt: Fürdőváros - Szombathely
FÜRDŐVÁROS - SZOMBATHELY 59 A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919 májusában fürdőmunkásokat keresett a város. A városi direktórium a proletárgyermekeknek a Geist-féle fürdőben szerdán és csütörtökön történő fürdetésükhöz asz- szonyokat keresett napi 30 koronás napidíj fizetése mellett.79 Sokat vitáztak a városi intéző bizottságok a személyi higiénia kérdésének javításán is. Ennek érdekében a fürdőket szocializálták, gondoskodtak azok zavartalan üzemeltetésének feltételeiről. Szombathely a Nádasdy utcai kádfürdőt a város saját kezelésébe vette. A Geist-féle fürdő számára 2 vagon szenet, egy másik fürdőbe két kazánt szereztek. A gyermekek fürdéséért nem kell fizetni. A nyár beköszöntével a Perint-patakon ismét megnyitották a Népfürdőt, amelyet a nap bizonyos szakaszaiban ingyen látogathatott a lakosság. A Práter uszodában ingyenes úszásoktatást folytattak.80 1920 áprilisában a munka és népjóléti miniszter küldötte, Fekete Béla dr. miniszteri tanácsos Szombathelyen megnyitotta az első magyar munkásfürdőt. Herbst Géza alispán, a munkásbiztosító pénztárnak ideiglenes vezetője üdvözölte a megjelenteket, és hangsúlyozta, hogy számos nehézség ellenére sikerült ezt a fontos népjóléti intézményt felépíteni. Lóránt Henrik, a munkásbiztosító pénztár igazgatója ismertette a pénztárnak az 1909. évi törvény óta kifejtett működését és a fürdő létesítésére irányuló törekvéseit. Utána Fekete Béla miniszteri tanácsos szólalt fel és üdvözölte a fürdő megnyitását, amelynek jelentőségét fokozta, hogy nemcsak a munkásoknak, hanem bizonyos korlátozásokkal a város egész lakosságának is a rendelkezésére bocsátották. Fekete a népjóléti miniszter nevében nyitotta meg, és a közhasználatra átengedte a fürdőt. Müller Ede ezután a volt igazgatósági tagok nevében örömének adott kifejezést, hogy a volt igazgatóság régóta vajúdó tervét Herbst alispánnak sikerült megvalósítania. Ezután megtekintették a fürdőt, amit a későbbiekben tovább szándékoztak fejleszteni és gőzfürdővel kívánták kibővíteni.81 Közben 1921 januárjában Szombathelyen alapproblémává vált, hogy hosszabb ideje már nem tudtak az emberek tisztálkodni. Az egyik fürdővállalatnak nem volt szene, a másikban pedig - a betegsegélyző fürdőjében - naponta csak 4-5 fő fürödhetett, mert nem tudtak több meleg vizet biztosítani. Bernárd Géza, a betegsegélyző pénztár igazgatója szerint a munkásbiztosító fürdője teljesen felszerelt állapotban működött és folyamatosan biztosították a működéséhez a tüzelőanyagot. A modern felszerelésű fürdőben volt kád, zuhany és hőlégfürdő. Naponta reggel 8 órától estig tartott nyitva. A napi statisztikából arra következtettek, hogy a fürdőzők, de különösen a munkásság a zuhanyfürdőt nem, vagy csak ritkán vették igénybe. Azért, hogy a zuhany ne álljon kihasználatlanul, megegyezést kötöttek a katonasággal, akik némi térítés ellenében igénybe vehették azt. A fürdő a munkásbiztosító pénztár tagjainak a pénztári orvos engedélyével, minden fizetés nélkül állt rendelkezésére, akik havonta 1 -2 alkalommal vették azt általában igénybe.82 Ebben az évben változás állt be a Geist-féle fürdő nevében is, hiszen ezután Széli Kálmán Fürdővállalatként reklámozták a sajtóban. E szerint a kádfürdő és vízgyógyintézet minden nap reggel 7 órától este 18 óráig várta a vendégeit, ahol külön kedvezményt kaptaka közalkalmazottak.83 „Szombathely ama kevés városok közé tartozik, ahol a fürdő vállalkozás nem valami szerencsés üzlet. Hiába tartozik Szombathely az ún. kultúrvárosok közé..." - írta a Vasvármegye 1922 decemberében. Szombathely egyetlen modern fürdője, a Geist-féle gőz-, kád-, és iszapfürdő az előző napon bezárt, mert napi 1.500- 2.000 korona veszteséget termelt. Hiába praktizált Pesti Ferenc bérlő korábban Karlsbadban, Marienbadban, Pöstyénben, Trencséntepliczen, Herkulesfürdőn, ennek ellenére nem tudott eredményesen védekezni a 3. osztályú kereseti adó, a forgalmi adó, a vízdíj, a mosás, a villanyvilágítás és a kiadási tételek sokasága ellen. A fürdő naponta 30 mázsa tüzelőt igényelt, s ez tette ki a kiadások legnagyobb részét. A bérlők szerint a fürdőzési díjak nem fedezték a kiadásokat, mivel a gőzfürdő és az 1. osztályú kád- és iszapfürdő 180 korona, a 2. osztályú kád- és iszapfürdő 130 korona volt. A belépő díjakból napi 6000-6500 korona bevételre tettek szert, míg a kiadásuk 8000 korona körül mozgott. A fürdő díját felemelni sem tudták, mert ezt az összeget is magasnak tartották az emberek.84 A következő napon ez ügyben megszólaltatták Kiskos István polgármestert is, aki azt nyilatkozta, hogy néhány héttel korábban egy tanácsülés alkalmával kért tőle tőzeget Pesti Ferenc bérlő. Ekkor ő maga járt közben azért, hogy beszerzési áron kapják a fűtőanyagot.„Nekem különben sem áll módomban rajta segíteni, legfeljebb az egészségügyi és pénzügyi bizottságoknak" - nyilatkozta a polgármester. Belátta ugyanakkor, hogy itt valóban közérdekről volt szó, hiszen Szombathely városa nem maradhatott fürdő nélkül, hiszen kevés ember rendelkezett a városban fürdőszobás lakással. Kiskos szerint neki már régóta az volt a véleménye, hogy legyen a városnak egy saját kezelésben lévő fürdője. „Annak idején a Práterben akartam egyet létesíttetni, de hát különböző akadályok merültek fel s a tervből - sajnos -nem lett semmi"85 79 Fürdőmunkásokat keres...Testvériség, 1919. máj. 20.3. 80 Kiss 1979.246. 81 A magyar munkásfürdő megnyitása. Vvm, 1920. ápr. 20.3. 82 A munkásbiztosító fürdője. Hír, 1921. jan. 9.2. 83 Reklám. Széli Kálmán Fürdővállalat Szombathelyen. Hír, 1920. aug. 17.4. 84 Bezárták a Geist-fürdőt. Vvm, 1922. dec. 5. 1. 85 Kiskos polgármester a Geist-fürdő bezárásáról. Vvm, 1922. dec. 6.1.
