„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Kovács Orsolya: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága és a Zsolnay gyár
újabb próbálkozásokkal, (1898) az étszervízek terén, amik a gyár múzeumában kiemelten láthatók. Ekkor Roskovics Ignác is rajzolt a gyáralapítóról egy kerámiai táblaképet krómfesték krétával. Rippl-Rónai pedig, egy nagyvirágos színes vázáján kívül Farkasnéról, a női osztály vezetőjéről rajzolt egy ugyancsak fekete, krómkréta táblaképet, amely ma a Zsolnay múzeum halijában (utalás a gyári múzeumra) látható.36 Ugyancsak Nikelszky ír a gyári művészek helyzetéről, akik a szakmunkásokhoz hasonlóan órabérért dolgoztak. Különösen megindítóak az Apáti Abt Sándorról, a gyár fiatal szobrászművészéről írott sorok. Apáti Abt oroszlánrészt vállalt az 1900-as párizsi világkiállításra való felkészülésben. Helyzetére jellemző, hogy a szerződésében biztosított, a tervei nyomán készült kerámiákat nem kapta 37 meg. 7 A már említett adatokon kívül tehát több oka is lehetett annak, hogy Rippl-Rónai Zsolnay Miklós szándékai ellenére nem tervezett a gyárnak.38 Az egyik az, hogy Rippl- Rónai nyilvánvalóan nem vállalta volna a gyárra jellemző viszonyokat: sem a szerény bérezést, sem a névtelenséget, a gyár pedig jó néven vette ugyan Rippl-Rónai szereplését, azonban nem vállalta az elköteleződéssel járó többletköltségeket és talán a várható konfliktusokat sem. Az 1898-99-ben készült, utólag a nevével kapcsolatba hozott díszedények tervezése ugyanis olyan technikai tudást igényelt, amelynek ő nem volt birtokában. Ezek a kerámiák főként az üveg hajlított formáit idézik. 1898-99-ben a tulipán kelyheknek több mint százféle változata készült, emellett számos olyan tárgy, amely szintén egy-egy üvegforma többféle variációját mutatja. Az 36 JPM Adattár, Ltsz801-74. 76. 37 Nikelszky így jellemzi helyzetét a már idézett könyvben: „A szomszédos gyári munkásházban lakott, hiányzó bútorait a falra festette: létrán járt fel az udvarból a gyárba, s azon ereszkedett le ismét a munka befejeztével családjához." 31. p. 38 Zsolnay Miklós 1897. július 14-én Rippl-Rónaihoz írott levele. üvegművészet rendkívüli népszerűsége mellett más oka is volt a formák átvételének. Az eozin technika alkalmazása üvegtárgyak imitálására Zsolnay Vilmos ötlete volt, ahogy erről Mattyasovszky Zsolnay Margit visszaemlékezéseiben beszámolt.39 Részben a korszak gondolkodásmódjában, másrészt éppen a Zsolnay gyár és kifejezetten Zsolnay Vilmos művészi gyakorlatában erőteljesen jelen volt az imitáció, mint a különlegesség, a mesterségbeli tudás és egyfajta esztétikai világkép megjelenítője. (Lásd az ötvöstárgyak vagy az elefántcsont utánzását kerámia tárgyakon.) Az üveg a korszak kedvelt műfaja volt, előbb a neogótika által felfedezett historizáló ólomüveg, majd az üveg- művészetben lezajló, nagyrészt éppen a szecesszió által inspirált újítások hatására. Koepping sokat emlegetett tulipán alakú kelyheinek sikere jól jellemzi az üvegművészet jelentőségét. 1895-ös elkészültüket követően (Friedrich Zitzmann thüringiai, ilmenaui műhelyében), Koepping bemutatta kelyheit a berlini, általa kiadott szimbolista művészeti magazinban, a Pan-ban, majd ezután kelyheit kiállították a müncheni Glaspalastban. A kiállított anyagról tudósított a The Studio, így Koepping üvegei széles nyilvánosságot kaptak és nagy hatást gyakoroltak. Kevésbé közismert, hogy a XIX. század végének üvegművészetét már az 1880-as években milyen erősen inspirálta a perzsa üvegművesség, amelynek befolyása többek között a Linthorp Art Pottery Ch. Dresser által tervezett fújt üvegkelyhein érvényesült. Ez a hatás érzékelhető Sikorski Tádé 1899-es keltezésű likőrös kancsó sorozatán, amelyen az üveg jellegzetes formálás módját a már korábban, a Lótusz-sorozaton alkalmazott leveleket-szárakat formázó, indás fülekkel egészítette ki.40 A Zsolnay gyár 1898-99-ben készült, hajlított-csavart testű, üveget imitáló formái azonban jól láthatóan nin39 Zsolnay. A gyár és a család története. 40 JPM Ad.ltsz.: 61.297.304. Kiviteli tervek 20
