Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)

Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA

Romana használja a hegyek csapdáit. Ha a veszettséget és a dühöngést: szent tör­vényekkel és emberi áldozatokkal van feltüzelve Róma elpusztítására. Ha pedig a makacsságot: hatszor szegte meg szövetségi esküjét, és a ve­reségektől még büszkébb lett. Mégis a Fabiusok és Papiriusok, atyák és fiúk ötven év alatt annyira alávetették és lecsendesítették őket, a váro­sokat pedig oly mértékben elpusztították, hogy ma Samniumot nem ta­láljuk magában Samniumban sem, s nem könnyen derül ki az sem, hogy miért tartott a római nép felettük huszonnégy triumphust. 146. Mégis leginkább emlékezetes és nevezetes az ettől a néptől a caudinumi szorosnál elszenvedett vereség Veturius és Postumius consulsága ide­jén78. A hadsereget cselvetéssel bezárták ebbe a hegyszorosba, ahonnan nem tudott kitörni. Az ellenség vezére, Pontius ekkor az esettől meg­döbbenve atyjától, Herenniustól kért tanácsot. O pedig idős emberhez illően azt javasolta, hogy vagy engedjen el, vagy öljön meg mindenkit. Pontius azonban inkább akarta azt, hogy az ellenfél, miután elvették tő­lük fegyvereiket, szégyeniga alatt vonuljon el. Nem akarta jótéteménnyel barátokká tenni őket, hanem inkább megaláztatással ellenséggé. 147. így az ellenség maga volt az oka egyrészt annak, hogy a consulok az azonnali önkéntes megadással nagyszerűen meghiúsították a békekötés rútságát, másrészt, hogy a bosszút sürgető katonák, Papirius vezetésé­vel — még elmondani is szörnyű! — már a csata előtt, az úton kirántották kardjaikat, és mindenki szeme lángban égett a támadás során. Nem is ve­tettek korábban véget a mészárlásnak, míg a rómaiak a nekik ígért szé­gyenigába nem hajtották a samnisok vezérét és az ellenséget. 148. Róma eddig egy-egy különböző nép ellen harcolt, ezután pedig egymás­sal szövetkezett népek ellen fordult. És még így is méltó ellenfele volt mindnek. Az etruszkok tizenkét népe, az umberek, akik abban az időben Itália legősibb érinteden népe voltak, és a samnisok maradékai hirtelen felesküdtek a római név eltörlésére. Az ilyen nagyszámú és egyúttal ilyen hatalmas népek nagy rémületet keltettek. Etruria szerte négy harcrakész zászlóalj garázdálkodott79. 149. Közöttük helyezkedett el a Geminius-hegy80 erdős vidéke, amely telje­sen járhatatlan, miként a Calydonius vagy a Herquinius. Emiatt akkora volt a félelem, hogy a senatus megüzente a consulnak, hogy ne merészel­jen ilyen veszélyes területre lépni. Ám ez nem ijesztette meg a hadvezért, sőt előreküldte testvérét, hogy odalopózva kémlelje ki a terepet. Az pe­dig pásztornak öltözve az éjszaka folyamán mindent megfigyelt, és jelen­tette, hogy az út biztonságos. 150. így Fabius Maximus veszély nélkül vívta meg ezt az igen veszélyes há­borút81. Ugyanis hirtelen megtámadta a szétszóródott és kószáló katoná­35

Next

/
Thumbnails
Contents