Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Mordovin Maxim: A 15-17. századi távolsági textilkereskedelem régészeti emlékei Pápán
A 15-17. SZÁZADI TÁVOLSÁGI TEXTILKERESKEDELEM RÉGÉSZETI EMLÉKEI PÁPÁN 271 mennyiségben rendeltek ólomplombát: 1304-1305-ben 12500, a következő évben pedig már 30000 darabot. Ez a mennyiség fokozatosan emelkedett, és 1314-1315-ben már 63500 darab beszerzéséről számolnak be a városi számadáskönyvek.23 Ezek adatait összesítve 1304-1384 között összesen 4.262.605 plombát, 920 pecsételő fogót és 26 kalapácsot rendeltek.24 Az ólomplombák alkalmazása minőségjelzőként viszonylag gyorsan elterjedt egész Nyugat-Európában. A régészeti leletanyag csak kiegészíti az írott forrásokból már régóta ismert képet. így tudjuk, hogy a legnagyobb német posztógyártó központok - többek között Nürnberg és Frankfurt - a 15. századtól biztosan használtak ólomplombákat.25 A magyarországi forrásokban a legkorábbi bélyegzésre utaló adat 1444-ből származik, a brassói gyapjúműveseknek szóló oklevélben.26 A nagyon részletes és többlépcsős szabályozás - amint ezt Geoff Egan ki is emeli - elméletben azzal járhatott, hogy minden egyes posztóvégre, mire az a piacra került, akár 5-6 plomba is felkerülhetett.27 Több olyan, fennmaradt példa ismert, amikor ténylegesen is több plomba látható egy-egy posztószegélyen28, vagy lóg a posztóbálázó zsinóron (2. kép 4.), általánosságban a gyakorlat mégis egyszerűsödött, már csak azért is, mert nagyobb szállított textilmennyiség esetén a sok ólomplomba aránytalanul és feleslegesen nagy súlyt jelentett volna. A posztógyártó városokban az ellenőrzés úgy történhetett, hogy az egymást követő lépések pecsétjei egymást váltották fel, s a korábbi pecséteket leszedték. így a legutoljára felkerülő, már egyedüli plomba igazolta, hogy minden megelőző lépcsőfok is megfelelt az előírásoknak. Leszedve a feleslegessé váló pecséteket, azok anyagát újrahasznosították, ezzel jelentős mennyiségű nyersanyagot is megtakarítva.29 Mindennek ugyanakkor régészetileg az a következménye, hogy a posztógyártó központok területén többnyire másfajta plombákra kell számítanunk, mint amilyenek az ugyanazon helyekről származó, de a távolsági kereskedelembe belekerülő posztóval terjedtek. A kereskedelembe bekerülő textileken általában kétféle jelzésnek kellett szerepelni. Ezek akár ugyanazon a plombán is előfordulhattak, de lehetett két különböző darab is. Az egyik jelzés a posztó fajtáját jelezte. Ez a legtöbbször a készítő jelzésével is összekapcsolódott, s célja elsősorban a gyártó azonosíthatósága volt az ellenőrzés folyamata során. A második jelzés már kifejezetten „minőségigazoló" funkcióval rendelkezett, biztosítékot adva a vásárlónak, hogy az adott termék átment az előírt ellenőrzések sorozatán. Az egyik legnagyobb holland textilkutató, Nicolaas Wilhelmus Posthumus, aki a 20. század elején feldolgozta a leideni posztógyártás hatalmas levéltári hagyatékát30, kimutatta, hogy a plombák méretbeli eltérése is minőségjelző. A nagyméretű darabok csak a legjobb minőségű posztóra kerülhettek, a másodvonalbeli textilt kisebb méretű ólomjelzésekkel látták el.31 Ösz- szefoglalva - a nemzetközi kereskedelembe bekerülő posztón lévő plomba azt jelezte, hogy az adott termék a készítés helye által támasztott mindenféle (minőségi, méretbeli, színbeli és sűrűségbeli) elvárásnak megfelelt.32 A plombák minőségjelző szerepének komoly jelentőséget tulajdonítottak. Jól jelzik ezt a hamisítási kísérletek is. Ezeket többnyire különféle újabb szabályozások, újfajta pecsétképek bevezetésével próbálták rendezni. Sankt Gallen jó minőségű termékeinek és eredetjelzésének utánzását a 15. század elején még sikerült visszaszorítani.33 A 14. század folyamán a leideni polgárok számos alkalommal emeltek panaszt, hogy plombáikat mind a vidéki posztókészítők, ill. más városok - legfőképpen Hága - mesteremberei utánozzák. Miután többször is hiába igyekeztek megoldást találni, végül a Hanza-városok többsége 1465-ben bojkottba kezdett Hága ellen.34 Saint-Omer termékeinek utánzása és a város pecsétjével való ellátása az 1360-as években már fegyveres konfliktushoz vezetett.35 Előfordultak olyan esetek is, amikor a város polgára a saját városának bélyegét hamisította. A legsúlyosabban a kölni végződött 1433-ban, amikor a városi tanács máglyán égettette el a bűnbe esett takácsot.36 Ypernből pedig hasonló vétekért „csak" hét évre száműzték az érintettet.37 23 Endrei 1989. 57. 24 Kaiser 1988. 734. 25 Frankfurtra lásd Dietz 1921. 197. 26 Pach 2003. 22. 27 Endrei 1989. 57. 28 Hittinger 2008. 11-12., 90. 29 Rodenburg 2007. 31-32. 30 Posthumus 1908., Posthumus 1939. 31 Posthumus 1908. 173. 32 Lásd még Endrei - Egan 1982. 47-76. 33 Kaiser 1987. 464., Kaiser 1988. 742. 34 Kaiser 1987. 467-468. 35 Kaiser 1987. 465-466. 36 Kaiser 1988. 723-724. 37 Endrei 1989. 54.
