Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)

Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA

Romana 177. Lutatius Catulus consulsága idején vetettek véget a háborúnak azok­nál a szigeteknél, melyeket Aecataenak neveznek97. Nem volt még na­gyobb tengeri csata! Ugyanis jelen volt az élelemtől, a hadseregtől, a védművektől és fegyverektől megterhelt hajóhad, és mindezzel szemben mintegy egész Carthago, ami maga volt a vég. A római flotta gyors, köny- nyűfegyverzetű volt, és bizonyos mértékben mintha szárazföldi csapat lett volna; hiszen a lovas csatákhoz hasonlóan, úgy mozgatták az eve­zőket, mint a zablát, és mindehhez, az élőlények módjára mozgó hajó­orrok elöl mérték csapásaikat. És így az ellenség szétzilált hajói Szicília és Szardínia között egy pillanat alatt teljesen befedték a tengert széttört darabjaikkal. Végül akkora volt a győzelem, hogy nem törekedtek az el­lenség falainak elpusztítására. Feleslegesnek tűnt kegyetlenkedni a fel­legvárral és a falakkal szemben, amikor már a tengeren elpusztították Carthagót. 178. Ha a pun háború be is fejeződött, lélegzetvételnyi szünet után, követte a ligur háború. Ugyanis ezek a ligurok szorosan az Alpok legalacsonyab­ban fekvő gerincein, a Varus- és Magra-folyóktól körülfonva az erdős bozótokban éltek, s majdnem nehezebb volt őket megtalálni, mint le­győzni. A helyszínt és a menekülést nézve biztonságban voltak, így ez a kemény és vakmerő nép, alkalmanként inkább rablótámadásokat folyta­tott, mint háborút. A Delicates, az Oxuvii, a Buriates és az Ingauni ezért sokáig ellenfeleikkel játszadozva jöttek elő az erdőből az utakra, de vé­gül Fabius98 búvóhelyeiket bekerítette tűzzel, Bebius lecsalta őket a vá­ros sík területeire, Postumius pedig úgy fegyverezte le őket, hogy alig ha­gyott hátra vasat, amivel a földet megművelhették. 179. Ezek után aztán a gallokkal harcoltak. Az insubereknek és az Alpok e lakóinak a lelke akár a vadállatoké, testük pedig nagyobb volt, mint az emberi test. Minderre pedig tapasztalatból szerzett bizonyíték van. Mert bátorságuk az első támadásnál nagyobb, mint a férfiaké, azt követően viszont kisebb, mint az asszonyoké. Nedves éghajlat alatt nevelt alpesi testük van, amely a hóhoz hasonló: amikor a csata hevétől égnek, rög­tön megizzadnak, és már a könnyű mozgástól is, miként a naptól, ellan­kadnak. 180. Brittomarus és mások vezetésével gyakran esküdtek arra, hogy kard­szíjukat nem veszik le korábban, mint hogy felmásztak a Capitoliumra. így is történt. Miután legyőzték őket, Emilius" oldotta le róluk a Capitoliumon. Azt az arany nyakéket pedig, amit vezérük egy római ka­tonától hadizsákmányként szerzett, és fogadalmi ajándékként saját had­istenének ajánlotta volna fel, Iuppiter ragadta el tőle fogadalmi ajándé­41

Next

/
Thumbnails
Contents