Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
7. A szállítás-anyagmozgatás gépesítése
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE nagyteljesítményű ventillátor által keltett levegő felgyorsul, és nyomása csökken, ami szívóhatás révén segíti a gabona szállítócsőbejutását. A meghajtó villamosmotor 10 kW teljesítményű, fordulatszáma 2950 f/perc, légszállítása 35000 m3/óra. A szállítási távolság 29 m, emelőmagasság 8 m, a csővezeték 200 mm átmérőjű és 2 m hosszú tagokból állítható össze. A PGSZ-10-12 jelű gép óránkénti teljesítménye 10-12 tonna. A mindössze 320 kg tömegű gép kerekeken gurítható. A 60-as évek jellegzetes rakodó gépe a csehszlovák gyártmányú NUJN-100 jelű, Zetor 25-K típusú traktorra szerelt markoló-rakodó volt, amit szinte teljes mértékben az istállótrágya fel- és lerakására használtak. Különféle markolókkal természetesen más anyagok (építőanyag, szemes-termények) rakodásához is megfelelt. A rászerelt gép vontatott kivitelű típusa a NUJN-150 Z jelű nagyobb teljesítményű, amely ugyan drágább, de a Zetor 25-K traktoron kívül más erőgéppel is üzemeltethető. A gyakorlati tapasztalatok szerint e rakodógépek kihasználása rendkívül alacsony volt: 37,8 műszak/gép/év, összes teljesítménye 3300 t/év, ami műszakonként 87 tonnát jelentett. Mindez nem csupán szervezetlenségre utal, hanem a még mindig elegendő kézi erőre is. A rászerelt és vontatott rakodók magas üzemeltetési költségét nemcsak alacsony kihasználtságuk okozta, hanem a kriminális alkatrészellátásuk is. 1966-ban e gépek közel 30%-át e miatt nem tudták használni. (A kényszerből a gazdaság műhelyében készült alkatrészek mindig drágábbak voltak, és csak ideig-óráig oldották meg a problémát.) A különféle gyártmányú önjáró rakodók beszerzése csak ott volt célszerű, ahol üzemeltetésük egész évben kihasználható. A 70-es évek végén megjelenő UR és a 80-as évek végén beszerezhető lMIRAK-600-as és UNIRAK-800-as jelű önjáró, négykerék- meghajtású, fordulékony univerzális rakodógépeket jó eredménnyel használták épületek belsejében, különféle anyagok mozgatására, rakodására. Ehhez változó kialakítású adapterek álltak rendelkezésre - homlokrakodó, toló-lap, kanál (műtrágyához, kőhöz), mélyalom-villa, íves emelőhorog stb. Az UR típusú 2680 mm hosszú és 1700 mm széles - helyben forduló gépet - csupán 26 kW-os motor működtette, 500 kg könnyű terhet 3,4 m magasra emelt. Az univerzális rakodót licenc alapján a MEZOGEPTROSZT Kaposvári Gyára gyártotta. Ugyancsak itt készültek a KHR, illetve KCR típusú szerelt rakodógépek. Az előbbi KHR-1500-as jelzésűt - mint már láttuk - nagyméretű négyszög és hengerbálák rakodásához használták, a KCR-2500 hidraulikus darut ott, ahol nagy gémkinyúlásra volt szükség.264 1985-ben a rakodógépek (16546 db) negyede (4206 db) volt maga-járó. Ezek száma épp univerzális jellegük és mozgékonyságuk miatt 5 év alatt (1980-1985) 77%-kal nőtt. Az ún. szerelt rakodógépek (12340 db) többsége markoló-rakodó (4292) és homlokrakodó volt (3843). Az állami gazdaságok rakodógép ellátottsága különösen a maga- járó gépeknél, lényegesen kedvezőbb, mint a tsz-eké, de a szereltekkel is jobban ellátottak. (Egységnyi mezőgazdasági területet figyelembe véve az előbbinél 1,5-szeres, az utóbbinál 1,3-szoros a különbség, az 1985-ös adatok alapján.) A szállítás és a rakodás teljesítményének összehangolása költségcsökkentő hatású. A gyakorlati tapasztalatok szerint a szállítóeszközök kapacitása - ami a 70-es években nőtt intenzívebben — az alacsony rakodási teljesítmény miatt nincs kihasználva. Ez a hatás annál inkább jelentkezik, minél kisebb a szállítási távolság, a mezőgazdaságot épp ez jellemzi, mert itt 2-10 km-es úton kell szállítani általában. A MÉMMI kutatása szerint a rakodási teljesítmény növelésével a szállítás fajlagos költsége számottevően csökken, 1983-ban 5 km-es távolság esetén elérhette az 5-10 Ft/tonnát is. Megfelelő kihasználtság esetén kisebb szállítási távolságon nagyobb teljesítményű rakodógépek üzembeállítása 277
