A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)
Halász Imre: Gyógyfürdők és gyógyulni vágyók a Dunántúlon a tömegturizmus kialkulása előtt
GYÓGYFÜRDŐK ÉS GYÓGYULNI VÁGYÓK A DUNÁNTÚLON A TÖMEGTURIZMUS KIALAKULÁSA ELŐTT 105 A helyben vásárolható kiadványok, leírások, képekkel illusztrált albumok már a 19. században is az ismeretszerzésen, a tájékoztatáson és a reklámfunkción kívül a fürdőhelyhez való kötődést is szolgálták. A 19. század közepétől ismerünk olyan könyveket, füzeteket, képeket, melyeket - korabeli mércével - jelentős mennyiségben vásároltak úgy az egyszeri látogatók, mint a visszatérő vendégek.74 Nagy valószínűséggel néhány sajtótermék már megelőzte az 1864-ben német nyelven megjelent Hévviz und Balaton. Eine balneologische Skizze75 76 című könyvecskét, melyet mégis azért emelünk ki, mert mai fogalmaink szerint is megfelel a gyógyvizek ismertetésével szemben támasztott tudományos ismeretterjesztő és szakmai követelményeknek. A könyv ezredorvos szerzője 46 oldalon részletesen leírja a gyógyvizeket, ismerteti azok hatásmechanizmusát, s emellett bemutatja a környéket is. Ez a német nyelvű kiadvány egyértelműen az egyre gyarapodó, gyógyulni, pihenni vágyó, és most már nemcsak Magyarországról érkező fürdőközönségnek szólt. A Balaton ekkor még alig vonzerő A Berzsenyi által „százszoros éden"-nek nevezett, a mainál jóval nagyobb kiterjedésű Balaton75 a 19. század utolsó harmadáig még nem vonzerő. Eltérően napjainktól, a 18. században a folyamatosan magas vízállása miatt még lecsapolásának gondolata77 is felmerült. A Balatont még jó évtizeddel később sem fedezték fel a pihenni vágyók78, hiszen 1818-ban a francia geológus és mineralógus Beudant79, 1836-ban az angol utazó John Paget is arról tudósít, hogy sem kereskedelem, sem szórakozás céljára nem hasznosítják80 81. A mocsaras partvonalú Balatonról a 19. század első felében a környékén lakók véleménye az volt, hogy a tó „egészségtelen gőzt bűzölgő", vagy haszontalan és gyilkos „álló víz", tehát - legalábbis a Balaton lecsapolásáért küzdők egy csoportja - mindenképpen a kiszárítás mellett volt, s ezen kívánalmuknak a Társalkodó 1836. február 26-i számában ,,A'Balatonmellékiek" aláírással hangot is adtak: „Édes' Magyar hazánk három megyéjében u.m. S*[omogy] Z*[ala]. és l/*[eszprém]-ben már régtülfogva tartózkodik egy rettentő gyilkos, kinek tettei a' milly számtalanok, már szintoly borzasztóak is. Áldozatai minden esztendőben bizonyosak, 's hogy a' régibbeket elhallgassam, csak ezen 1835-1836 ki legközelebbi télen is már 34 embertársainkat 's ezek közt több neveletlen kis árvának kenyérkereső édesatyját fosztá meg életétől. [...] Ő az, egy szóval, kit a világ Balatonnak nevez; ki egyéb hasznát az emberrel még is nem érezteti, mintha nyáron fürdésre édesgetvén, azt örvényes torkába csalhatja - vagy tisztítani kívánt bőrét viszketeges pörsenésekkel (dobrocczal) béfekélyesítheti; - télen pedig néhány fogas név alatt isméretes halnak fogására édesgetvén, - a'halászt álnok jegén dézmaját kicsikaró, ezeket szintúgy, mint az utazókat rianyásiba ragadja, hogy haszontalan sok tüskés gardáit, önjeit vagy harcsáit táplálhassa. Ez azon gyilkos Balaton, mellynek csodájára hazánk' érzelgős művészei messziről eljőnek, hogy regényes tükriben a' természet' forgácsát bájoltan nézdeljék, de hasztalan létét csak hamar átlátván - hitvány mocsárnak 's kártékony víznek ösmérnek." Felmerül az olvasóban, hogy a cikket azok írathatták, kiknek a tervezett lecsapolás gazdasági hasznot hozhatott volna. Ugyanezen lap 1842. januári számában pedig az jelent meg, hogy „Nincs mesz- sze az idő, amikor le fog csapoltatni ez a haszontalan nagy víz". Éles ellentétben áll ez a vélemény Flrabovszky Dániel 1827-ben papírra vetett, áradozó soraival, melyben azt olvashatjuk, hogy „A Balaton mellyéke megérdemli a Magyar Paraditsom nevezetet"8' Ennek fényében talán még jobban értékelhetjük Széchenyi Istvánnak A balatoni gőzhajózás című röp- iratát, s a Kisfaludy gőzhajó szolgálatba állítását. A Balatont csak a 19. század közepén kezdik felfedezni, Keszthelyen az első fürdőház 1846-ban készült el és Balatonfüreden, valamint a déli part nagyobb településein is nagyjából ekkor jelentek meg az első balatoni üdülők. A balatoni turizmusfejlődés igazi fénykora a vasútépítkezések utáni időszak, ez alól talán csak Balatonfüred a kivétel, hol a gyógyvíz miatt a 18. századtól tudunk vendégekről, és az erősödő melegfürdő-forgalom mellett a 19. század harmincas éveinek végén egyre többen keresnek felüdülést a Balaton vizében is. Az egyes településeken a településfejlesztés, így a 74 A teljesség igénye nélkül álljon itt egy példa: Balaton albuma. Emlék Füred s környékéről. Tártál máz: 10 rajzot a Balaton legérdekesebb vidékeiről, a tó általános áttekintésével és magyarázatával. (Második kiadás. Pest, 1851.) Később ez megjelent németül is Album des Balaton. Erinnerung an Füred und seine Umgebung. (Pest, 1855.) 75 Eckert 1864. 76 Kanyar 1978. 148. és 151-152. Kanyar itt feltünteti az akkor még nem Somogy megyéhez tartozó Siófokot is. A további számba vett települések: Balatonberény, Balatonkeresztúr, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonföldvár, Balatonszárszó és Zamárdi. Kovács 2007., Halász 2010. c. 271-280. és HalAsz 2014. a. 380-391. 77 A Balaton lecsapolásának terveiről Lásd: Halász 2014. b. 191-204., HalAsz 2010. a. 37-41. és Halász 2010. b. 40. 78 Nem említi leírásában a Dunántúlt bejáróangol orvos sem, hogy a Balatont szórakozási, üdülési célra használnák. Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815.1970. 79 Birkás 1931. Beudant (1787-1850) mineralógus és geológus a királyi ásványgyűjtemény aligazgatója, majd a párizsi egyetemen az ásványtan professzora. Négykötetes munkájáról - melyet magyarul nem adtak ki, csak németül jelent meg egy egykötetes összefoglalása - megjelenése után egy évszázaddal is elismeréssel szólt a szakma. 80 Paget 1987.103. 81 Szélesa Balaton vize...? 2003.10-11.
