Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
9. A termelési rendszerek
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 9. A termelési rendszerek Bár a termelési rendszerekről az előzőekben is szó volt, önálló fejezetben történő - csupán vázlatos - elemzését a magyar mezőgazdaság korszerűsítésében betöltött szerepük indokolja. A termelési rendszerek a hazai mezőgazdaság műszaki fejlesztésének jellegzetes gazdasági szervezetei, amelyek a nagyüzem potenciális lehetőségeire építve, a tudomány legújabb eredményeit felhasználva, a hatékonyabb termelést tűzték ki célul. E rendszerek gyors és látványos eredményeit a jól képzett szakembereknek, a külföldi technológiák eredményes adaptálásának és a mindezt segítő állami támogatásnak köszönhették. Az 1968 után kibontakozó új gazdasági mechanizmus bátorította azokat a kezdeményezéseket, amelyeknek célja a hazai élelmiszerellátás javítása, a mezőgazdasági export bővítése volt. Ehhez új termeléstechnológiák kellettek, amelyek a tudomány eredményeit jobb hatékonysággal voltak képesek megvalósítani, és új, megbízhatóbb termelőeszközök, amelyek jelentős része a legkorszerűbb külföldi technikát képviselte. Az eddig tapasztalt gazdaságpolitika módosulását jelzi a kormány elnökhelyettesének a megjegyzése: cél a jelentős tőkeberuházásokkal megvalósított, szakosított termelésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, amely nagyobb tömegű árut, a beruházott eszközértékhez mérten nagyobb tőkemegtérülést eredmény ez. ”290 A termelési rendszerek nem váltak az állami irányítás eszközeivé, hanem egy sajátos vállalatközi kooperációvá szerveződött, önálló vállalkozások egységeivé lettek. Kölcsönös érdekek alapján együttműködést teremtettek a taggazdaságok között és képviselték is e gazdaságok érdekeit, de a termelés biztonsága, a folyamatos fejlesztések érdekében hatékony kapcsolatokat építettek ki a kutatóintézetekkel, ipari vállalatokkal, hatóságokkal. Megújuló képességüket a legújabb külföldi és hazai kutatási eredmények hazai adottságokhoz való alkalmazások jellemzik, mindezt a profitorientált szemlélet jegyében. Jelentős volt a rendszerek pozitív kisugárzó hatása is. A 80-as években már a kutató- és felsőfokú agrárintézmények a rendszerek tapasztalataira is támaszkodtak, és aktívan együttműködtek velük az újabb és újabb kísérletekben. A gépkísérletek fontos partnerei voltak a rendszerek gazdaságai. Az állandó megújulás igénye pozitív hatással volt a hazai mezőgépgyártásra, a vegyiparra, élénkítette a külkereskedelmi kapcsolatokat. Dimény Imre - aki 1967 és 1975 között vezette az agrártárcát, és nagy szerepe volt a termelési rendszerek elindításában, kibontakozásában - egyik előadásában a rendszerekről így fogalmazott: Jelentőségüket mégis abban látjuk, hogy a termelés biológiai, kémiai, technikai és emberi tényezőit szigorú technológiai fegyelem keretébe foglalják Mint szakember és ismert kutató arra is figyelmeztetett, hogy a termelési rendszereket sem lehet mindenütt létrehozni, csak ott, ahol erre a feltételek adottak, megteremthetőek. A termelési színvonal különbségei miatt a gazdaságok gépesítés iránti igénye sokrétű, 297
