A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Katona Klára: Termálfürdők, mint a szénhidrogén-kutatás "melléktermékei"
Fürdőkultúra és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig Kaposvár, 2015 111-120 Termálfürdők, mint a szénhidrogén-kutatás„melléktermékei" KATONA KLÁRA Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára H-1014 Budapest, Bécsi Kapu tér 2-4. katona.klara@mnl.gov.hu Bevezető A termálfürdőket1 több szempontból vizsgálhatjuk: elemezhetjük az idegenforgalommal, a gyógyvíz-turizmussal, a fürdőkultúrával, a bányászattal, a geotermikus energia felhasználásával, vagy éppen a vízgazdálkodással kapcsolatos vonatkozásait. Az alábbiakban e szempontokat kissé keverve foglalkozunk a tárggyal, de bízunk abban, hogy elemzésünk nem lesz áttekinthetetlen, mivel elsősorban a termálfürdőkkel kapcsolatos magyarországi gazdaságpolitikai elképzelések változásait vizsgáljuk a második világháborút követően a rendszerváltásig, illetve az 1980-as évek végéig. A vizsgálódást a termálfürdők és a bányászat kapcsolatának említésével kezdjük. A kapcsolat magától értetődő: édesvízkészletünk jelentős részét a felszín alatti vizek alkotják, ezek egy része vízzáró rétegek között, egyszersmind olyan mélyen helyezkedik el, hogy a Föld hője, pontosabban a geotermikus energia1 2 hatására hőmérséklete 30 °C fölé emelkedik, ezáltal hévízzé, más néven: termálvízzé válik. Az a (termál)víz, melynek gyógyhatása bizonyított: gyógyvíz. A felszín alatti vizek gyakran bányászati tevékenység során (pl. vízemeléssel vagy kutatófúrással) kerülnek a felszínre. A bányák művelése minden esetben vízelvonással jár, ezért a bányászat a bányák vízkiemelése révén a felszín alatti vízkészletre is nagy hatással van: jelentős vízszint-, illetve nyomáscsökkenést okoz, módosítja a felszín alatti vizek áramlását, csökkenti és szennyezi a tárolt vízkészletet, vagy éppen a források elapadásához vezet. 1967-ben arra figyelmeztetett az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Tata városról szóló tanulmányában, hogy abban az esetben, ha a Tatai Szénbányászati Tröszt megkezdi a XV/c akna körüli terület bányászati művelését, akkor a Fényes-források és a többi tatai forrás elapadása várható3 4; az 1980-as évekre pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Dunántúli-középhegységben folytatott bauxitbányászat veszélyeztette Hévíz és a budapesti fürdők termálvíz-ellátását. Szintén a termálvíz és a bányászat kapcsolatához tartozik, hogy az a személy, aki a mai Magyarország területén (Harkány) elsőként hasznosította artézi kútfúrásával az elfolyó hévizet: Zsigmondy Vilmos bányamérnök5 volt, a „hévizek atyjának" pedig egy geológust: Pávai Vájná Ferencet6 nevezték. Az 1956 utáni szénhidrogén-kutatás és a termálvizek A Dunántúlon található termálfürdőket, illetve az azokat tápláló kutakat - vizük feltárását tekintve - a következő csoportokra oszthatjuk:- természetes módon felszínre tört hévizek (pl. Balf, Harkány, Hévíz)- szándékoltan hévízfeltárása céljából fúrt kutak [pl. Csorna (1969), Dombóvár-Gunaras (1972), Dunaföldvár (1963), Lenti (1966), Tapolca (1973)]- szén-, vagy szénhidrogén-kutatás során felszínre került hévizek [pl. Babócsa (1955), Borgáta (1968), Bük (1957), Csokonyavisonta (1943), Igái (1947), Magyarhertelend (1965), Nagybajom (1965), Pettend (1966), Sárvár-Rábasömjén (1964), Sellye (1962), Sikonda (1928), Szülök (1958),Tamási (1968), Zalakaros (1963)] 1 A konferencia témájához igazodva a tanulmányban dunántúli termálfürdőket említünk, és a termálfürdőkkel kapcsolatos gazdaságpolitikai elképzelések alapját is ezek jelentették, de a vizsgált időszakban is léteztek termálfürdők az ország egyéb területein. 2 A Föld belsejének hőenergiája, amely a földkéregben koncentrálódó radioaktív izotópok bomláshőjéből származik. Ennek az energiának a nagy részét a felszín alatti vizek felveszik. Takács 2009. 3 MNL OL XIX-C-7, szn/1967.7. d. 4 A víz a magas nyomás miatt megkutatása után magától jön a felszínre. 5 Főként a magyarországi artézi kutak fúrásának kialakítójaként ismert és elismert bányamérnök (1821-1888). 6 A hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörője, a hévizes barlangkeletkezési elmélet megalapozója (1886-1964).
