Horváth Szilvia: Iordanes: Romana. Az idők rövid összefoglalása, avagy a római nép eredete és tettei (Kaposvár - Pécs, 2014)
Iordanes - Horváth Szilvia: ROMANA
Romana elsőként a fórumra sereglettek. Ott, miközben a pontifex az isteneknek áldozott, magukat a holtak szellemeinek ajánlották, majd mindannyian nyomban visszatértek saját házukba, és úgy, ahogy voltak, bíborszegélyű tógájukban (trabea), teljes díszben, ráültek hivatali székükre (sella curulis), 134. hogy amikor megérkezik az ellenség, mindenkit a saját méltóságában találjon. A pontifexek és flamenek minden vallásos kelléket, ami a templomokban volt, részint hordókba rejtve földbe ástak, részint szekerekre téve magukkal vittek Veiibe. Egyszersmind a Vesta szentély szüzei is, mezídábasan kísérték a templomukból elmenekített szent tárgyakat. Mesélik azonban, hogy az egyik plebejus, Atinius69, felvette a menekülőket; miután feleségét és gyermekeit leszállította, a szüzeket felültette szekerére. Tehát a közösségi vallásos érzület ekkor, a legvégső pillanatban is felülmúlta a magánérzelmeket. 135. Az ifjúság pedig, amelyről eléggé köztudott, hogy alig ezer emberből állt, Manlius vezetésével megszállta a Capitolinus hegyen fekvő fellegvárat, és a jelenlévő Iuppiterhez könyörgőtt, hogy ahogyan ők maguk odaérkeztek a szentély megvédésére, isteni erejével úgy őrizze meg az ő bátorságukat. 136. Közben megérkeztek a gallok és bevonultak a nyitott városba. Ott tisztelettel üdvözölték a hivatali székeikben ülő, bíborszegélyű togás véneket, miként az isteneket és a védőszellemeket. Majd miután világossá vált számukra, hogy csak emberek, akik még csak válaszra sem méltatják őket, őrültek módjára lemészárolták őket. A házakra tüzet vetettek, és az egész várost tűzzel-vassal-hullákkal tették egyenlővé. 137. Hat hónapig — ki hinné a barbárokról — tartózkodtak egyeden hegy körül, s nemcsak nappal, hanem éjszaka is mindent megpróbáltak. Mégis, amikor éjjel felfelé nyomultak, egy lúd zsivajával felriasztotta Manliust, aki a szikla tetejéről lelökte őket. Hogy elvegye az ellenség reményét is — jóllehet nagy éhínségben voltak — ám a bőség jeléül mégis — kenyeret dobatott le a fellegvárból. 138. Egy meghatározott napon pedig, leküldte a fellegvárból az ellenség őrhelyei közé Fabius pontifexet70, aki bemutatta a szokásos áldozatot a Quirinalis hegyen. O maga pedig szent hitének segítségével sértetlenül tért vissza az ellenség lándzsáinak közepette, és hírül adta, hogy az istenek jóindulatúak irányukban. Végül, amikor saját szükségük gyötörte a barbárokat, ezer font aranyért ők ajánlották fel visszavonulásukat71, ...... ..... ........................................................., hogy a gall vér áradatával törölje el a gyújtogatás minden nyomát. 33
