„Szépíteni kívánta a világot..." Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága. Konferencia-előadások (Kaposvár, 2014)

Prekopa Ágnes: Túl a dekorativitáson. Rippl-Rónai kísérletezése és újításai az iparművészet terén

(fogantyú, kulcslyuk stb.) nem fedezhető fel, hanem zsanért is hiába keresünk az ajtótáblák bármelyik élénél. De itt meg kellene ismételni, ez az ebédlőberendezés nem egy hagyományos polgári lakásba és nem az ottani mindennapos használatra készült, hanem egy sok helyiséggel rendelkező arisztokrata otthon dísze gyanánt; tudjuk, hogy a budai Andrássy-palotában az ebédlőszoba mellett külön tálalóhelyiség is volt.9

Rippl-Rónai tálalószekrényei tulajdonképpen vitrinszerű díszbútorok, amelyek nyitott polcai dísztárgyak elhelyezésére nyújtanak lehetőséget. Ez derül ki már a legelső vázlatrajzokról is, de ez a kijelentés azért is megkockáztatható, mert sem a nagy, sem a kis tálaló nem rendelkezik azzal az edények rendezéséhez szükséges, kényelmesen elérhető magasságban lévő vízszintes felülettel, amely hagyományos tálalószekrények elemi funkcionális része. (Itt kell megjegyezni, hogy az Andrássy-ebédlő kaposvári rekonstrukciójához a bútorokat készítő Albertus József és Csuha Balázs asztalosmesterek a kis tálaló stilizált virágzó fa motívumával díszített középső lapját egy központi tengely körül forgatva nyithatóvá tették úgy, hogy nyitás után ez a lap a padlón megtámasztva vízszintesen megáll. Ezt a megoldást nemcsak forrás nem erősíti meg, hanem a kor bútorművészetétől is idegen. A Thék- Rippl-konfliktus csúnyán elmérgesedett vitájában Thék csak az asztal konstrukciós korrekcióját tette szóvá, holott minden bizonnyal felemlegette volna, ha valami szellemes nyitási módszert kieszelt volna a kis tálaló számára.)

A nagy tálaló ajtóinak nagy díszveretei további figyelmet is érdemelnek. A bútorról készült első vázlatán a két ajtó verete is különböző - a két folt azonban arányos, egymással egyensúlyba állítva harmonikus kompozíciót alkotnak. Ez a finom játék már nem szerepel a kivitelezett változaton, amelynek veretei jóval nagyobb felületet foglalnak el az ajtószárnyakon, ráadásul tükörszimmetrikusak.

9 Lásd Ritoók Pál tanulmányát ebben a kötetben.

3. Az Andrássy ebédlő kistálalója, archív fotó, Iparművészeti Múzeum

Ugyanakkor bizonyos, hogy ez aszimmetria nélküli megoldás még mindig nagyon újszerű és nagyon szertelen lehetett az egykorú közönség szemében. Már csak azért is, mert az újkori európai bútorművészet hagyományainak megfelelően a fémveret jellemző módon még a 19. század végén is viszonylag kis felületet foglal el a bútor egészéhez viszonyítva, és vagy valamiféle domborművű motívumot hordoz, vagy legalább valamilyen finom plasztikával rendelkezik. Rippl-Rónainak a felületek arányait tekintve különösképpen hangsúlyos, ugyanakkor szigorúan kétdimenzionális bútorveretei a „felhőzetes stilizálás” újító formaadásához sorolhatók - nemcsak a veretek formája, hanem az oxidált fémfelületek finom foltjátéka miatt is. (3. kép)

A könnyed és funkcionális kötöttségektől szabad ötletelés jellegzetes példái a lámpákhoz készült színezett rajzok. Ezeknek a kivitelezéséhez részletes tervek kidolgozására lett volna szükség, de csak a kezdeti vázlatok maradtak fenn. Feltehetően azért, mert a működtethető világítótestek megtervezése elég összetett feladat, de ezen túl felmerülhetett az a probléma is, hogy a helyiséget uraló

9