Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
5. A növénytermesztés gépesítése - 5.1. Fontosabb szántóföldi növények termelése
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE Ezt követően 1963/1964-től a tulajdonviszonyok stabilizálódtak. A tsz-ek használatában (majd egyre inkább tulajdonában) lévő mezőgazdasági földterület az összes mező- gazdasági föld 63-65%-a lett, az állami gazdaságoké 13-14%, a háztájiakét 9,5-9,7, a kisegítő gazdaságok és egyéni gazdaságoké 6-7%. A művelési ágak szerinti földterület változását a két meghatározó gazdasági csoportot illetően a 8. mellékletben gyűjtöttem össze. 1961 és 1985 között a szántóterület országosan közel 10%-kal csökkent, ami félmillió hektár kiesését jelentette. Míg az állami gazdaságoknál a csökkenés 5%, a termelőszövetkezeteknél 6,5%-os növekedés figyelhető meg. Ez utóbbi a háztáji földek csökkenéséből adódott. Megfigyelhető a munkaigényes művelési ágak területének csökkentése, de a gyep területénél is ugyanezt tapasztaltam. Jóllehet országosan a művelés alól kivont területek miatt a mezőgazdaságilag használható földek is csökkentek, a gazdaságok összevonásával az egy gazdaságra jutó terület nagysága, így a mezőgazdasági terület nőtt. Ennek mértéke 1961 és 1985 között az állami gazdaságoknál (közel kétszeres, a tsz-eknél több mint háromszoros volt. (Vö.: 9. melléklet). A szántóterület aránya az állami gazdaságoknál nem sokat változott, a mező- gazdasági terület 74,5-75,5%-a között maradt, a tsz-eknél 66,3 tói 75,8%-ra emelkedett 1961 és 1985 között. A folyamatosan növekvő szántóterület és attól csupán 1-2%-kal elmaradó vetésterület tette lehetővé az egyre nagyobb teljesítményű erő- és munkagépek alkalmazását. 1961 és 1985 között a területi koncentráció a racionális vetésváltásnak is kedvezőbb feltételeket biztositott. Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 100 hektár szántóföldre jutó gépi munka 581 nha-ról 3008 nha-ra emelkedett, több mint ötszörösre országosan, a kisüzemeknél azonban még 1985-ben is 62 ezer ló (közel nyolcezer traktoregység) segítette a mezőgazdasági munkát. Jóllehet a nagyüzemekben is mintegy 32 ezer lovat számoltak össze, többségüket a tsz-ekben, ahol majoron belüli munkákat végeztek.76 5.1. Fontosabb szántóföldi növények termelése A szántóföld mintegy háromnegyede az összes hazai mezőgazdasági területnek, amely önmagában is meghatározza a szántóföldi gépesítés jelentőségét. Ennek elemzését a fontosabb növényekre tekintettel végzem el, vetésterületük, továbbá a termésátlaguk változását 1950 és 1985 között, a 10. mellékletben mutatom be. A fontosabbnak tartott szántóföldi növények vetésterületének aránya a teljes (országos) vetésterület 83,3%-a 1950-ben, 80,3%-a 1961-ben a teljes kollektivizálás évében, és 1985-ben 72,9%-a, amely azt jelzi, hogy e növények együttes vetésterülete kevésbé csökkent, mint a teljes vetésterület. A változások áttekinthetőbb szemléltetése érdekében szerkesztettem a 7. ábrát, illetve foglaltam össze a%-os értékeket a 14. mellékletben. A kalászos gabonák és a kukorica 60%-ot meghaladó részaránya az ország teljes vetés- területéből azt is jelenti, hogy azt főleg szántóföldi vetésforgóban termesztik, amelynek uralkodó növényei a gabonafélék és a kapások, de rajtuk kívül kisebb arányban az egyéves pillangósok, valamint ipari növények is helyt kapnak.77 A vizsgált időszakban a kalászos gabonák vetésterülete 1950-ben volt a legnagyobb 2,6 millió hektárt meghaladó, elsősorban a rozs és a zab magas részarányának köszönhetően. A rozs vetésterülete a búzához képest alacsonyabb terméshozama miatt, a zabé 159
