Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
IORDANES kantyús hajóból állt. De ez a szám azokban a kezdeti időkben, tengeri háborút jelentett. A latinok közül mégis a legkitartóbbak az equusok és a vulscusok voltak, hogy úgy mondjam, mindennapos ellenfelek. 128. Őket kiváltképp Titus Quinctius67 csendesítette le, az ekétől elszakított dictator, aki dicső győzelemmel szerezte vissza Manlius consul ostromlott és már majdnem elfoglalt táborát. Véletlenül épp a vetés közepén jártak, amikor a lictor a munkája közben az ekéjére támaszkodó patríciust meglepte. 129. Innen vonult hadba, s hogy semmit se mulasszon el, a vidéki munkát utánozva, csorda módjára vetette szégyeniga alá az ellenséget. Majd miután véget ért a hadjárat, a diadalmas földműves ismét visszatért ökreihez. És az istenekre, mily gyorsasággal! Tizenöt napon belül fogott bele és fejezte be a háborút, s úgy tűnt, hogy a dictator egyenesen a hátrahagyott munka miatt igyekezett ennyire. 130. Hasonló lendülettel győzték le akkoriban a Veii-belieket, a falescusokat és a Fidenae-belieket. Még ha kevéssel ezelőtt léteztek is, már nincsenek sehol. Hol vannak maradványaik? Hol nyomaik? Mert csak az évkönyvek tesznek bizonyságot arról, hogy elhiggyük, hogy a Veii-beliek, a faliscusok, és a Fidenae-beüek léteztek egykor. 131. A gall senonok pedig, természetüket tekintve vad törzs, erkölcseiket nézve rendezedenek, és ehhez jött még, hogy nagytestűek és a fegyvereiket illetően hasonlóképp hatalmasak, tehát minden tekintetben szörnyűségesek voltak. Úgy tűnt, hogy csakis az emberek elpusztítására és a városok ledöntésére születtek. Ezek egykor a földek legtávolabbi peremétől és a mindent körülölelő Óceántól indultak el hatalmas menetben. Amikor már a középső területeket elpusztították, az Alpok és a Padus között vertek tanyát. De még itt sem maradtak nyugton, hanem Itália szerte is tomboltak. 132. Éppen Clusiumot, Etruria egyik városát ostromolták, amikor Róma szokás szerint elküldvén követeit, közbelépett társai és szövetségesei érdekében. De hát miféle törvény van a barbároknál? Vakmerőén cselekednek, és ezt követi a harc. A gallok Clusiumtól Róma felé fordultak. Velük az Allia-folyónál68 Fabius consul ütközött meg seregével. Nem egyköny- nyen találni gyalázatosabb vereséget: ezért Róma kárhoztatja az évnek ezt a napját. 133. Miután szétszórták a sereget, a gallok már-már a Város falaihoz közeledtek, ahol szinte semmilyen védelem nem volt. Akkor pedig úgy támadt fel a valódi római kiválóság, mint ahogy még addig soha semmi más. A születésüktől fogva fényes hivatalokat betöltő idősebbek ekkor 32
