Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Mordovin Maxim: A 15-17. századi távolsági textilkereskedelem régészeti emlékei Pápán
272 MORDOVIN MAXIM A textilplomba mint régészeti lelet A magyarországi ásatásokon előkerülő ólomplombák szinte minden esetben használt, leszakított, deformált vagy töredékes darabok (pl. 5. kép). A leszedés kétféle módon történhetett: szerencsés esetben azt a spárgát vágták el, amelyhez a plombát rögzítették, így azok viszonylagos épségben, lepecsételéskori állapotukban kerülnek elő (pl. 5. kép 1., 3-4., 6., 8.). Rosszabb esetben a plombát nyitották fel, csavarták le, szakították el. Az utóbbi jelentősen megnehezíti utána a darabok visszaazonosítását, főleg, ha a plomba több részre tört. A korabeli textilgyártásban többféle plomba létezhetett.38 A magyarországi leletanyagban eddig azonban csak két változat fordul elő. Az első és a leggyakoribb az angol terminológia alapján szegecses plombának nevezhető (rivet seal). A neve jelzi a legfontosabb tulajdonságát: keskeny szalaggal összekapcsolt két korongból állt, melyek közül az egyiken kerek lyuk volt, másikból pedig kisebb nyúlvány - szegecs - állt ki (2. kép 1-2.). A posztógyártó központokban viszonylag sok ilyen, még használatlan darab került elő, mint a képen (2. kép 2.) látható rotterdami példa, de Angliából is ismertek hasonló leletek.39 A posztó lepecsételése során ezt félbehajtották, a szegecs átment a posztó szegélyén (!) és a másik korong kerek nyílásán, majd az egészet valamilyen módon összezárták.40 Az összezárásnak is legalább kétféle módja lehetett, ügy tűnik, hogy korábbi lehetett az, amikor pénzveréshez hasonló módon verték a pecsétet. Ilyenkor két verőtő közül az egyik üllőként szolgált, a másikra pedig ráütöttek. Mindkét verőtövön vésett minta volt. Ilyen típusúak a göttingeni posztócéh 16. század második feléből fennmaradt verőtövei (2. kép 5.).41 A pecsételés másik módja már egyszerűbb volt: egy fogó pofáit alakították ki olyan formájúra, hogy a plomba összepréselése során elfogadhatóan olvasható nyomot hagyjon. Ilyen fogó maradt fenn a leideni posztómúzeumban (2. kép 3.)42, egy másik, 1608-as évszámmal Thonderben43, de egy amszterdami ásatáson is előkerült hasonló, az 1350-es évekre keltezhető fogó.44 A pecsételés során a szegecs összenyomódott, kilapult, összekapcsolódva a másik koronggal. A legtöbb ilyen darabon világosan felismerhető a szegecses és a lyukas korong. Eddig nem sikerült semmiféle következetességet megfigyelni abban, hogy melyik pecsét a plomba melyik oldalára került. A középkor végétől, főleg az angol területeken egy-egy ilyen plomba már akár négy-hat kisebb, összekapcsolt korongból is állhatott, így egyetlen darabra kerülhetett fel az összes szükséges információ.45 Ilyen összetett plombákból Pápáról egyetlen egy darab ismert, de az eredete még bizonytalan. A második típus az elsőben csak annyiban tér el, hogy a szegecs két nyúlvánnyal rendelkezik, s ennek megfelelően két nyílásba illeszkedett, s így lapították össze. Ilyen megoldást eddig elsősorban a Tournai-i daraboknál lehetett megfigyelni (6. kép 3.). A harmadik, Magyarországon is előforduló típusnál a két kerek rész eredetileg is tagolatlan, vagyis szegecs, illetve kerek lyuk nélküli. Ezek általában nagyobb méretű, igényesebb darabok voltak (4. kép 3., 6. kép 2.). A textilplombák kutatása Magyarországon Az ólomplombák kutatása Magyarországon éppenhogy eléri a minimális szintet, aminek egyértelműen objektív okai vannak - a fémkereső aktív használata előtt ezek a leletek csak nagyon ritkán kerültek elő, ugyanis földes állapotukban alig különböznek a kavicsoktól. Ezt a pápai ásatás során személyesen is megtapasztaltuk. A 135 darab mindegyike fémkeresővel került elő, egyetlen egyet sem vettünk észre még a legfinomabb padlótisztító munkák során, legtapasztaltabb emberekkel sem. (Összehasonlításképpen: a kb. 730 darab előkerült érméből kb. 200 darabot találtuk meg mi, a többit szintén fémkereső segítségével.)46 A legtöbb országos gyűjteményben csak néhány darabot találunk a régebbi ásatásokból, ezek is többnyire nagyobb méretű leletek.47 A legnagyobb gyarapodás az elmúlt tíz év illegális kincskereső tevékenysége nyomán történt lefoglalások, illetve kisebb mennyiségben ajándékozás révén is történt. így pl. a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő középkori és kora újkori ólomplombák száma ma már eléri a 100 darabot. Összességében jelenleg a Kárpát-medencéből - a pápai leleteken kívül - kb. 200 textilplomba ismert a múzeumi gyűjteményekben. Ehhez viszonyítva a pápai majd' másfélszáz darab igen jelentős mennyiségnek tekinthető. Ráadásul a legtöbb múzeumi darabtól eltérően a pápaiak nagy többsége réteghez köthető, sok esetben pénzzel keltezett lelet. Ezek mellett tudomásunk van több, kisebb-nagyobb magángyűjteményről is, azok nagysága azonban még csak meg sem becsülhető. Valamit sejtet az a tény, hogy a Kaposváron 2003-ban lefoglalt anyagban 38 Hittinger 2008. 9. 39 Egan 1978. 179. 40 Hittinger 2008. 8„ 11-12. 41 Schütte 1993. 137. (Abb. 2-3). 42 Rodenburg 2007. 52., ill. 10. 43 Hittinger 2008. 10. 44 Gawronski 2009. 24. 45 Egan 1978. 178., Egan 1992. 11., 13. 46 Ezúton is köszönetét mondok Sándor Lajosnak, aki a fémkeresö-műszeres kutatásokat végezte. 47 Ilyeneket dolgozott fel pl. Huszár Lajos is: Huszár 1961.
