„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén

4. Lámpások terve, 1897—1898, Rippl-Rónai Múzeum, Itsz. 55.83.

felülvilágító felhőzetes üvegablak hatását zavarták volna a további világítótestek, különösen ha azok is többszínűek. (4. kép) Mindenesetre az Andrássy-ebédlő berendezésén belül a tisztán ornamentális elemek megrajzolása egyfajta kötetlen szín- és formajátéknak tekinthető, s ebben érezhető lelkesedéssel merült el a művész. A képjellegű műfajok terén, amelyeket mindenekelőtt a hímzett kárpit és az üvegablak képviselt, már teljesen otthon érezhette magát - talán ezért is kísérletezett itt a színekkel, hogy a tanulságokat valamivel később felhasználja majd a festői munkáiban is.

Az Andrássy-ebédlőhöz fűződő újítások formai jellegűek. Az enteriőrt meghatározó „hímzett kép”,10 a Vörös ruhás nő című kárpit szimbolista értelmezéseit a művész önéletleírása vagy levelei, illetve a kortársak Rippl-Rónai10 Lásd Rippl-Rónai 1897. április 3-án kelt, Radisics Jenőhöz írott levelét az Idealizmus és Reálizmus műfaji megnevezéséről, Iparművészeti Múzeum Adattár, 107/1897, közli: Ivánfyné 1963,175. p.

ról szóló írásai nem erősítik meg. Rippl-Rónai nem volt rejtőzködő alkat, emberi és művészi habitusa a fennmaradt dokumentumok alapján elég egyértelműen körvonalazható még a távoli utókor számára is; Bernáth Mária foglalkozott Rippl-Rónainak a szimbolizmushoz való viszonyával is; megállapításait egykorú forrásanyagra hivatkozva tudomásom szerint még nem cáfolták meg.11

Mindenesetre a Rózsát tartó nő alakja többször is feltűnik az életműben, nemcsak önállóan, hanem többedmagá11 Bernáth Mária: A Rippl-Rónai kutatás helyzete. Rippl-Rónai és a szimbolizmus. Ars Hungarica 1982/2,201—209. pp.; Bernáth Mária: A szelíd „fauve" Rippl-Rónai József „pöttyös” képeinek stílusáról. Művészettörténeti Értesítő XLIII. évf. 1-2. szám, 1994, 165—170. pp. — Néhány párhuzamnak tekinthető műre itt kellene kitérni. A Nabik közül többen terveztek ebédlőberendezések számára olyan, nőket kertben ábrázoló dekoratív alkotásokat (a festett ajtószárnyaktól a mennyezet díszítőfestéséig), amelyek a Vörös ruhás nő formai párhuzamainak tekinthetők, mint például Maurice Denis: L'échelle dans le feuillage, mennyezeti pannó Henry Lerolle ebédlője számára, 1892, reprodukálva: Symbolistes et Nabis. Maurice Denis et son temps. Katalógus. Szöveg: Anquetil, Marie-Amélie. Saint-Germain- en-Laye, 1985. Kat. 76. sz.; Maurice Denis: Őszi erdő - tavaszi erdő, Arthur Hue, a Dépéche de Toulouse igazgatójának ebédlője számára, 1893, mgt., reprodukálva: Fréches-Thory, Claire — Terrasse, Antoine: Les Nabis. Paris, 1990.116 p. Ebbe a sorba tartozik számos paraván is, Pierre Bonnard Nők kertben című 1891-es sorozatától (Musée d'Orsay, reprodukálva: Die Nabis. Propheten der Moderne. Szerk.: Fréches-Thory, Claire — Perucchi-Petri, Ursula. München, 1993. Kat. 3. sz.) egészen Maurice Denis Örök nyár és Örök tavasz című későbbi, 1905-ös, illetve 1908-as sorozataiig (Maurice Denis: Örök nyár, paraván, 1905, mgt., reprodukálva: The Time of the Nabis. Katalógus. Szerk. Cogeval, Guy, Montreal, 1998. Kát. 77. sz.; Maurice Denis: Örök tavasz, paraván, 1908. Musée Départemental Maurice Denis „Le Prieuré". Reprodukálva: Symbolistes et Nabis. Maurice Denis et son temps. Katalógus. Szerk. Delannoy, Agnes. Paris, 1996. Kat. 37. sz.) Egy darab jelenít meg számos keresztény szimbólumot, a mélyen vallásos Maurice Denis 1896-ban festett, különleges hangulatú és finom színharmóniájú Galambos paravánja, mgt., reprodukálva: The Time of the Nabis. Katalógus. Szerk. Cogeval, Guy, Montreal, 1998. Kat. 65. sz. Itt kell még azt is megemlíteni, hogy a legnagyobb hatású minden bizonnyal Paul—Élie Ranson 1895-ös díszítőfestése lehetett Siegfried Bing Salon de l’Art Nouveau-jának ebédlője számára — kertben szüretelő, kútból vizet merítő és ruhát mosó nőalakokkal. (Ranson 1997. Kat. 69-73. sz.)

10