Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Romana használja a hegyek csapdáit. Ha a veszettséget és a dühöngést: szent törvényekkel és emberi áldozatokkal van feltüzelve Róma elpusztítására. Ha pedig a makacsságot: hatszor szegte meg szövetségi esküjét, és a vereségektől még büszkébb lett. Mégis a Fabiusok és Papiriusok, atyák és fiúk ötven év alatt annyira alávetették és lecsendesítették őket, a városokat pedig oly mértékben elpusztították, hogy ma Samniumot nem találjuk magában Samniumban sem, s nem könnyen derül ki az sem, hogy miért tartott a római nép felettük huszonnégy triumphust. 146. Mégis leginkább emlékezetes és nevezetes az ettől a néptől a caudinumi szorosnál elszenvedett vereség Veturius és Postumius consulsága idején78. A hadsereget cselvetéssel bezárták ebbe a hegyszorosba, ahonnan nem tudott kitörni. Az ellenség vezére, Pontius ekkor az esettől megdöbbenve atyjától, Herenniustól kért tanácsot. O pedig idős emberhez illően azt javasolta, hogy vagy engedjen el, vagy öljön meg mindenkit. Pontius azonban inkább akarta azt, hogy az ellenfél, miután elvették tőlük fegyvereiket, szégyeniga alatt vonuljon el. Nem akarta jótéteménnyel barátokká tenni őket, hanem inkább megaláztatással ellenséggé. 147. így az ellenség maga volt az oka egyrészt annak, hogy a consulok az azonnali önkéntes megadással nagyszerűen meghiúsították a békekötés rútságát, másrészt, hogy a bosszút sürgető katonák, Papirius vezetésével — még elmondani is szörnyű! — már a csata előtt, az úton kirántották kardjaikat, és mindenki szeme lángban égett a támadás során. Nem is vetettek korábban véget a mészárlásnak, míg a rómaiak a nekik ígért szégyenigába nem hajtották a samnisok vezérét és az ellenséget. 148. Róma eddig egy-egy különböző nép ellen harcolt, ezután pedig egymással szövetkezett népek ellen fordult. És még így is méltó ellenfele volt mindnek. Az etruszkok tizenkét népe, az umberek, akik abban az időben Itália legősibb érinteden népe voltak, és a samnisok maradékai hirtelen felesküdtek a római név eltörlésére. Az ilyen nagyszámú és egyúttal ilyen hatalmas népek nagy rémületet keltettek. Etruria szerte négy harcrakész zászlóalj garázdálkodott79. 149. Közöttük helyezkedett el a Geminius-hegy80 erdős vidéke, amely teljesen járhatatlan, miként a Calydonius vagy a Herquinius. Emiatt akkora volt a félelem, hogy a senatus megüzente a consulnak, hogy ne merészeljen ilyen veszélyes területre lépni. Ám ez nem ijesztette meg a hadvezért, sőt előreküldte testvérét, hogy odalopózva kémlelje ki a terepet. Az pedig pásztornak öltözve az éjszaka folyamán mindent megfigyelt, és jelentette, hogy az út biztonságos. 150. így Fabius Maximus veszély nélkül vívta meg ezt az igen veszélyes háborút81. Ugyanis hirtelen megtámadta a szétszóródott és kószáló katoná35
