A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kiss Magdolna: A Mecsek szivornyás forrása. A Kárpát-medencei időszakos forrásokhoz fűződő hiedelmekről
A MECSEK SZIVORNYÁS FORRÁSA A KÁRPÁT-MEDENCEI IDŐSZAKOS FORRÁSOKHOZ FŰZŐDŐ HIEDELMEKRŐL 15 „Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt. Nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.] De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: 'Meg akarsz gyógyulni?' 'Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. így mire odaérek, már más lép be.' Jézus azt mondta neki: 'Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!' Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát, és elindult." (Jn 5.2-9.) A János apostol által leírtakhoz hasonló jelenetnek volt tanúja kb. 1830 évvel később Hunfalvy János Kalugyeren. „A betegek, mikor a forrás dagadni kezd, a csatornába vagy medencébe fekszenek, a kik bele férnek, mások a vízesés alá guggolnak, még mások sebes lábokat áztatják a vízben, azután a gyepre heverednek le s ott hasalnak, míg meg nem száradnak; a dagadás beálltakor ismételik a fürdést zuhanyoztatást, áztatást."'0 A betegek ugyanolyan reménnyel keresik a gyógyulást ennél az erdélyi forrásnál is, mint Jeruzsálemben, csak éppen az a páratlan szerencse nem éri őket, mint azt az egykori béna embert a Beteszda fürdőnél, aki éppen akkor volt ott, amikor Isten belépett az emberiség történelmébe. A Sárkány-nevű hidrológiai jelenségek elnevezésének magyarázatához A Hunfalvy János munkájában név szerint felsorolt szivornyás források elnevezése több, megfontolásra alkalmas kérdést fölvet. A nevek egy része - ami leginkább kézenfekvő - a forrás jellegét tükrözi: Fortyogó, Bőgőlyuk, Sétányforrás, vagy egyszerűen csak a helységről, ahol található, kapta a víz a nevét: Kalugyer-forrás, azaz a név semmi különöset nem takar. Ennél érdekesebbek azonban azok a nevek, melyek a víz hasznosítását jelzik: Feredő, Fürdő." Végül a legkülönösebb elnevezésű két forrás: a Lófej forrás és az orfűi Sárkány-kút. A Lófej forrás nevének eredetét Tompa Mihály: Lófő című verséből ismerhetjük meg, ahol a költő a mesés történetbe ágyazva egészen pontosan leírja még a forrásvíz időszakos megjelenésének mikéntjét is: „...A jámbor népnek rettentésire, Setét barlangjában, a bérc alatt Lakott hajdan egy lófejű csuda, Mely vízivó sárkánynak mondaték, Mivel minduntalan kibútt, nyerítve Sötét barlangjából a szörnyeteg, És sorra vévén forrást, kútakat, Csermelyt, folyót, a szomszéd tájakon: Kiitta a végső cseppig vizét - Széjjeltépvén, kit útjában talált... ...A szörnyeteg, nagy küzdelem között, Midőn barlangja rászakadt: Nyitást ütött a hegynek oldalán, Melyen zuhogva hullt alá a víz. A hegynek oldalán ott a nyílás, Amely máig lófő nevet visel. S déltájban megzudúl mindennap a Viz rejtekéből, s zúgva hull alá, És csendesen van ismét másnapig. Belőle, mint a monda szól, A sárkány fújja a vizet."'2 Orfű környékén a ma is élő néphagyomány mind a Sárkány-nevet, mind a különös hanghatást, továbbá az időszakos megjelenést ugyancsak egy mondával, méghozzá a Tompa Mihálynál elbeszélthez hasonlóval magyarázza: „Az orfűi Balázs-hegy oldalában van egy sziklaszakadás tövében eredő forrás, amely hol elapad, hol meg bőven ontja a friss forrásvizet. A monda szerint valamikor egy hétfejű sárkány élt ezen a tájon, és a környékbeli pásztorokat rémítgette. A föld mélyében lakott, de ki-kijött a napvilágra is. Egyszer, amikor visszabújt a bar- 10 11 12 10 Hunfalvy 1863-1865.145. 11 Hunfalvy 1863-1865.143skk. 12 Tompa: Lófő. Részletek. In: Tompa Mihály összes költeménye, http://mek.oszk.hu/01100/01101/html/ Letöltés: 2014. január
