Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Romana 184. E nagy pusztítás előidézésével Annibált vádolták. A követség vezetője105, miután a punok hátat fordítottak nekik, ezt mondta: „Miféle időpocsé- kolás ez? Ruhám redőzetében vagy a békét, vagy a háborút hozom. Melyiket választjátok?” Azok azt kiáltották: „A háborút!” „Akkor hát fogjátok a háborút!” Mondta, és miután félelmetesen széttárta tógájának belsejét, szabadjára engedte a háborút, mintha valóban a redőzetben hozta volna el. 185. A háború kimenetele hasonló volt a kezdetéhez. Ugyanis mintha a saguntumiak utolsó átkai adták volna át maguknak ezeket a halotti áldozatokat abban a közös fáklyahalálban, úgy vált szellemeiknek halotti áldozatául Itália és az elfoglalt Afrika, és azoknak a hadvezéreknek és királyoknak a halála, akik ezt a háborút vívták. Tehát, miután először kelt át Spaniába a pun háborúnak a súlyos és gyászos ereje, a rómaiaknak már régóta szánt villámcsapást a saguntumi tűzzel egyesíttette. Ettől a támadástól elragadva nyomban az Alpok hegyei közé hatolt, és azokból a mesés magasságú havasokból csapott le Itáliára, mintha az égből küldték volna. 186. És bizony az első támadás forgószele a Pó- és a Ticinus-folyók közt106 nyomban hatalmas zúgással mennydörgött. Ekkor a Scipio vezette hadsereg szétszóródott, és maga a vezér is sebesülten került volna az ellenség kezébe, ha a még egészen gyermek fia védelmezve apját, ki nem ragadja a halál torkából. O lesz az a Scipio, aki Afrika elpusztítására nő fel, és nevét annak balszerencséje folytán fogja megszerezni. 187. A ticinusi vereséget a treviai követte. A pun háború második vihara itt tombolta ki magát Sempronius consulsága idején107. Aztán az igen ravasz ellenség kihasználva a hideg és havas napot, miután először tűzzel, majd olajjal megkenve melegítette magát, — még elmondani is szörnyű! — hogy ezek a délről érkező napfényhez szokott emberek a saját telünk idején győztek le bennünket. 188. Annibal harmadik csapása pedig a Trasymenus-tónál történt Flaminius hadvezérsége idején108. A pun cselfogás új módja az volt, hogy a tó párájától és a mocsári cserlyéktől elfedett lovasság hirtelen hátbatámadta a harcolókat. Nem panaszkodhatunk az istenekre: a meggondolatlan hadvezérnek csodás jelek jelezték előre a vereséget. Méhraj szállt a hadijelvényekre, és a sasok nem akartak előjönni, a csatasor felállását pedig földrengés követte. Noha a talajnak ezt a borzolódását a lovak és az emberek ide-oda futkosása, valamint a hevesen mozgatott fegyverek is okozhatták. 189. A birodalom negyedik, és egyben végső csapása Cannaenál, Apulia egyik ismeretlen falvánál volt109, ám a vereség nagyságánál fogva kiemelkedett, 43
