Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)

Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA

IORDANES kantyús hajóból állt. De ez a szám azokban a kezdeti időkben, tengeri háborút jelentett. A latinok közül mégis a legkitartóbbak az equusok és a vulscusok voltak, hogy úgy mondjam, mindennapos ellenfelek. 128. Őket kiváltképp Titus Quinctius67 csendesítette le, az ekétől elszakí­tott dictator, aki dicső győzelemmel szerezte vissza Manlius consul ost­romlott és már majdnem elfoglalt táborát. Véletlenül épp a vetés kö­zepén jártak, amikor a lictor a munkája közben az ekéjére támaszkodó patríciust meglepte. 129. Innen vonult hadba, s hogy semmit se mulasszon el, a vidéki munkát utánozva, csorda módjára vetette szégyeniga alá az ellenséget. Majd mi­után véget ért a hadjárat, a diadalmas földműves ismét visszatért ökrei­hez. És az istenekre, mily gyorsasággal! Tizenöt napon belül fogott bele és fejezte be a háborút, s úgy tűnt, hogy a dictator egyenesen a hátraha­gyott munka miatt igyekezett ennyire. 130. Hasonló lendülettel győzték le akkoriban a Veii-belieket, a falescusokat és a Fidenae-belieket. Még ha kevéssel ezelőtt léteztek is, már nincse­nek sehol. Hol vannak maradványaik? Hol nyomaik? Mert csak az év­könyvek tesznek bizonyságot arról, hogy elhiggyük, hogy a Veii-beliek, a faliscusok, és a Fidenae-beüek léteztek egykor. 131. A gall senonok pedig, természetüket tekintve vad törzs, erkölcseiket nézve rendezedenek, és ehhez jött még, hogy nagytestűek és a fegyve­reiket illetően hasonlóképp hatalmasak, tehát minden tekintetben ször­nyűségesek voltak. Úgy tűnt, hogy csakis az emberek elpusztítására és a városok ledöntésére születtek. Ezek egykor a földek legtávolabbi pere­métől és a mindent körülölelő Óceántól indultak el hatalmas menetben. Amikor már a középső területeket elpusztították, az Alpok és a Padus között vertek tanyát. De még itt sem maradtak nyugton, hanem Itália szerte is tomboltak. 132. Éppen Clusiumot, Etruria egyik városát ostromolták, amikor Róma szo­kás szerint elküldvén követeit, közbelépett társai és szövetségesei érde­kében. De hát miféle törvény van a barbároknál? Vakmerőén cseleked­nek, és ezt követi a harc. A gallok Clusiumtól Róma felé fordultak. Velük az Allia-folyónál68 Fabius consul ütközött meg seregével. Nem egyköny- nyen találni gyalázatosabb vereséget: ezért Róma kárhoztatja az évnek ezt a napját. 133. Miután szétszórták a sereget, a gallok már-már a Város falaihoz köze­ledtek, ahol szinte semmilyen védelem nem volt. Akkor pedig úgy tá­madt fel a valódi római kiválóság, mint ahogy még addig soha semmi más. A születésüktől fogva fényes hivatalokat betöltő idősebbek ekkor 32

Next

/
Thumbnails
Contents