Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Zay Orsolya: Egy Árpád-kori veremház rekonstrukciója
EGY ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZ REKONSTRUKCIÓJA 35 A tetőszerkezetet az eddig elkészült házrekonstrukciókhoz hasonlóan a földön támasztottuk meg. Széleit Sabján Tibor elképzeléséhez hasonlóan nem a gödör peremén, hanem attól távolabb helyeztük el.6 Sátortetőt terveztünk a gödör fölé, melyet az eddig elkészült rekonstrukcióknál is használtak. A tető pontos méreteit nem ismerjük a házak döntő többségénél, az építőcsapat pedig az„ideális ház"építését választotta a kísérletezés lehetősége miatt, így a korábbi házaktól eltérően egy magasabb tetőszerkezetet képzeltünk el. A gödör mérete miatt a gyakran előforduló 3 tartóoszlopos elrendezést választottuk, mivel 4 méter szélesség fölött a terhelés olyan nagy lenne, hogy a szelemen valószínűleg hosszabb távon nem bírná a terhelést. Maga a gödör 4,8 illetve 5 méter széles, melynek középtengelyében helyezkedik el a három oszlop. A két szélső tartógerenda a gödör szélén található. Ezeken túl kell a szelemennek lógnia, így kb. 6 méter hosszú fát kellett keresnünk. A tartóoszlopok és a szelemenként használt fák átmérője 0,4-0,6 méter körül mozog, tehát nagyjából egyforma méretű törzseket választottunk a ház vázához. A tartóoszlopok végei mind villa alakúak, méretük 3,8 méter. Ez utóbbi viszont új problémákat vetett fel, mivel az eddig elkészült épületeknél sokkal alacsonyabb oszlopokat használtak. Sabján Tibor egyik fontos hipotézise kifejezetten erre az„alacsonyabb" oszlop-szerkezetre épül: ha a gödör szélétől 1 méterre kihelyezzük a tető alját, a tető hajlásszögét pedig 45° körül határozzuk meg, akkor a belső magasság 3,1 méter, a földfelszíntől számított magasság pedig 2,5 méter lesz. Emiatt Sabján szerint elképzelhető, hogy az oszlopokat előre kiásták és elhelyezték a gödrökben, majd ráemelték kézi erővel a szelement. A szelemenre támasztották a tetőgerendákat, és utólag ásták ki ház gödrét. Mint korábban is említettem nem volt célunk egy hipotézis mellett állni, vagy ellene érvelni, de a magasabb tetőszerkezet miatt mi egy másik utat választottunk. Egy 2,5 méteres szelement is nehézkes kézi erővel felrakni, így lényegtelenné válik, hogy előre kiássuk a gödröt. Ráadásul a szelemen felhelyezését a gödör széléről is lehet irányítani, így nem válik fontossá, hogy utólag termeljük ki a ház gödréből a földet. Egy elég egyszerű, mondjuk úgy, „emelőszerkezetet" készítettünk, mely a következőkből állt: három, a tartóoszlopokkal egyforma magas fát (melyeket később a tetőszerkezethez használtunk föl) összekötöttünk a végüktől kb. egynegyednyi távolságra, majd felállítottuk azokat, így egy gúlát kaptunk. Az összekötött részen átvetettünk egy kötelet, melyet csigára tekertünk, végére pedig kampót kötöttünk. A három tartóoszlop helyét kiástuk: a munkafolyamat közben igyekeztünk függőlegesen fúrni, illetve ásni, hogy kevés visszatöltést kelljen az oszlopok mellé tölteni. Az oszlopokat a tetőszerkezethez kivágott gerendákkal támasztottuk meg, mivel azok közül is több villás felsőrésszel rendelkezik. így a beállított oszlopok a ledöngölt föld mellett kaptak egy oldalirányú alátámasztást. Miközben a szelement ráhelyezzük, biztosan nem dől vagy mozdul ki egyik oszlop sem. A háromlábú emelőszerkezet, az ösz- szekötés után is magasabb volt a tartóoszlopoknál, mivel az oszlopok a földben álltak már kb 0,3-0,4 méter mélyen. Tehát a háromlábat arrébb helyezve át lehetett lépni az oszlopok fölött. A szelement áthurkoltuk a kötéllel, és ráemeltük az északi tartóoszí^£evtset «leistet 2. kép: A ház keresztmetszete 3. kép: A tetőszerkezet építése 6 Sabján 1999. 132.
