Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
7. Szakember, szakképzés, a "gépész"
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE A 19. század közepéig a főleg fából készült eszközöket „eke-csinyálók” avatott faragóbéresek állították össze.305 Az első cséplőgépeket - mint láttuk - külföldi minta alapján helyi mesterek, ácsok, malomépítők készítették. Ditz Henrik a magyar mezőgazdaságot jól ismerő szakember írta: Nagyobb uradalmaknak gyakran saját műhelyük van, gazdasági gépek s eszközök előállítására s tatarozására, melyekben egész cséplőgépek is újonnan készíttetnek”306 Az egyre több fémből készült munka- és erőgép javítása kezdetben sok gondot okozott. A memyei uradalom taszári szecskavágóját még pesti „gépész legénynek” kellett kijavítani 1862-ben, mert azt helyben nem tudták rendbe hozni.307 Bár az uradalomban 1859-ben jelenik meg az első komolyabb gép - egy Farkas-féle járgányos cséplőgép, az igazi áttörést 1869 januáija hozza, amikor megveszik az első gőzgépet.308 Még ugyanebben az évben Selmecbányáról 3 db Kachelmann- féle fogatos fűkaszát hozattak. 1875-ig 8 vetőgép, 4 aratógép 3 gőzcséplőgép, 4 szénagyűjtő, járgányok, körfűrészek, vastengelyes szekerek bővítik a leltárt.309 Az egyre bővülő géppark, de különösen a gőzgép már egy más, az eddig megszokottól eltérő, új szakember beállítását igényli. Nem véletlen, hogy az uradalom első gépésze 1869. július 1-vel lépett szolgálatba.310 Ivanich Antal legfontosabb teendője egy új gépműhely felépítése és berendezése volt. A forgácsoló gépekkel (eszterga, fúró) felszerelt műhely meghajtó energiáját a szomszédos gőzmalom gőzgépe biztosította előtéttengelyekkel, lapos szíjjal. 1872-ben a kezdeteknél - a műhely 5 fővel dolgozott (1 gépész, 1 algépész, 2 tüzelő (a gőzgépekhez), 1 lakatos). A gépműhely létszáma, miután ez lett az uradalom központi gépműhelye 1875- től emelkedett - 1940-ben a végleges létszám 11 fő volt. A gépészet működését a kormányzóság pontosan szabályozta, az önelszámoltató gépészet tisztességes hasznot hozott az uradalomnak. Talán nem véletlen, hogy a jövedelem számítását Domay István uradalmi kormányzó dr. Frei: Die Landwirtschaftliche Buchführung című könyvét felhasználva írta elő.311 A nagyobb, értékesebb gépeket - az induló éveket kivéve - az uradalom igen alapos körültekintés és mérlegelés után közvetlenül a gyáraktól szerezte be. A gépműhely működéséhez szükséges nyersanyagokat (idomacélokat, lemezeket stb.) közvetlenül a gyárakból (pl. Grazból), a kéziszerszámokat Pestről, a szenet a közelebbi bányából (Máza-Szászvár) a fát saját üzeméből, a kötőelemeket, a kenőanyagokat a kaposvári kereskedőktől szerezték be.312 A gépészek évi járandósága a beosztástól függően változott. A készpénz 60-300 Ft, a természetbeni értéke a készpénz 1,5-2,5- szerese volt évente. Egy mázsa (0,1 t), búza ekkor (1875) 4 Ft-ba került.313 Az alcsúti, béllyei, tatai-gesztesi uradalmakhoz képest a tőkés gazdálkodásra való áttérésre későn induló memyei uradalom hátrányát a századfordulóra „ledolgozta”. Ebben, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gépesítésnek döntő szerepe volt. 89
