Király István Szabolcs: A magyar mezőgazdaság gépesítésének múltja a kezdetektől 1989-ig (Kaposvár, 2013)
10. Összefoglalás
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE 10. Összefoglalás A magyar mezőgazdaság technikai fejlődésére nagy hatással voltak a fejlett országok. A 18. és 19. század fordulóján ez elsősorban irodalmi források, adatok átvételében, a korszerű nyugati termelési technológiák ismertetésében jelenik meg. A 19. század közepéig csupán néhány nagybirtokra, bérleményre jutnak el a korszerű technológiához szükséges gépek, eszközök mindenekelőtt Angliából. A század 60-as éveitől letelepült angol, német, osztrák gépgyárak lerakatai terjesztik, majd gyártják is az új mezőgazda- sági gépeket, amelyek elsősorban a tőkeerősebb nagy- és középbirtokokon terjednek el. Ez idő tájt alakul ki a magyar mezőgazdasági gépgyártás a fejlett országok tapasztalatai alapján, szakembereinek közreműködésével. Témánk szempontjából három ország hatását tekintettük meghatározónak. Anglia a gőzekék, a gőzcséplők és a vetőgépek meghonosításában és elteijesztésében, az Amerikai Egyesült Államok a főkasza és az aratógép valamint a traktorok alkalmazásában, Németország a belsőégésű motorok és a villamos erőátvitel elteijesztésében játszottak kiemelkedő szerepet. Ezek az országok természetesen hatással voltak a termesztés-technológiák korszerűsítésére, (hiszen ez a technika fejlődésével kölcsönösen hat egymásra), a mezőgazdasági gépgyártás kialakulására, a szakmai ismeretek megszerzésére, elterjedésére is. A gépesítés különböző területein más-más országok is hatással voltak a mezőgazdasági technika fejlődésére, közülük az osztrák, cseh. morva, francia, németalföldi és svéd hatást kell megemlíteni, amelyek döntően szintén az előző forrásból merítettek. Ha csupán a legfontosabb gépek megjelenését vizsgáljuk, azokat már a bevezetésük kezdetén megtalálhatjuk hazánkban (pl. gőzgép 1852, aratógép 1852 stb.), ami azt is jelenti, hogy a magyarok fogékonyak voltak az újra, felismerték az új technikában rejlő lehetőségeket. E lehetőségeket azonban mindvégig - ti. 1944-ig - a tőkehiány, s a rendelkezésre álló aránylag olcsó munkaerő korlátozta. Míg a fejlett országok mezőgazdaságának technikai színvonala folyamatos emelkedést mutatott s lehetővé tette a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának jelentős pótlását, a magyar fejlődés az első világháború után megtorpant. Fontosnak tartottam felvázolni, hogy a fejlett országok hatása miként befolyásolta a hagyományos termesztéstechnika gépesítettségének szintjét 1871 és 1935 között. (Vö. 6. táblázat) Míg a 18. és 19. század fordulóján valamennyi műveletet elsősorban emberi erővel (vetés, aratás, csép- lés) végeztek, a 2. világháború előtt a szántás mintegy harmadát géppel, a vetést fogattal (nagyon ritkán traktorral), az aratást kézzel, egy hatodát fogattal (nagyon ritkán traktorral), a cséplést döntő mértékben géppel végezték. A rendelkezésre álló statisztikai adatokat, valamint Barbarits. Szuhai, Sporzon, Konkoly-Thege idevonatkozó adatait felhasználva összehasonlítottam, a kézi, fogatos és gépi munkák arányainak változását 1871 és 1935 között a gabonatermesztésben. Tisztában vagyok azzal, hogy a százalékos arányok - az eredeti források bizonytalansága, valamint a ténylegesen üzemben lévő gépek számának pontos ismeretének hiánya miatt - a ténylegestől 1-2 százalékban eltérhetnek. Az adatok azonban az arányok változásának tendenciaszerű bemutatására alkalmasak. Megjegyzem, hogy pl. az 1935-ben rendelkezésre álló vetőgépek teljesítményük alapján lehetővé tették volna az adott vetésterület (4,4 millió kát. hold 2,53 millió ha)) három99
