„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Kovács Orsolya: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága és a Zsolnay gyár
más tárgyakat is tervezett. Az Andrássy ebédlőhöz készült szerviz meglévő formákra alkalmazott festői dekortervek alapján született meg. Rippl—Rónai József iparművészeti munkássága és a Zsolnay gyár Rippl -Rónai József a Franciaországban töltött évek során közvetlenül tapasztalhatta meg az iparművészet jelentőségét, az autonóm képzőművészeti alkotás és a tárgytervezés közötti határok elbontásának lehetőségét. A tapisszéria tervezés volt munkásságának az a része, amelybe átültette a festészet területén kimunkált módszereit. Thék Endréhez írott levelében így fogalmazott: „ Mi teljes átalakulást, modern iparművészeti korszakot akarunk teremteni... Korunknak stílusa nincs, mert nincs iparművészete... Mi, Párizsban többen vagyunk újítók sorában, akik között csak magam vagyok hazámbeli, ki ezen a téren működik.”22 * Rippl-Rónai József 1897- es megbízatása gróf Andrássy Tivadartól mint a Képzőművészeti Társulat elnökétől egyúttal a kortárs magyar művészeknek szóló üzenet is volt, amely arra bíztatta a tervezőket, hogy bátran térjenek el a szokványos megoldásoktól. Az 1890-es években a kézműves iparban lezajlott belső fejlődés találkozott a szimbolizmus erőteljes hatásával. A historizmus jegyében született művészi és technikai tapasztalatok vezettek el a tárgykultúra megújításához. A Zsolnay gyár története számos példával szolgál annak a folyamatnak a bemutatásához, hogy a kerámia történetéből érkező inspirációk és a technikai találmányok miképpen bővítették a művészi kifejezés lehetőségeit. Az 1898-as év a Zsolnay gyárban a korszakváltás kezdetét jelentette. Az új igények, amelyek a tervező szemé22 MNG Adattár Rippl-Rónai Emlékezései, eredeti fogalmazvány Ad-ttsz.: 19765/1977 25!ap lyiségére, az iparművészeti alkotások eredetiségére és önálló művészi értékére helyezték a hangsúlyt, szükségessé tették fiatal művészek alkalmazását. Mindehhez az 1900-as párizsi világkiállításra való felkészülés adta a közvetlen indítékot. 1897 óta Zsolnay Miklós volt a cégvezető, a fiatal művészek - Apáti Abt Sándor, Mack Lajos és Nikelszky Géza, majd Darilek Henrik - alkalmazása már az ő törekvéseit tükrözte. A közvetlen felkészülést ugyanakkor Zsolnay Vilmos irányította, aki 1900 márciusában bekövetkezett haláláig nem hagyott fel a kísérletekkel és újítások bevezetésével. Rippl-Rónai legnagyobb iparművészeti megbízatása, ennek nyomán az Andrássy -ebédlő szervizének kivitelezése és a Zsolnay gyáron belül a megújulásra tett kísérletek tehát időben egybe estek. A hazai viszonyok azonban egészen eltértek attól, amelyben Rippl-Rónai gyakorlatot szerzett. A francia kézműves ipar XIV. Lajos korától öröklődő hagyománya természetessé tette a művészek jelenlétét a tárgytervezésben. Ez a hagyomány nálunk hiányzott, ugyanakkor erőteljesen voltak jelen olyan törekvések, amelyek érthető módon Franciaországban kisebb hangsúlyt kaptak. Magyarországon a nemzeti identitás és a modernizáció kérdése volt meghatározó. Az előbbi teret adott a különböző historizáló törekvéseknek, az utóbbi a művészet korszerű szemléletű támogatásának, amely főként az Iparművészeti Múzeum szakembereinek szervező munkájában öltött testet. A múlt századforduló legelismertebb, művészi szempontból legjelentősebb hazai kerámia gyára kétségtelenül a Zsolnay gyár volt. Főként Zsolnay Vilmos ápolta tudatosan a kapcsolatot múzeumi szakemberekkel: Pulszky Ferenccel, Hampel Józseffel később Pulszky Károllyal, aki már az Iparművészeti Múzeum első állandó kiállításán bemutatta a Zsolnay gyárban készült kőedényeket. A gyár művészi önállóságának alapját Zsolnay Vilmos találmányai, az 1876-tól gyártott „porcelánfajansz”, majd az 1890- es évek elejétől az eozin technika jelentették. A kezdetek16
