„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)
Kovács Orsolya: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága és a Zsolnay gyár
Kovács Orsolya: Rippl—Rónai József iparművészeti munkássága és a Zsolnay gyár Tézisek 1) Rippl-Rónai József a Franciaországban töltött évek során közvetlenül tapasztalta meg az iparművészet jelentőségét, az autonóm képzőművészeti alkotás és a tárgyformálás közötti határok elbontásának lehetőségét. A „ tapisserie” tervezés munkásságának az a része, amelybe átültette a festészet területén kimunkált módszereit. Thék Edének írott levelében így fogalmaz: „Mi teljes átalakulást, modern iparművészeti korszakot akarunk teremteni....Korunknak stílusa nincs, mert nincs iparművészete...Mi, Párizsban többen vagyunk újítók sorában, akik között csak magam vagyok hazámbeli, ki ezen a téren működik.,, 2) Rippl Rónai József megbízatása gróf Andrássy Tivadartól mint a Képzőművészeti Társulat elnökétől egyúttal a kortárs magyar művészeknek szóló üzenet is volt. Arra bíztatta a művészeket-iparművészeket, hogy bátran térjenek el a szokványos megoldásoktól. Az 1890-es években az iparművészeiben lezajlott belső fejlődés találkozott a szimbolizmus erőteljes hatásával. A historizmus jegyében született művészi és technikai tapasztalatok vezettek el a tárgykultúra megújítása iránti igény megfogalmazásához. A Zsolnay gyár munkássága számos példával szolgál annak a folyamatnak a bemutatásához, hogy a technikai innovációk miképpen bővítették a művészi kifejezés lehetőségeit. 3) Az 1898-as év a Zsolnay gyár történetében is korszak- váltást jelentett. Éppen az említett új igények, amelyek a tervező személyiségére, az iparművészeti alkotások eredetiségére és önálló művészi értékére helyezték a hangsúlyt, szükségessé tették fiatal iparművészek alkalmazását. Mindehhez az 1900-as párizsi világkiállításra való felkészülés adta a közvetlen indítékot. 1897 óta Zsolnay Miidós volt a cégvezető, a fiatal iparművészek - Apáti Abt Sándor, Mack Lajos és Nikelszky Géza, majd Darilek Henrik - alkalmazása már az ő törekvéseit tükrözte. A közvetlen felkészülést ugyanakkor Zsolnay Vilmos irányította, aki 1900 márciusában bekövetkezett haláláig nem hagyott fel a kísérletekkel és újítások bevezetésével. 4) Rippl-Rónai József az Andrássy-ebédlő berendezéséhez készült bútorokat, üvegeket, az üvegablakot, gobelint és az üvegtárgyakat önálló alkotásként saját művészi munkája részének tekintette. Erre utal a Radisics Jenővel folytatott levelezése, amely az Iparművészeti Múzeum 1899-es kiállítását készítette elő, illetve a Thék Endrével a kiállítás nyomán a Magyar Iparművészet hasábjain folytatott vita a szerzőség kérdéséről, valamint az, hogy későbbi kiállításokon (az 1906-os milánói világkiállításon is) ezeket a tárgyakat szerepeltette, illetve el is adta. 5) Rippl-Rónainak a Zsolnay gyárban folytatott munkájáról a tárgyakon kívül visszaemlékezések, a gyár forma- és dekorkönyvei, valamint levéltári források tanúskodnak. Mindezek a források ellentmondásos képet adnak a szecessziós törekvések fogadtatásáról és a gyárban dolgozó iparművészek helyzetéről is. A dokumentumok és tárgyi emlékek alapján nem állítható, hogy Rippl-Rónai József a Zsolnay gyár megbízásából 15
