A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kiss Magdolna: A Mecsek szivornyás forrása. A Kárpát-medencei időszakos forrásokhoz fűződő hiedelmekről
14 KISS MAGDOLNA A forrásműködésnek az 1971-73-as években, Rónaki László által elvégzett műszeres regisztrálásakor 835 napi észlelést értékeltek. Két kitörés között eltelt leghosszabb idő 36 nap volt, míg leggyakoribb kifolyásnak 21 -et számoltak 24 órán belül. Közben álkitöréseket (kifolyás nélkül a forrás küszöbtől visszahúzódás és kisebb pulzálások) is megtapasztaltak. Mivel a kifolyási szakaszok lefutási görbéit 170-féle alakban vázolhatták föl, ez eddig még modellezhetetlenül bonyolult szivornya rendszer létezésére utal. Azaz nem lehet kiszámolni, hogy tartósabb esőzések után mikor jelentkezik újra a víz.7 Régen a víz jelentkezését Orfűig is elhangzó, dü- börgő-morajló hang is kísérte. Ezt az okozta, hogy a gyorsan kiömlő víz a felszín felé is nyitott üregrendszerből levegőt szívott be, és nyomott ki. Ettől származott a félelmetesen zúgó hang. Mára a mészkő üregrendszere a forrás közelében folytatott kőbányászat miatt megtelt törmelékkel, és ennek következtében - sajnos - a hanghatás megszűnt.8 Az„élő vízhez"és az időszakos forrásokhoz fűződő vallási hiedelmek a pogány és a keresztény világban Az időszakos forrásokat, ha még különleges hang- vagy színhatás is kísérte a víz kitörését, attól függetlenül, hogy a modern vizsgálatok nem egy esetben bizonyították, hogy semmi olyan oldott anyag nincs a vízben, ami a gyógyulást elősegítené, a nép varázs-, gyógyerejűnek tartotta. Ebben pedig igazán nincs semmi csodálatos, mivel a vizeknek általában, de különösen az „élő víz"-nek is nevezett forrásoknak, folyóvizeknek a tisztulást elősegítő hatásuk miatt, szemben az állóvizekkel, minden korban és népnél (kivéve az egyisten- hívő zsidókat és a keresztényeket) isteni erőt tulajdonítottak. Az európai kultúrára leginkább ható pogány görögök-rómaiak ezért vettek mindig tiszta forrásvizet az isteneknek szánt áldozati szertartásokhoz, különösen, ha az áldozat az ég istenének, az istenek királyának szólt. „luppiter áldozatát készült bemutatni Apollo... 'Menj, madaram' - szólott - 'ne halasszuk az áldozatot már! élő forrásból hozz ide tiszta vizet!"1 (Ovidius Fasti II. 247., 249-250.) Ugyancsak forrásvizet használtak a zsidóka sátoros ünnep utolsó napján (Tisri hónap 21-én) az úgynevezett vízmerítés szertartásán. A pap a Silóé forrásból merített vizet, majd az égő áldozati oltár lábához öntötte e szavakkal:,,... mert az Úr az erősségem, a dicsőítő/énekem,/és az üdvösségem. / Örömmel meríttek majd vizet /az üdvösség forrásaiból." (Izajás 12.3.) A zsidó és keresztény felfogás szerint az élő víz maga ugyan nem rendelkezik isteni erővel, de a víz forrása Isten, ezáltal a víz szimbolizálja Isten megtisztító, szomjat oltó, azaz életet adó szeretetét, lényegileg Istent önmagát. Hiszen a tiszta víz az élővilág számára, mint életelem a létezés feltétele. „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14. Hasonlóan Jn 7.37-39.) A szivornyás forrásokat kísérő különös jelenségeket a néphit koroktól függetlenül a maga módján próbálta értelmezni, még inkább hitt az azok mögött megnyilatkozó természetfeletti erőkben. Nagy valószínűséggel egy időszakos forrás legősibb leírását, és gyógyvízként való felhasználását látjuk János evangéliumának a Beteszda fürdőjéről szóló jelenetében. Érdekes módon ezt a részletet a régészeti feltárások tanúbizonyságáig sokan az evangélista kevés hitellel bíró betoldásának tartották.9 7. ábra: A Sárkány-kút működésének modellje Maucha László elképzelése szerint. (©Kiss Magdolna, 2014. Rónaki 2011.35. 6. ábra alapján) 7 Rónaki 2011.38 skk. 8 Rönaki 2011.28-29., 33., 37. 9 Maucha: Hidrológiai jelenség János evangéliumában; http://www.evelet.hu/archivum/2010/05/15; Letöltés: 2012. szeptember
