Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
IORDANES kul. Flaminius100 ugyanis Ariobistusnak nyakperecéből, és a többi gall nyakékéből győzelmi emléket állított Iuppiternek. Királyuk, Viridomarus is felajánlotta a római fegyvereket Vulcanusnak: ám ezek a fogadalmak másképpen teljesültek. Minthogy megölése után Marcellus101, Romulus atya után harmadikként függesztette fel Iuppiter Feretriusnak a gazdag hadizsákmányt. 181. Az illyrek, azaz a venétek, vagy más néven Liburnia lakói, akik az Alpok hegyeinek tövében élnek, az Arsia- és a Titulus-folyó között, elözön- lötték a hosszan elterülő Adriai-tenger egész partját. Ezek, Teutana királynő uralkodása idején102, nem tudván betelni a pusztítással, féktelenségüket csalárdsággal is megtoldották. Mivel megölték a római követeket, amiért korábbi vétkeik miatt törvényszerűen jártak el velük szemben, ám nem karddal tették, hanem mint az áldozati állatokat, bárddal mészárolták le őket. A hajók parancsnokait tűzzel égették meg, s ami miatt ez még méltatlanabb volt, az az, hogy ezt egy asszony parancsára cse- lekedték. Ezért a rómaiak Gneus Fulvius Gentimalus vezetésével egész területükön leigázták őket. A követek árnyainak pedig az előkelőik nyakára lesújtó bárdok mutattak be áldozatot. 182. Az első pun háború után pedig alig volt négyévnyi pihenés: máris következett a második. Amely bár időtartamát tekintve rövidebb - mert nem tartott tovább tizennyolc évnél103 — a pusztítás kegyetlensége folytán olyan szörnyű, hogy ha valaki összeméri a két nép veszteségeit, a győztest hasonlónak találja a veszteshez. Gyötörte ugyanis a nemes pun népet, hogy elvesztette a tengert, elragadták szigeteit, és adót kellett fizetnie, amit egyébként követelni szokott. Atyja oltáránál fiúként Annibal ennek megbosszulására tett esküt, és nem is késlekedett beteljesíteni azt. 183. Tehát a háború okául Saguntust választotta ki104, minthogy Spania városa, gazdag, és a rómaiak iránt tanúsított hűségnek nagy, de gyászos emléke. A kölcsönös egyezmény értelmében szabadnak nyüvánított várost, az új hadmozdulatok ürügyét keresvén, saját lakóinak segítségével, és egyúttal saját kezűleg pusztította el Annibal, hogy miután megszegte a szövetséget, megnyissa Itáliát a maga számára. A szövetség a rómaiak számára fontos, vallásos tiszteletben tartott dolog: ezért a baráti város ostromának hallatára, döbbenten emlékeztek rá, hogy a punokkal is szövetségben állnak. Nem fogtak fegyvert, hanem előbb törvényes módon akartak náluk panaszt tenni. A saguntumiak pedig közben már kimerültek a kilenc hónapja tartó éhezéstől, az ostromtól és a harctól, és végül, miután hitük dühvé változott, hatalmas máglyát emeltek a fórumon, és azon pusztították el tűzzel-vassal magukat és övéiket minden vagyonukkal együtt. 42
