Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Zay Orsolya: Egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója
34 ZAY ORSOLYA Legtöbbször az Árpád-kori települések kutatása során veremházak, más néven földbe mélyített házak kerülnek elő. A feltárások és a kevés történeti adat rámutat arra is, hogy a korszakban használtak más fajta épületeket is. Lakás céljára biztosan használják a korszakban a honfoglaló magyarság könnyen mozgatható sátrát, a jurtát, az épített lakóegységek közt pedig megtaláljuk a földfelszíni házakat, melyek a veremházhoz hasonlóan többféle technikával készülhettek. A mi építkezésünk nem az egyetlen próbálkozás, a házrekonstrukció ötlete egyáltalán nem újdonság a régészet számára. Több veremház készült már régészek, de lelkes hagyományőrzők ötletei alapján is, mind rajzban, maketten és 1:1 méretben.1 A megvalósításhoz legfőképp Sabján Tibor kutatásait tudtuk használni, aki a teljes ház megépítésével és annak technikai kérdéseivel behatóbban foglalkozott. Minden hallott vagy olvasott információt igyekeztünk felhasználni az építkezés alatt. Két utat láttunk kivitelezhetőnek: vagy kiválasztunk egy feltárt objektumot és annak a rekonstrukcióját készítjük el, vagy pedig megpróbálkozunk a lehető legtöbb régészeti közlést áttekinteni és egy - mondjuk úgy -„átlagos"Árpád-kori lakóobjektum régészeti adatokból ismert paraméterei alapján dolgozunk.1 2 Ez utóbbi mellett döntöttünk, mivel a szakirodalom elolvasása után egy változatos kép alakult ki bennünk, s szerettünk volna egy olyan lakóépületet elkészíteni, melyben megvalósíthatjuk az érdekesnek talált részleteket. így egy kísérletezőbb jellegű építkezés mellett döntöttünk. A veremház megépítése A munkát ténylegesen 2011 februárjában kezdtük meg. Ekkor a kiválasztott területet pontosabban kijelöltük, és a kb. 20x20 méteres telket a helyben kitermelt akácfákkal körbekerítettük. Itt kell megjegyezni, hogy a fehér akác (Robinia pseudoacacia) Észak-Amerika őshonos növénye. Európába először Jean Robin hozta be 1620 körül.3 Az Árpád-korban tehát nem ismerték ezt a fafajt. Azonban úgy gondoltuk, hogy a 10-13. században is a helyben talált anyagokkal dolgoztak, így a helyben kitermelt fákkal dolgoztunk mi is. A telek északkeleti oldalán árkot ástunk 50 centiméter mélységben, s a kitermelt földet a telek felé eső oldalon halmoztuk fel. Az árok elkészítése fontos volt, mert a területen egy állatállomány-védelmi program keretében lovakból álló kisebb ménest és racka juhokat tartanak, melyek állandó veszélyforrást jelentettek az építkezés fázisaira, valamint a később elkészülő házra is. A ménes így is többször, kisebb helyeken megrongálta a kerítést, amit folyamatosan újítanunk kellett. A kerítéshez a kivágott fákat lekérgeltük, kb. 120-140 centiméter hosszú rudakat készítettünk, majd végüket megégettük. Az égetés miatt a földben hosszabb ideig bírja a farúd, mivel egy égett kéreg képződik a fa belseje és a föld között, de a fa rostjai nem lesznek elzárva, mintha kívülről bekentük volna bármilyen anyaggal (például kátránnyal). Ezek után 50 centiméter távolságra egymástól a földbe ásott sekélyebb lyukakba ütöttük le azokat. Az így leszúrt karók lettek a kerítésjécei". A terület erdeinekjó része a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetéhez tartozik, mely 2538 Ha erdőt felügyel, 11 község határában kb. 90.000 Ha területen.4 Az erdészet Tököli Parkerdő néven tartja nyilván Szigethalom körzetét is. 2011. március 13-14-én a Parkerdő munkatársai rendelkezésünkre bocsátották az általuk kitermelt bálványfát5, melyet lelkes csapatunk a helyszínről gyűjtött össze, és szállított el a kitermelést követő két napban. A növény kivágás után maximum 3-4 napig használhatófel, mivel nagyon hamar elveszti ruganyosságát és szilánkosan törik. így az első köteg szállítása után a készítőkegy része a vesszők fonásához fogott. A két nap alatt 7 ember részvételével elkészültünk a kerítéssel, csak a telek délnyugati és északkeleti végében hagytunk ki két 150 centiméter széles rést a kapuk számára. A második napon a telek északkeleti végében kijelölt veremház gödrét is elkezdtük ásni, melyben a járószint- Fb 400 2Só Soo ct* tői kb. 70 centiméteres mélységig termeltük ki a földet. A gödör formája téglalap alakú, méretei 5x3,2 méter. /. kép: A ház hosszmetszete A gödör délkeleti, hosszabb oldalára helyeztük a gádort. 1 Takács 1999. 102. 2 Itt kell megköszönnünk dr. Takács Miklós és Petkes Zsolt közreműködését, akik a tervezés folyamán segítséget nyújtottak a tervező csapatnak és válaszoltak kérdéseinkre. 3 Engloner - Penksza - Szerdahelyi 2001.103 4 http://www.parkerdo.hu/rackevei_erdeszet2012.11.10.23:50 5 A bálványfa (Ailanthus altissima) az ecetfához hasonlóan nem őshonos növény Európában. A Szappanfavirágúak rendjébe, bálványfafélék családjába tartozik. Származási helye Kelet- Ázsia, ahonnan a 18. században került Európába. Gyorsan növő, gyökeréről több gyökérsarjat növeszt, így agresszívan terjeszkedő fajnak tartják. Engloner - Penksza Szerdahelyi 2001. 108.
