Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
5. A villamos energia mezőgazdasági célú hasznosítása
Király István Szabolcs A Batthyány-birtokon az ikervári erőmű energiájával táplált szántási kísérlet egy epizód, egy mezőgazdasági technikatörténeti esemény volt a legelső a maga nemében, s tudomásom szerint egyben az utolsó is. A tőkeerősebb, az olcsóbb villamos energiát felhasználó francia és német nagybirtokokon ez a szántási mód sikeresebbnek bizonyult, de a motorekék, majd a traktorok itt is száműzték őket. Míg a villamos szántás csupán próbálkozás maradt, a villamos cséplés a megfelelő hálózatok kiépítését követően fokozatosan terjedt elsősorban könnyű kezelhetősége miatt. Legnagyobb előnye, a terheléstől független aránylag állandó fordulatszáma, amely a hatékony tisztítást, az egyes komponensek szétválasztását biztosítja. Ennek következménye az alacsonyabb szemveszteség is. (EL 1912. 44.o.) Az egyes cséplési módok teljesítményét és költségeit az alábbi táblázatban foglaltam össze (1912-ben): 15. táblázat: A cséplési módok teljesítménye és költségei Cséplési mód Napi telj./t Napi összes üzem költség/K Költség K/t Kézi (1 főre) 0,15 2,5 16,6 Járgányos 6 38,5 6,8 Gőzlokomobil 15 71,75 5,8 Villamos 15 59,63 4,5 Forrás: ET 1912. 47-48. o. (A napi cséplési idő 12 óra, az évi cséplési napok száma :80 nap volt.) A villamos cséplés nagy hátránya, hogy működéséhez megfelelő teljesítmény továbbítására képes villamos hálózat szükséges. Ez komoly hiány volt, mert még a II. világháború kitöréséig is csak a hazai községek mintegy fele volt villamosítva. A cséplőgépek döntő többségét gőzgéppel majd belsőégésű motorokkal, traktorral hajtották meg. A villamos energia mezőgazdasági célú hasznosításában úttörő szerepet vállalt egy másik, északnyugat-dunántúli nagybirtok is, a magyaróvári Frigyes főherceg birtoka. Korának egyik legjobban szervezett és vezetett üzemének igazgatója Rohrer Ferenc ismerte az ikervári kísérleteket és eredményeket. A négy üzemegység (major) közül a központiban eddig is gőzgéppel működtették a takarmány előkészítés gépeit (szecska-és répavágó, daráló) továbbá a központi műhely esztergáit. A másik három majorban ezt a munkát ökör- illetve lófogattal hajtott járgányokkal biztosították. Miután a gazdaságos- sági számítások megerősítették az eddigi technika lecserélését, egyéb lehetőségek híján 1898/1899-ben saját villamos telepet létesítettek a központi majorban. A két gőzgép által hajtott 30- és 100 kW-os generátorok azonban már nem egyenáramot, hanem a hazai mezőgazdasági célú felhasználásban először háromfázisú, 2000 V-os váltakozó áramot állítanak elő. {Míg az egyfázisú váltakozó áramú rendszert a Ganz gyár - az energia átvitelt is forradalmasító transzformátorral együtt - 1885 őszétől sikerrel exportálta, a háromfázisú váltakozó áramú gépek gyártására és folyamatos fejlesztésére csak tíz év múlva az 1894-95-ös évektől került sor. A magyaróvári generátorok tehát a legkorábbiak közül valók (Berki Kálmán et. al.: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület története. Budapest 2000., MEE. 11 .o.)} A generátorok a négy majorban kiépített vezetékhálózaton juttatták el a 2000 V-os áramot, amelyet a helyszínen transzformáltak 380/220-ra, a 82
