Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
1. A magyar mezőgazdaság a II. világháború után - 1.1. A gépi vonóerő biztosítása
Király István Szabolcs azt megfizetni. Ebből adódott aztán az a sajátos helyzet, hogy a vármegye traktorszámát kitevő 620 db traktorból az év folyamán csak mintegy 350 db végzett komoly munkát, mert a többi vagy javítás alatt, vagy pénz hiányában üzemen kívüli állapotban volt. A Békés vármegyei gazdasági felügyelő jelentése - mint ahogy a többi vármegyéjé is - igen fontos információkkal szolgált a mezőgazdaság irányítóinak, mert nemcsak a gondokról, hanem a minisztérium (FM), vagy a kormány intézkedéseinek hatékonyságáról is beszámolt. Ezek közül kiemelem:- az üzem - és kenőanyagok árának csökkentését, az ellátás javítását, a mezőgazdasági üzemanyagjegy bevezetését;- a háború során a telephelyükről elszállított traktorok és más mezőgazdasági gépek tulajdonjogának rendezését (ennek hatása csak 1947 tavaszától érezhető);- a mezőgazdasági gépgyártás ösztönzését;- az újonnan földhöz jutottak kritikussá vált vonóerő hiányának enyhítését a szövetkezetek, illetve az állami tulajdonában lévő traktorok bevonásával.8 A nagybirtokok iga- és gépi vonóerő vesztesége arányát tekintve nagyobb volt, mint a közép- és kisbirtokosoké. Az 1942-ben összeírt 415 db egy és kétgépes gőzekeszerel- vényből 269 db maradt üzemképes 1945 nyarára.9 Az új birtokstruktúra nem kedvezett a kifejezetten nagybirtokra való gépek üzembeállításának, így a többségük az újjászervezett állami gazdaságokban kötött ki, ahol az 1950-es években a még megmaradt 68 üzemképes gépből néhányat a gőzeke-brigádok működtettek. Ezeket a gépmatuzsálemeket - közülük 80-100 éveseket - bevontatták, 1 -2 szerelvény múzeumba került (pl. a Georgikonba). A háborúban, az állami tulajdonban (államkincstári kezelésben) lévő gazdaságokat is jelentős kár érte, különösen az igaerőt. A háború előtti 965 redukált kettes lófogatból 1946-ban már csak 308-at számoltak össze. Ebben az időszakban ugyanakkor mind a gőzekék, mind a traktorok száma nőtt, ezek máshonnan (földműves szövetkezetből, nagybirtokokról) kerültek ezekbe a gazdaságokba. Bár a földosztás során e gazdaságok területeinek egy részét is kijelölték felosztható földalapnak, később azt pótolták, szántó- területük ekkor 49%-kal bővült. A nyolc gazdaságból és az ezekhez tartozó 40825 hektárból álló állami gazdasági szervezet igen rövid idő alatt fejlődött több százezer hektáros, több száz gazdaságból álló hálózattá, amely fontos bázisa lett a hazai mezőgazdaság gépesítésének. 1.1. A gépi vonóerő biztosítása Míg a háborúra való felkészülés éveiben és a háború idején inkább munkaerőhiányról, 1946/47-től inkább a munkaerő kínálatáról, és munkanélküliségről beszélhetünk. Ez befolyásolta a gépesítést is, a traktorokat mindenekelőtt talaj munkákra, ezen belül is szántásra vették igénybe, a többi munkát fogattal és a nagyszámú munkanélküli foglalkoztatása érdekében emberi erővel teljesítették. A traktorok üzemképessé tétele szó szerint létfontosságú volt. Ugyanakkor ez nagy feladat elé állította az FM tárcát, a gépesítést irányító szakembereket és leginkább azokat, akik a gyakran 10-15 éves traktorokat (pl. McCormick, Fordson) az állandósult alkatrészhiány közepette üzemképessé varázsolták. Nekik is köszönhető, hogy a ténylegesen használható traktorok száma 1946-ra 6150 darabra, majd 1947-re 8600 darabra nőtt, az általuk felszántott terület hozzávetőleg 750 ezer kát. holdról 1,7 millióra emelkedett. A növekedés nem csupán a több traktornak, hanem azok hatékonyabb kihasználásának is köszönhető.10 120
