A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Kiss Magdolna: A Mecsek szivornyás forrása. A Kárpát-medencei időszakos forrásokhoz fűződő hiedelmekről
Fürdőkultúra és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig Kaposvár, 2015 13-20 A Mecsek szivornyás forrása A Kárpát-medencei időszakos forrásokhoz fűződő hiedelmekről KISS MAGDOLNA GeniaNet Kiadó H-7634 Pécs, Mária dűlő 28., info@genianet.com Az orfűi Balázs-hegy ÉK-i oldalában (korábban Tekereshez tartozott) egy sziklaszakadásnál van egy különös vízi jelenség,' amely valószínűleg minden időben ismert lehetett a helybeliek vagy a környékbeliek számára. Több régebbi híradásban ugyanis szerepel. Ismereteink szerint először 1845-ben Haas Mihály a Baranya megyét bemutató monográfiájában írt róla: „Orfűnél egy nevezetes 'vízokádó lyuk' találtatik és Abaligethez nem messze egy olly forrás, mellynek csak ritkán vagyon vize. Kár, hogy ezen nevezetes forrás nincsen még megvizsgálva. A közelében lakó nép azt erősíti felőle, hogy ha esőre változik az idő, a forrás belsejében robaj és zúgás támad, mire aztán egyszerre bőven buggyan ki a víz; de azonnal elmarad, mihelyt eső kezd esni." Fényes Elek hasonló témájú, 1847-ben kiadott művében Orfű egyetlen hírességeként említi a Sárkány-kutat, amely „néha 1/4 óráig is ollykor tiszta, ollykor zavaros vizet okád ki nagy zuhogással". Tőlük eltérően, Hunfalvy János Abaligethez tartozónak tűntette fel:„Sárkány-kút Abaligetnél"1 2. A Kárpát-medence területéről Hunfalvy János a teljesség igénye nélkül 14 ilyen időszakos forrást sorol fel név szerint.3 Ám az első világháborút lezáró trianoni béke- szerződés következtében Magyarországról - három kivételével - ezek mind kikerültek. A megmaradt három pedig a következő: a Jósvafő közelében fakadó Lófej-forrás, a másik, a szomszédságában lévő Nagytohonya forrás, végül ez az orfűi-abaligeti Sárkány-kút nevű időszakos karsztforrás. Köztük - megjelenésének ritmusát tekintve - a szóban forgó orfűi a legszeszélyesebb. így, nagyon helyesen, ez a ritka természeti jelenség törvénnyel védett; minek következtében a Nyugat-MecsekTájvédelmi Körzet része. A Sárkány-kút működési modellje Először foglaljuk össze, mit tudhatunk magáról a Sárkány-kutat tápláló forrásról. Az erre látogató igen szerencsésnek mondhatja magát, ha működése közben lepi meg, néha ugyanis egészen elapad a kút vize, máskor meg olyan bőségesen árad, hogy akár fürödni lehetne benne. A forrás részletes kutatás-történetét, működési elvét és a korábbi, majd saját megfigyeléseinek eredményeit részletesen leírja, rajzokkal illusztrálva Rónaki László, a Pécs környéki vizek elismert kutatója, 2011-ben megjelent könyvében, ezért itt most csake téma igen rövid összegzésére szorítkozom.4 Bár Haas Mihály már 1845-ben e forrás vizsgálatára buzdította a vármegyét, feltérképezésére csak az 1930-as évektől kezdődően került sor. Először Szabó Pál Zoltán, majd Maucha László - módosítva elődje modellkísérleteit-, ugyancsak modell segítségével bizonyította, hogy szivornyás forrásról van szó.5 A szivornyás-forrás mibenlétét, keletkezését Maucha László így írta körül:„Karsztos területen a lehulló csapadék nem felszíni patakokat, hanem felszín alatti vízfolyásokat hoz létre, melyek a hegy lábánál forrás alakjában jelennek meg. A csőszerű forrásjáratban a visszaduzzasztás hatására terem képződhet, ha a mészkőnél tízszer kisebb mértékben oldódó dolomittömb kerül a vízfolyás útjába. Ebben az esetben a terem után elvékonyodó járat alakul ki a dolomit és a mészkő határán. Ha a terem aljától a tetejéig emelkedő, majd a terem alsó szintjére visszatérő leszívó cső keletkezik, akkor ezt a jelenséget a teremmel együtt szivornyának nevezzük. Ha a patak a termet feltölti vízzel, akkor a rendszer magától leszívódik a görbe leszívó hatás fizikai elve alapján. Ebben az esetben - többé-kevésbé szabályos időközönként (néhány óránként vagy többnaponként) - csapadék hatása nélkül is áradás jelenik meg a forráson. A jelenség neve szivornyás kitörés."6 1 A Sárkány-kút földrajzi paraméterei; http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1021 (Letöltve: 2014. január) Szélesség (lat): N 46° 8,656' Hosszúság (Ion): E 18° 8,995' Magasság: 218 m 2 Haas 1845.14.; Fényes 1847. II. 61.; Hunfalvy 1863-65.143. 3 Hunfalvy 1863-65.143-145. 4 Rűnaki2011. 5 Szabó Pál Zoltán (1951) több népszerűsítő cikk mellett 1951-ben publikálta tudományos igényű megfigyeléseinek eredményeit. Az ő kutatásait folytatta és kitörési-vázlatrajzát módosította Maucha 1967; legújabban pedig Rónaki 2011.30 skk. 6 Maucha Hidrológiai jelenség János evangéliumában; http://www.evelet.hu/archivum/2010/05/15; Letöltés: 2012. szeptember
